A 18 éves korra emelt tankötelezettség és a könnyen lemorzsolódó tanulói csoportok Mártonfi György Budapest november 4.

A tankötelezettség szabályozása a világban  Általában alsó (kötelező belépő) és felső (legkorábbi lehetséges kilépő) korhatár –A fejlett világban leggyakoribb a 6-16 év, de változatos a kép Az alsó korhatár 5 vagy 7 év is lehet (+ óvodáztatás szabályozása) A felső korhatár év – kúszik fölfelé, sok országban van napirenden az emelés, csökkentésre egyetlen példa van  Időnként végzettséghez kötik, esetleg az iskolázás minimális időtartamával szabályozzák –Főleg alsó-középfok elvégzéséhez, de újabban a szakképzettséghez kötés is felmerül (pl. Ausztria)

A tankötelezettség szabályozása és az átlagos iskolázási idő  Egy törvény, amelyet egyetlen országban sem tartanak be teljes körűen –Akkor mi a funkciója? Társadalmi normát „szabályoz”, és szankciókkal is él A társadalmi integráció terjedelmét kívánja növelni  A tankötelezettségi korhatár és az iskolázás ideje összefügg, de a kapcsolat nem szoros –Skandináv országok A (szinte) teljes körű iskolázás megelőzte a szabályozást Jóval a 16 éves kötelező életkoron túl jár iskolába a döntő többség

A magyar szabályozás  1868 óta (6-12 év), 1945-től 14 év  1961: 16 éves kor / általános iskola elvégzése  1985: 16 év mindenkinek  1996: felmenő rendszerben 18 év –A hosszabb iskolázástól remélték a foglalkoztathatóság növelését –Felzárkózási aspiráció (utolérjük a Nyugatot) –Jelzés a társadalomnak: tanulni kell (LLL éve!) –A döntés általános támogatást élvezett  – a felkészülés elmaradt, csak néhány intézkedés támogatta a nehezen iskolázható réteg iskolában tartását (5-6., SZFP, kulcskompetencia, Útravaló, tanodák stb.)  2012-től - ??

A változás a főbb szereplők szemével ben Fenntartók Több ügy, több adminisztráció. Cél: az ügyek felszámolása. Falvakban és városokban más a tipikus hozzáállás (személyesség vs elintézendő ügy). Iskolavezetés Több ügy, adminisztráció, költség. A szakiskolák kerültek legnehezebb helyzetbe, de az általános és középiskolák terhe is megnőtt. Kevés fejlesztési eredmény. Lojalitási problémák (pedagógusok és iskolahasználók felé). „Koalíciók szervezése” Pedagógusok Egyre nehezebb tanítani, fegyelmezési problémák. Több adminisztráció és kudarcélmény. Nem kapnak szakmai segítséget, tehetetlenség érzése. Fejlesztéssel meg sem próbálkoznak. Diákok és szüleik Az iskolába nem szívesen járók többsége is tudomásul veszi, de nem kevesen (vissza)élnek a szabályozási lehetőséggel. 3-5%-nál probléma a formális teljesítés.

Helyes döntés volt a korhatár 18 évre emelése?

Végzősök az iskola abbahagyásáról

Miért hagyja abba az iskolát, aki lemorzsolódik?

A kudarc látványos, a siker láthatatlan  Pozitív változások: –Sokan – sok roma – a szabályozás miatt folytatja tanulmányait, többségük konform, erőfeszítéseket is tesz. –A lakosság többsége tudomásul vette, hogy tanulni kell. –A diákok egy része évesen „komolyodik meg”, más pályára kerül (pl. „tékozló fiúk”) –Programdifferenciálódás a „3-5%” számára (Felzárkóztatók, Dobbantó, előrehozott szakképzés, tanoda, „Híd” ? )  A kulcsszereplők a terhek növekedését észlelik, úgyszólván csak ez kap nyilvánosságot

Merre tovább?  Javaslataink: –A fő problémát kell kezelni, amely a évesek egy részének „ellátatlansága”, fejlesztésének elmaradása –Differenciált (külföldről ellesett) lehetőségek a tankötelezettség teljesítésére (pl. munka melletti részképzés, alternatív programok) –A szereplők érdekeltségét növelni kell a célcsoport fejlesztésében –A tankötelezettségi korhatár – bármeddig tartson – után is szükség van (re)integrációs erőfeszítésre, támogatásra  A szakpolitika javaslata: –A tanköteles korhatár csökkentése. Aki nem akar tanulni, menjen dolgozni. –Aki számára nincs munka, azzal – bevallottan – nem foglalkoztak még.

Köszönöm a figyelmet!