LEV. GAZDASÁGPOLITIKA II.

A GAZDASÁGPOLITIKA TÍPUSAI 1. ORSZÁG SZINTŰ – REGIONÁLIS – INTEGRÁCIÓS (EU) 2. POZITÍV (LEÍRÓ) – NORMATÍV (ELEMZŐ, TANÁCSADÓ) 3. RENDSZERSZABÁLYOZÓ – FOLYAMATSZABÁLYOZÓ 4. PROCIKLIKUS - ANTICIKLIKUS

GAZDASÁGPOLITIKAI IDEOLÓGIÁK CÉL/IDEOLÓGIASZOCIALISTAKONZERVATÍVLIBERÁLIS NÖVEKEDÉSDOMINÁNSJELENTŐS INDIVID. DÖNTÉSMÁSODR.JELENTŐSDOMINÁNS KOLL. DÖNTÉSDOMINÁNSELUTASÍTJA TELJES FOGLALK.DOMINÁNSJELENTŐSMÁSODR. ÁRSTABILITÁSMÁSODR.DOMINÁNS FIZ. MÉRL. EGY.S.MÁSODR.JELENTŐS ESÉLYEGYENLŐSÉGDOMINÁNSMÁSODR.DOMINÁNS EGYENLŐ ELOSZTÁSDOMINÁNSMÁSODR.ELUTASÍTJA

GAZDASÁGPOLITIKAI ISKOLÁK I. KLASSZIKUS ISKOLA A kínálat mindig létrehozza a saját keresletét (Say-dogma) A kapitalizmus önszabályozó rendszer, garantálja a teljes foglalkoztatást. A teljes foglalkoztatás melletti output mindig vevőre talál. A válság csak átmeneti jelenség lehet. A jövedelmeket vagy fogyasztásra vagy megtakarításra költik. Megtakarítás = beruházás. Létezik egy egyensúlyi kamatláb.

GAZDASÁGPOLITIKAI ISKOLÁK II. KERESLET-ORIENTÁLT ISKOLA (KEYNES) Cáfolja a klasszikus tanításokat (beruházás≠megtakarítás; a teljes foglalkoztatás nem önműködően valósul meg). A teljes foglalkoztatás nem biztosítja a bérek rugalmasságát. A nemzetgazdasági kereslet határozza meg a jövedelmet, ezáltal a piaci egyensúlyt, a teljes foglalkoztatás felé a kereslet szabályozásával tudunk eljutni. Válság esetén csak fiskális úton lehet beavatkozni. Eszközök: beruházási kereslet növelése, transzferkifizetések emelése, fogyasztási, forgalmi adók csökkentése

GAZDASÁGPOLITIKAI ISKOLÁK III. KÍNÁLAT-ORIENTÁLT ISKOLA (FRIEDMAN) A neoklasszikus nézeteken és a monetarizmuson alapul A pénzkínálat szabályozása határozza meg a nemzetgazdasági jövedelmet, ez vezet a teljes foglalkoztatáshoz. A piac képes hosszú távon elmozdulni az egyensúlyi állapot felé. Alacsony állami szerepvállalás, a válságot az állam okozza Erős magánszektor kiépítése a cél. Árstabilitás, államadósság csökkentése Eszközök: dereguláció, privatizáció, munkaerőpiac rugalmassá tétele, beruházás-ösztönzés „Antiinflációs politika”

GAZDASÁGPOLITIKAI IRÁNYZATOK I. Irányzatok: Jóléti állam Neoliberalista állam Szociális piacgazdaság Közös jellemzők:piacgazdaság legfontosabb célok: növekedés és jólét Különbségek: másodlagos cél, verseny, szociális háló, állam szerepe

GAZDASÁGPOLITIKAI IRÁNYZATOK II. Másodlagos cél: Jóléti: teljes foglalkoztatás Neoliberalista: piac szerepének maximalizálása Szociális piacgazdaság: pénz értékállósága (árstabilitás) Verseny: Jóléti: szükséges rossz Neoliberalista: ez a lényeg, ezt kell abszolutizálni Szociális piacgazdaság: alapérték, igenli, de biztosítani kell az egyenlő esélyeket.

GAZDASÁGPOLITIKAI IRÁNYZATOK III. Szociális háló: Jóléti: univerzális, mindenkire vonatkozik Neoliberalista: csak rászorultsági alapon Szociális piacgazdaság: szelekció, a rászorult is tegyen valamit („Hilfe zur Selbtshilfe”) Állam szerepe: Jóléti: egyenlőtlenségek enyhítése (redisztribúció, allokáció) Neoliberalista: minimális szerep, a mikrogazdasági folyamatokból maradjon ki az állam Szociális piacgazdaság: krízis esetén átmenetileg redisztribúció, allokáció

GAZDASÁGPOLITIKÁK TOVÁBBI CSOPORTOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI I. Mennyire támaszkodik az egyensúlyi, a koordinációs, a szabad piaci elv valamelyikére, illetve kombinációjára? Egyensúlyi: makrogazdasági indikátorok szigorú keretek között tartása Koordinációs: kormány és a gazdasági szereplők közötti kapcsolatok szabályozottsága Szabadpiaci: vállalkozások központi szerepe USA: egyensúly, szabad piac Németország: egyensúly, koordináció Japán: koordináció, szabad piac

GAZDASÁGPOLITIKÁK TOVÁBBI CSOPORTOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI II. Demokrácia – szolidaritás – növekedés hármasa Ázsiai kapitalizmus-modell: növekedés + szolidaritás Angolszász modell: növekedés + demokrácia Rajnai modell: szolidaritás + demokrácia