Kísérlet egy alternatív elbeszélési mód megalkotására.

Az előadások a következő témára: "Kísérlet egy alternatív elbeszélési mód megalkotására."— Előadás másolata:

1 Kísérlet egy alternatív elbeszélési mód megalkotására

2 ε …mint…. ενεργεια Az energeia, vagyis gyöke, az erg az ősi görög nyelvben „isteni tettet” valamilyen mágikus, bűvös erőt jelentett. És valóban, az emberiség az energia felszabadítás folyamatával titáni erőket indított útjára. Ám amit „energia-nyerésként” élünk át, az nem más, mint egy másik rendszer rendezettségének csökkentése, azért, hogy a saját rendezettségünket fenntartsuk. A földgáz, a benzin, a táplálékunk rendezettségünket állítja helyre. Vagyis, azért, hogy létezzünk, növelnünk kell más rendszerek entrópiáját.

3 3. Energiára van tehát szükségünk, de ezt csak más rendszerek rendezetlenségének (entrópiájának) fokozása árán tudjuk elérni, vagyis az emberi lét egyik legmélyebb dilemmája az, hogy meddig mehetünk el?

4 4. Az egyetlen külső forrás a Nap A Föld zárt rendszer, benne minden energia véges, és a nukleáris energiát leszámítva közvetlenül vagy közvetett módon a Napból származik. Ha a Földbe zárt minden energiát sikerülne felhasználnunk, akkor az így felhasznált összes energia nagyjából annak az energia mennyiségnek felel meg, amit a Nap száz óra alatt sugároz a Földre. Hosszú távon tehát csak ennek az energiának a felhasználása marad az emberiség számára. Aligha véletlen, hogy kivétel nélkül minden ősi kultúra ösztönösen megsejtette, hogy csak a Nap lehet a földi élet legvégső forrása és fenntartója.

5 5. Egy „elfelejtett” közgazdász Nicolae Georgescu-Roegen (4 February 1906 – 30 October 1994) was a Romanian American mathematician, statistician and economist. He is best known today for his 1971 magnum opus The Entropy Law and the Economic Process, where he argued that all natural resources are irreversibly degraded when put to use in economic activity. A paradigm founder in economics, Georgescu-Roegen's work was seminal in establishing ecological economics as an independent academic subdiscipline in economics.

6 6. Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma Néhány közgazdász utalt arra a tényre, hogy az ember nem képes sem létrehozni, sem elpusztítani anyagot vagy energiát, azaz arra az igazságra, amely az anyag- és energia-megmaradás elvéből, más néven a termodinamika első törvényéből következik. Látszólag mégsem ütközött meg senki azon a kérdésen - ami pedig oly rejtélyes ennek a törvénynek a fényében: "Mi is történik akkor a gazdasági folyamat során?" Mindössze egy- egy megjegyzést találunk az alapirodalomban, amely szerint az ember csak hasznosságokat tud előállítani egy-egy megjegyzést, amely tulajdonképpen még inkább hangsúlyozza a rejtélyt. Hogyan tud az ember valami anyagi jellegűt létrehozni, tekintve, hogy nem tud sem anyagot, sem energiát előállítani..?

7 7. Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, tekintsünk a gazdasági folyamatra mint egészre, és vizsgáljuk meg tisztán fizikai szemszögből. Amit elsőként meg kell állapítanunk, az az, hogy a gazdasági folyamat pusztán részfolyamat, és mint minden részfolyamatnak kijelölhetők a határvonalai, amelyeken keresztül anyagot és energiát cserél az anyagi univerzum többi részével. A válasz arra a kérdésre, hogy ez az anyagi folyamat mit csinál, egyszerű: nem hoz létre és nem pusztít el anyagot és energiát, azt csak felvesz és folyamatosan kibocsát. A gazdasági folyamatba értékes természeti erőforrások lépnek be, és értéktelen hulladék kerül ki belőle. Ezt a minőségi különbséget igazolja - bár más megfogalmazásban - a fizika egy konkrét ága, a termodinamika. A termodinamika nézőpontjából az anyag és az energia alacsony entrópiájú állapotban lép be a gazdasági folyamatba, és magas entrópiájú állapotban hagyja el.

