Az első pszichoterápiás interjú Hermann Argelander Az első pszichoterápiás interjú

Az első interjú aregelanderi koncepciója Az első interjú meghatározó eredménye az interjú során nyert információ feldolgozásából jön létre. Argelander szerint az információk három különböző forrásból származnak: 1) Objektív információk (személyi adatok, életrajzi tények, meghatározott viselkedésmódok és személyiségjegyek) 2) Szubjektív információk: Kizárólag az a jelentés döntő, amit a beteg annak tulajdonít, a pszichoterapeuta nem képes ezeket egyedül feltárni, kizárólag a beteggel közösen folytatott munka révén válnak ezek észlelhetővé. 3) Szcenikus, vagy szituatív információk: A szenikus információnál a szituáció élménye dominál, még akkor is, ha a páciens hallgat. Az adatokkal való kapcsolat másodlagos.

A szokatlan beszélgetéshelyzet Az első interjú előzménye az „előtér” (bejelentkezés, kapcsolatfelvétel stb.), melyből már sok következtetés levonható. Az objektív információkat a beteg maga közli, a szubjektív és a szcenikus v. szituatív információk viszont az ún. szokatlan beszélgetéshelyzetben bomlanak ki.

A szokatlan beszélgetéshelyzet Szubjektív jelentés (példa) „Ez pont olyan, mint mikor maga 12 éves volt”

A szokatlan beszélgetéshelyzet Szcenikus (szituatív) információk (példa): „Az embereknek nehéz magával?” Magának a helyzetnek van súlya, mivel a beszélgetésnek külön jelentést, ill. itt jelentésbeli bizonyosságot kölcsönzött.

A szokatlan beszélgetéshelyzet Tehát az első interjú során az objektív, szubjektív és szituatív információk összességéből integrált „személyiségképet” keresünk.

A beszélgetőpartnerek, motivációik és feladataik A motiváció tudatos, vagy nem tudatos. Az előbbi a beszélgetés során a közlésekből kiolvasható, az utóbbi azonban épp a fent említett szokatlan beszélgetéshelyzetben nyilvánul meg. A terápiában a motiváció felöleli mind a tudatos, mind a nem tudatos tényezőt, és a kettő együtt adhat világos képet arról, hogy jogos igény van-e a kezelésre. Nagyszámú interjújegyzőkönyv alapján Argelander kidolgozott egy tipizálást az interjú előterének anyagából definiált betegség és a tudatos és nem tudatos motiváció mentén. Azért jelentős ez, mert a tipizálás segítséget nyújt az első interjú lefolytatásához, útmutató a terapeuta számára a helyes viselkedésmód megragadásához. Az alábbi 4 típus a páciensek 30-50 %-át teszi ki, a többiek kevert típusba tartoznak, vagy Argelander által még nem ismert típust testesítenek meg.

Kliens típusok Előreküldött, vagy előretolt páciens -Nem saját kezdeményezésére jön, hanem egy másik személy (szülő, házastárs) nyomására. -A másik személy jobban érdekelt a kezelésben, mint maga a páciens. -100 megvizsgált esetből 5 ilyen pácienst talált Argelander, és meglepő módon 4 pszichoterápiás kezelésre alkalmasnak bizonyult (nagyobb volt a kezelésre való készenlét, mint vélte) -Helyes interjútechnika: először azt kell elérni, hogy a péciens feladja passzív szerepét és fogadja el saját aktív részét ebben a „társadalmi” betegségben.

Kliens típusok Követelőző páciens Gyakran több kezelés kísérlet áll a háta mögött, idő előtti telefonhívásokkal foglalkoztatja a terapeutát, amelyben kívánságait közli. Magas igények – kevés személyes befektetés. Beszélgetéshelyzetben kontrollálhatalanok, megbízhatatlanok, gyakran részvétet ébresztenek, ami megzavarja a helyes értékelésüket. Nincs igazi betegségbelátásuk. 100-ból 15 ilyen pácienst talált Argelander, legfőbb közös ismertetőjegyük a tapintatlanság volt.

Kliens típusok Igénytelen, vagy tehetetlen páciens Nincs problématudata gátlásairól, viselkedési sztereotípiáiról, életvezetési korlátairól. Színtelennek, merevnek, érdektelennek, unalmasnak hatnak. Saját lelki életük nagy megtagadói. Interjúhelyzetben védőbástyát vonnak maguk köré, képtelenek önálló kezdeményezésre. Már az első interjúban az ellenállás legyőzésére irányuló pszichoterápiás munkát igényel, azaz olyan típust testesít meg, amelynél az interjú folyamán a legnehezebb a diagnosztikus munka és a terápiás tevékenység különválasztása. 100-ból 10 ilyen beteget talált, 7 kezelésre alkalmasnak bizonyult.

Kliens típusok Felvilágosult páciensek Legtöbbször már maga kidolgozta és használja amegfelelő szókincset, ami irodalomból, foglalkozáásból, vagy korábbi kezelésekből származik. Tudását erős intellektuális igényéből hozza, de ezzel a differenciált intellektualitással ellentétben áll a satnya és nehezen megközelíthető érzelmi élet. Meggyőző, tudatos motivációja mögött az érzelmi életét szinte legyőzhetetlen korlátok védik. Legtöbbször maguk is sejtik ezt a fogyatékosságot, ezért minden komoly segítségért hálásak.

A beszélgetéshelyzet kialakítása A szokatlan beszélgetéshelyzet kialakítása technika kérdése, melyet befolyásol az elérendő cél. Az első interjúban olyan feltételeket igyekszünk teremteni, melyek között a páciens nemcsak megnyilatkozik, hanem megmutatja a személyiségzavart is, aminek ismeretére a továbblépéshez szükségünk van. A beszélgetéshelyzet bevezetése három szakaszban zajlik:

A beszélgetéshelyzet kialakítása 1. Az előmező technikája A terapeuta a felvilágosítás eszközeivel hat az általános elképzelésekre és elvárásokra. Átengedi abetegnek az aktivitást, olyan rugalmas, amennyire csak lehet. Argelander és mtsai a kezelhetetlenség elkerülésére „előinterjúztatást” vezettek be, hogy rövid orientációs beszélgetésben kiszűrjék azokat, akik hamis elképzelésekkel, reményekkel érkeznek.

A beszélgetéshelyzet kialakítása 2. A szituatív feltételek tervszerű előkészítése Szükséges idő zavartalan biztosítása (az első interjú ált. egy órán át tart) Belső készenlét, megfelelő koncentrációs állapot a terapeuta részéről A tér fontos szerepe: nem hathat sterilnek, nyugalmat és kellemességet kell sugallnia

A beszélgetéshelyzet kialakítása 3. A terapeuta meghatározott magatartása A terapeuta egyetlen célja, hogy a beteget megértse. Nem bírál, nem ítélkezik, hanem elfogad mindent, amit felajánalnak neki. Magatartását a nyugodt várakozás, odafordulás, szabadon lebegő figyelem és érdeklődés jellemzi.