Palóc népszokások A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a mindennapi élet része lenni.

A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével. Így alakultak ki a naptári év egy-egy napjához, a különböző ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.

Luca napja Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró) ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó szellemek elűzésére kínált alkalmat. Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs - ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a karácsonyi misén azon ülve meglássák a boszorkányokat. Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.

Farsang, téli disznótorok Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt. Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce (forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő (guba) sem. A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás, rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang, amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három nap volt. Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az "ördöglagzi".

2. 3. 1. Felismered a képen látható ételeket? Pampuska (fánk) Herőce (forgácsfánk) Mákos, mézes ferentő 1.

Tavaszi ünnepek, jeles napok A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet valamelyik társuknak küldtek el.

A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a barkaszentelésről volt híres A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van a barkán.

Virágvasárnaphoz kötődő jellegzetes palóc szokás a kiszehordás Virágvasárnaphoz kötődő jellegzetes palóc szokás a kiszehordás. Egy szalma-bábút kivetettek a szomszéd község határára, hogy saját falujukat ne érje baj, kerülje el a betegség az évben. A felöltöztetett bábut eléget-ték vagy vízbe hajították. A bábu a téli hideget, betegséget jelképezte, így megszabadultak a bajoktól.

Virágvasárnaphoz kötődő másik jellegzetes palóc szokás a villőzés Virágvasárnaphoz kötődő másik jellegzetes palóc szokás a villőzés. A virágvasárnapi istentisztelet után járnak a lányok villőzni. Egyikük színes szalagokkal díszített fűzfaágat magasra tartva visz a többiek előtt, házról házra mennek, és énekeltek. „Van magoknak virág-vasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs, akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy van, akkor megálltak, és tovább énekeltek. Az ének után a gazdasszony kiment a lányokhoz és tojást adott nekik, majd valamelyik lány villő ágáról letört egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt mondogatva: „Mind menjetek fírhöz (férjhez)!”