8 8. Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma Az élő szervezetek rövid időszak alatt majdhogynem változatlanok maradnak, az élet látszólag megkerüli az entrópia törvényét. Az igazság az, hogy minden élő szervezet csak arra törekszik, hogy saját entrópiáját állandó szinten tartsa. Mindezt úgy érheti el, hogy alacsony entrópiát szív el környezetéből, hogy kompenzálja entrópiája növekedését, aminek, mint minden anyagi struktúra, folyamatosan ki van téve. Ám az egész rendszer - a szervezet és a környezete - entrópiájának növekednie kell. Minden rendszer entrópiájának gyorsabban kell növekednie, ha élet van jelen, mint ha nincs. Az ember megjelenése pedig, mint látni fogjuk, tovább fokozza ezt a techno- evolúció megindításával. Az, hogy minden élő szervezet harcol saját anyagi struktúrájának entrópikus romlása ellen az élet olyan jellemző tulajdonsága, amelynek legmélyebb lényegét egyelőre nem igazán látjuk. Az élet „végtelen” körforgását a negentrópiát a Nap teremti meg

9 9. Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma Gyakorlatilag minden szervezet az entrópia azon formáiból él, amelyek közvetlenül a környezetében föllelhetők. Az ember a legszembetűnőbb kivétel: megfőzi ételeit és a természeti erőforrásokat átalakítja mechanikai munkává vagy különböző hasznos tárgyakká. A közgazdászok szeretik azt mondogatni, hogy nincs ingyen ebéd. Az entrópia törvénye azt tanítja, hogy a biológiai élet szabálya és az ember esetében annak gazdasági kiterjesztése, sokkal kíméletlenebb. Az entrópia szempontjából ugyanis bármilyen biológiai vagy gazdasági vállalkozás költsége mindig nagyobb, mint a létrehozott termék értéke. Az entrópia fogalmai szerint tehát bármilyen ilyesfajta tevékenység szükségszerűen deficitet eredményez.

10 10. Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma A korábban (tisztán fizikai szemszögből) tett kijelentés, hogy a gazdasági folyamat az értékes természeti erőforrásokat (alacsony entrópia) csak átalakítja hulladékká (magas entrópia), így teljesen igazolva van. Ám az a rejtély, hogy egy ilyen folyamatnak miért kell folytatódnia, továbbra is jelen van, és rejtély is marad mindaddig, amíg nem látjuk meg azt, hogy a gazdasági folyamat igazi végterméke nem a hulladékok anyagi folyama, hanem egy nem anyagi jellegű áramlás: az élet fizikai, lelki, szellemi átélése és élvezete. Ha nem ismerjük föl ennek az áramlásnak a létezését, és miben létét, akkor soha nem értjük meg a gazdaság világát. Ezenkívül akkor sincs teljes képünk a gazdasági folyamatról, ha figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy ez az áramlás - amelynek entrópikus érzésként az élet minden szintjét jellemeznie kell - csak addig létezik, amíg folyamatosan táplálni tudja magát az alacsony környezeti entrópiával.

11 11. Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma Mindez új megvilágításba helyezi a népesedési problémát, ami annyira aktuális manapság. Egyes tudósok azt állítják, hogy az erőforrások megfelelő adminisztrációjával a Föld akár negyvenötmilliárd embert is képes táplálni. Úgy tűnik azonban, hogy egyetlen népességszakértő sem tette föl az emberiség jövője szempontjából sokkal életbevágóbb kérdést: milyen sokáig lehet adott nagyságú világnépességet - legyen az egymilliárd vagy negyvenötmilliárd - fenntartani? Csak ha ezt a kérdést tesszük föl, vehetjük észre, hogy milyen bonyolult a népesedési probléma. Még az optimális népesség analitikus koncepciója is, amire számos népesedéssel kapcsolatos tanulmányt alapoztak, így gyakorlati megvalósításra alkalmatlan fikcióként jelenik így meg.

12 12.Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma A földművelő hagyományos társának - az igavonó állatnak - a kiküszöbölésével a mezőgazdálkodás gépesítése lehetővé teszi a teljes földterület átállítását élelemtermelésre A végső és legfontosabb eredmény azonban az elmozdulás az alacsony entrópia bevitelében a Naptól a földi források felé. Az ökör vagy a vízi bivaly - amelyek mechanikai erejüket a klorofill általi fotoszintézis során megkötött napsugárzásból nyerik - helyére a traktor kerül, amit pedig a földi alacsony entrópia segítségével állítanak elő és üzemeltetnek. S ugyanez vonatkozik a trágyáról a műtrágyára való áttérésre. A végeredmény, a mezőgazdálkodás mechanikussá tétele, egy olyan megoldás, amely, bár elkerülhetetlen a jelen patthelyzetben, hosszú távon végzetes csapda. Az ember biológiai létezése a jövőben a két alacsony entrópia forrás közül egyre inkább a szűkösebbiktől válik függővé, a Nap által földtörténetileg adott fosszíliáit használja a Nap jelenbeli energiái helyett.

13 13. Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma Tekintve a fantasztikus aránytalanságot ami a Föld energiái és az évenként a földet érő napenergia folyama között fennáll, még e földi energiák nagyon takarékos használatával is az ember evolúciójának ipari szakasza sokkal hamarabb véget fog érni, minthogy a Nap sugarai kihunynának. Azt, hogy mi fog akkor történni ha a Föld energiáit mind elhasználjuk, azt nehéz megmondani. Az ember élhetne tovább visszatérve a bogyószedő faj szintjére ahogy egykoron volt. De annak fényében, amit az evolúcióról tudunk, egy ilyen evolúciós visszafordulás nem tűnik túl valószínűnek. Akárhogy is lesz, tény, hogy minél magasabb fokú a gazdasági növekedés, annál nagyobbnak kell lennie a földi energia éves kimerítésének, és ezáltal annál rövidebb lesz az emberi faj várható élettartama.

14 Mindez az entrópia-elmélet logikájával leírva azt jelenti, hogy önmaga magasan szervezet rendjét (saját életét) csak mások rendezettségének elvonásával tudja fenntartani minden élőlény. Amikor saját szervezetünk energia-szintjét akarjuk fenntartani, akkor táplálkozunk. Ez a folyamat nem más, mint más élőlények rendezettségének csökkentése önmagunk magasan rendezett rendszerként tételeződő életének a fenntartása érdekében. Vagy úgy, hogy elpusztítjuk ezeket az élőlényeket (növényeket és állatokat) szétroncsolva ezzel a magasan szervezett életüket, vagy úgy, hogy nem pusztítjuk ugyan el őket, de elvonjuk a szaporodásukhoz, tehát magasan szervezett életük időbeli folytatásához kötődő fontos energiaforrásukat. Amikor az állatok reprodukciós-struktúráit (a kaviártól a tyúktojásig), vagy a növények termését (potenciális „utódait”) vagy állatok tejét (az utódok táplálásához nélkülözhetetlen nedveit) elfogyasztjuk, akkor magát a másik élőlényt ugyan nem pusztítjuk el, de drasztikusan beavatkozunk reprodukciós rendszereibe. Önmaga időbeli folytatását vonjuk szigorú ellenőrzésünk alá mégpedig a saját rendezettségünk stratégiai fenntartása érdekében.

15 15. A szakrális „szer” A szakrális korok embere még pontosan tudatában volt annak, hogy ezzel mindig felsértjük a földi élet hatalmas csodálatos rendszerét, és ezzel az élet szövedéke mindig „felfeslik valahol” József Attilával szólva. Ezért volt az első és legfontosabb kultikus folyamat az ember számára az engesztelő szertartás (a szer megtartása, ami nem más, az „isteni rend” megerősítése). A magyar nyelvben egyébként legalább száz olyan szó van, amely a „szer” gyökhöz kapcsolódik. A szeretet, a szerelem, a szerénység, a szerint (Isten szerint) a tápszer, gyógyszer, szerszám, szertár, a szervez, szerkeszt, szerez, szerzetes, szerencse, sőt még a középszer, a szerda, mint a hét középső napja is ebben a szó-bokorba tartozik.

16 És a szer az ős-magyar nyelvben a teremtés legmélyebb szakrális törvényeit írta le, vagyis a legmélyebb létszervező értelem kifejeződése volt őseink számára. Különös virtuozitása nyelvünknek, hogy az ontológiai ellentettjét is képes ugyanezzel a szóalakkal leírni. Amikor azt mondjuk, hogy valaki szertelen, mert a rossz sugallatok kényszereinek engedelmeskedik, akkor éppen ezt szemlélhetjük meg. Ebből is kitetszik egyfelől, hogy a magyar nyelv sokat megőrzött az ősnyelvek szakrális mélyszerkezetéből, másfelől, hogy igen fontos segítőnk, útbaigazítónk lehetne, ha hagynánk, de többnyire nem nagyon hagyjuk. Visszatérve a „szertartásra”, ennek keretében ember- elődeink bocsánatot kértek a föld szellemeitől, zsákmányuk egy részét „feláldozták”, ezzel is jelezve, hogy tudatában vannak vétküknek, és egyúttal szent esküvéssel újra és újra megfogadták, hogy mindig csakis és kizárólag annyit és úgy vesznek ki az élet magasan szervezett rendszeréből, amire feltétlenül szükségük van. És, hogy minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy begyógyítsák az általuk ütött „lét-sebeket”. (Az egyetemes filmtörténet egyik csodája, Kurosawa Akira Dersu Uzala című filmje ennek állít emléket leírhatatlan csodaként.) Őseink tehát nem felélték az élőhelyeket, mint sok ezzel kapcsolatos kutatás- elemzés bizonyítani igyekszik, hanem nagy hozzáértéssel, türelemmel, szelídséggel, alázattal gondozni igyekezetek azokat.

17 Ezt a türelemmel, szelídséggel, alázattal (ezek összefoglaló neve a szeretet) végzett „aprómunkát” tanúsítja mindaz, amit a növények és állatok nemesítése során véghezvitt az ember. Ez is a genetikai rendszerekbe való beavatkozás volt, ha úgy tetszik „gén-manipuláció”, de míg a mai génmanipulációs rendszerek és eljárások hacker típusúak, ahol az ember tekintet nélkül a következményekre brutálisan betör ezekbe a genetikai terekbe, a nemesítés ennek a létszerveződési értelemben vett ellentettje volt. A nyugatias modernitás, mint a hacker hasonlat jelzi, mindezt alapvetően megváltoztatta, deszakrális irányba fordította. „Célfüggvénye” ezek után már nem a létharmónia méltósága és az erre épülő üdvösség többé, hanem a fizikai élvezetek előidézésre alkalmas deszakralizált „anyag” minél nagyobb arányú kvázi végtelenbe hajló mennyiségi megsokszorozása, a minél nagyobb parciális haszon, a profit elérése és növelése érdekében. Ez pedig csak a kíméletlen lét-erőszak állandó fokozása útján lehetséges. Folyamatosan le kell törni ugyanis a lét természet-adta szakralitásából adódó ellenállásokat, és ez mindig hatalmas negatív energiát igényel, ráadásul „ebül szerzett jószág ebül vész” mindez többnyire benne hagyja az így „megerőszakolt” anyagban e lét-erőszak lenyomatát, és ez valójában előbb-vagy utóbb kamatostul visszaveszi az így kierőszakolt hasznot.

18 18. A gazdaság és népesség (tőke és munkaerő) növelésének csapdája A nyugatias modernitás a XIX. század óta kapitalizmusnak nevezi saját magát, ami arra utal, hogy folyamatosan tőkét halmoz fel, még hozzá eddig soha nem látott gyorsasággal. Ám ennek ára az emberi létezés külső és belső természetének ennél is gyorsabb lepusztulása, maga a létmód hosszú távon deficites, vagyis hatalmas érték-tömeget hoz létre, de ennek „költségei” még ennél is nagyobbnak tűnnek.

19 19. A fosszilis energia, mint a kapitalizmus energetikai talapzata A modernitást megelőző évezredek energia-rendszerei az emberi és az állati izomerőt, illetve az igen alacsony hatásfokkal működő szél- és vízenergiát jelentették. A kapitalizmus ipari tömegtermelése és komplex világrendszerré szerveződése ennél sokkal több energiát és intenzívebb energia-felhasználást igényelt. A globálissá váló nyugatias modernitás kapitalizmusa soha létre sem jöhetett volna e nélkül az energetikai rendszer nélkül, így ez a kérdés a legkényesebb világhatalmi komplexumok egyikét jelenti máig is.

20 20. Energetika és az öko-szocio- kultúrális rendszerek Az emberiség külső természetének állapotát döntően az energetikához kapcsolódó termelési rendszerek károsítják, aminek a fő oka éppen az, hogy a globális kapitalizmus „üzemeltetése” hívta életre az energia iránti kvázi végtelen keresletet. Ami mögött a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas szükségletek szintén kvázi végtelen növekedésének „evidensként” beállított igénye húzódik meg, ami nyilvánvaló képtelenség. A nyugatias modernitás végtelen növekedést feltételező igénye pedig arra a lelki, erkölcsi, szellemi fordulatra vezethető vissza, amely az emberi élet legfőbb, hovatovább egyetlen lehetséges, céljának az anyagi fogyasztás végtelen növekedését tartja…. Évi harmincezer tonna műanyagszemét játék fedőnéven……

21

22 22. Az exponenciális növekedés csapdája Napjainkban a világ energia felhasználása egy százalékkal növekszik évente. Ha ez az évi átlagosan egy százalékos növekedési ütem tartósan fennmaradna, akkor 3200 év múlva már az egész Naprendszer minden energiájára szükség volna egyetlen év energiaszükségletének fedezésére, 5800 év múlva pedig már az egész Tejútrendszer energiamennyiségét a Föld nevű bolygó lakói használnák fel, ami nem látszik túl valószínűnek. Arról már nem is beszélve, hogy tízezer év múlva pedig az egész Világegyetem összes energiamennyisége sem volna elég, tehát a növekedés nemcsak ebben az ütemben nem növekedhet, de ennek a töredékével sem. Mindez tehát zsákutca.

23

24 24. Hamvas Béla Sciencia Sacra „A tény az, hogy a modern ember a földet nem műveli többé, hanem módszeresen és önkényesen kifosztja. Zsákmány lett számára a búza, a rozs, a kukorica, a gyümölcs, az állatok húsa, a vizek hala, a hegyek érce, az anyag rejtélyes képességeinek egész sora, mint a mágnesesség, az elektromosság, az egész fizikai világ Zsákmány lett számára a másik ember, a másik nép, a másik faj, zsákmány lett a föld, a víz, a levegő, amit kifosztott, hogy uralma alá vonja és mind felélje. Ám ezalatt valójában egyre szegényebb lett, egyre vadabb, durvább, gyűlölködőbb, zártabb, keményebb, sekélyesebb, ostobább, primitívebb és gonoszabb is”

25

26 26. Polányi Károly: The Great Transformation Polányi Károly e hatalmas ívű könyvében arról értekezik, hogy a Nyugat létmódja a modernitásban gyökeresen megváltozott. Az ember külső természetéből nyersanyag lelőhelyet és hulladék-tárolót hoz létre, és lényegében ugyanezt teszi a belsővel is. A kapitalizmust tehát nem a természetes fejlődés, hanem az a természetellenes önkény hozta létre, és ma is ez üzemelteti

27 Energetika a médiában Az energia kérdése az emberi civilizáció létét három fontos ponton is döntően befolyásolja Szociális dimenziók Ökológia dimenziók Techno-evolúciós sík Hatalmi-politikai sík Aligha véletlen, hogy a véleményhatalmak globális rendszere az energetika világát komplex módon igyekszik a lehető legközvetlenebbül ellenőrizni. A hamis fogalmak értelmező-hatalmi ketrecébe zárva vergődik ez a globális „szép új világunk”

28 28. A mérnök „lét-csapdája” A mérnök akarata ellenére ugyan, de a lét-rontó és de-szakralizáló nyugatias modernitás komplex techno–evolúciós rendjének fogságába került. Az a feladata, hogy elgondolja és megvalósítsa mindazt, ami a világ urainak profitot termelhet, akkor is, ha az nem „folytatható, mert az „extern” költség egy nagyságrenddel nagyobb a hozamnál… A „szakmaiság” szilárd és teherbíró erkölcsi talapzat nélkül, mint láttuk valójában pusztító erő.

29 29. És akkor mit hoz a jövő…? „Jósolni nehéz, pláne ami a jövőt illeti” (Niels Bohr atomfizikus egy kínai mondás alapján) Az energetika mai formája a nyugatias modernitás önfelszámoló logikájára épül, ezért sorsa attól függ, hogy milyen kiút kínálkozik a globalitásba hajló modernitás „lét-csapdájából”. Az emberi létezés eredendően szakrális rendjének helyreállítása nélkül azonban elég nehéz elképzelni bármilyen reménykeltő változást, így ennek lehetőségeit kell mindenek előtt átgondolni.

30 30. „Go back….to the future?” Vissza a jövőbe…ami egyben a múlt is…vissza kell állítani az emberi létezés folytathatóságát….helyre kell állítani azokat a normatív társadalmi struktúrákat, és intézményeket, amelyek az elgondolás és a megvalósítás mellett az elgondolt és megvalósított dolgok emberi létezésbe való hosszú távú harmonikus beilleszthetőségét, vagyis folytathatóságát is biztosítják…szóval „go back”, de nem egészen úgy, mint a következő záró képen

31