Lengyelország közigazgatási rendszerének történeti fejlődése Varga Viktória

Vázlat Közigazgatás szerepe (3-4.) Történeti áttekintés a Második Világháborúig (5-10.) Szocializmus évtizedei (11-16.) Rendszerváltás után (16-17.) Lengyelország az Európai Unióban- az új közigazgatás problémái (18-21.) Bibliográfia (22-23.)

Közigazgatás meghatározza állam – társadalom kapcsolatát központi, regionális és a helyi hatalom mértékét, ill. az állampolgárok részvétét az irányításában egyes emberek és a közösség, különböző intézmények érintkezésének térbeli kereteit társadalom alapvető szükségletei- gazdaságirányítás

Közigazgatási alapegységek kialakítása Emberi tényező (min.-max. népességszám) Területi tényező (ország mérete, közlekedési hálózata stb.) Szervezeti tényező (hatékony irányítás és információ áramlás biztosítása) Térség története, kulturális és etnikai kapcsolatok, társadalmi-gazdasági fejlettségi szint, politikai döntések

965: a feudális Lengyel Királyság létrejötte 13.sz-tól folyamatos probléma a Németek keleti irányú terjeszkedése (Pomeránia, Szilézia leszakadása) valamint a Német Lovagrend (hűbérese volt, majd Poroszország révén függetlenítette magát) A keleti veszteségeket, Ny-i terjeszkedéssel pótolja 1386: perszonálunió Litvániával, majd 1568-ban a lublini unióval egyesülnek A 16.sz-tól az Orosz cári birodalom után Európa II. legnagyobb területű országa

Európa a XIII.sz. közepén (Cartographia, 25. o.)

Jagellók- kora Az ország régiói nem rendelkeztek önállósággal Az uralkodók egységes államot hoztak létre Erős centralizáció ment végbe vajdaságok „landok” (ziemie) Kerületek (pawiat)

Európa a vesztfáliai béke idején (Cartographia, 50. o.)

Minden oldalról nagyhatalmak vették körbe (18.sz.)  terjeszkedés csak a másik rovására  Lengyelország hármas felosztása (1772,1793,1795) Napóleoni-háb. Idején: Varsói Nagyhercegség(1807)- francia közigazgatási modellt alkalmazták 1815 után létrejött Lengyel Királyság: 8 tartományra lett felosztva, melyet 1837-től a guberniumi rendszer váltott fel A porosz területeken: tartományokat és kerületeket hoztak létre Az osztrák területeken: kerületeket, kerületektől független városokat, uradalmakat és faluközösségeket alakítottak ki

Európa a XVIII. században (Cartographia, 57. o.)

Európa az Első Világháború után (Cartographia, 79. o.) A felosztás előttihez képest jóval kisebb területű állam jött létre (főleg keleti területeket kapott) Ekkor 17 vajdaságból állt

Európa a Második Világháború után (Cartographia, 88. o.)

1945 után SZU érdekszférája lakosságcsere, új birtokrendszer cél a központi hatalom megszilárdítása 1952: Közigazgatási reform → hármas szintű közigazgatási rendszert hoztak létre

1952:közigazgatási reform 17 vajdaság + 5 vajdasági jogú város 390 járás (powiat) 5560 Város és község (gromada)

központi hatalom megerősödése falu-város közötti egyenlőtlenségek megszüntetése szocialista célok megvalósítása volt a legfontosabb, és ezen átalításoktól várták a regionális problémák megoldását. A helyi vezetőktől várták el a felsőbb utasítás végrehajtását és a helyi érdekek védelmét, így paradox módon decentralizálódott a közigazgatás  II. közigazgatási reform (1972)

1972, 1975: 2 szintű közigazgatás kialakítása (Gierik nevéhez fűződik) 49 vajdaság (kb.mint egy magyar megye) Járások megszüntetése 2360 Helyi települési önkormányzati szint (gmina) járások megszüntetésével meggyengültek a tradicionális helyi központok és kapcsolatok ez a beosztás nem alkalmas területfejlesztéshez és területrendezéshez ezért tervezési célból kialakítottak 8 makrorégiót (az új vajdaságok határait tiszteletben tartva) DE! a történelmileg kialakult határokat figyelmen kívül hagyták  társadalmi –gazdasági hátrány

A vajdaságok feletti makrorégiók (Potrykowski,1987) Reform előnye: 1.csökkent a hatóságok és az állampolgárok közötti távolság 2.az új vajdasági székhelyek a gazdasági-társadalmi fejlődés új központjai

Rendszerváltás utáni közigazgatási rendszer reform gondolata 1981-ig nyúlik vissza: 1.a 49 vajdaság túlzottan szétaprózódott, nem európai méretű régió 2.országon belül sem tudja ellátni funkcióját 3.a közigazgatás sem működik optimálisan a kétszintű rendszerben rendszerváltás utáni cél, hogy a gazdasági átalakulással párhuzamosan közigazgatási reform megtörténjen

1990: első lépcső 1998: második lépcső (1999. jan.1 „hatodik felosztás”) helyi önkormányzatok rendszerének bevezetése háromszintű közigazgatási rendszer  járások visszaállítása (csökkent a központi kormányzat jelenléte a szubnacionális szinten) 49-ről 16-ra csökkentették a vajdaságok számát (megalapozva az önálló területfejlesztési politika formális feltételeit) megpróbálták a területi és a demográfiai különbségeket kiküszöbölni decentralizáció

Lengyelország az Európai Unióban A rendszerváltozás utáni reform az unióban már létező alapelvekre épült: 1.szubszidiaritás 2.hatékonyság 3.transzparencia (átláthatóság) 4.nyitottság eszmeileg igazodik az unióhoz DE! felépítésében, a NUTS- rendszerhez nem

vajdaság Járások és járási jogú városok vajdaságok átlagos népesség száma 2,4 millió fő (mely a magyar NUTS 2 szint átlagánál 1 millióval, az uniós átlagnál pedig 600 ezerrel több) Vajdasági szinten sikeres volt a gazdasági egyenlőtlenség leküzdése (pl. a legszegényebb vajdaságok 1998 előtt az országos GDP átlag 55-59%-át érték el, 1999-re már a 70%-ot is elérték = NUTS 2 ≠ NUTS 3 NUTS 4

Járások alig tudják betölteni funkciójukat A járások népességszáma csak töredéke az uniós NUTS 3 szint átlagának (alig duplája a magyar statisztikai kistérségeknek, mely már a NUTS 4-es kategória) A közigazgatási reform bevezetését követően számos eredményt sikerült elérni, de még sok megoldandó feladat van…

Megoldandó kérdések pénzügyi decentralizáció hiánya önkormányzati finanszírozási reform szükségessége kistelepülési önkormányzatok működésének problémái az önkormányzati tisztviselők iránti bizalom csökkenése a közigazgatás társadalmi megítélésének problémája korrupciómentes közigazgatás

Bibliográfia Folyóiratok: Bencze Katalin dr. (2002): A visegrádi országok közigazgatási együttműködésének keretében megrendezett államtitkári találkozóról – Belügyminisztérium, EU Integrációs hivatal ( Drajkó Péter (2004): A lengyel közigazgatási reform, a vajdaságok rendszere – In.: Comitatus: önkormányzati szemle (14. évf.) 1- 2.sz. pp (comitatus.hu) Koproncay Károly (2000): Lengyelország története – In.: Valóság (43.évf.) 7.sz. pp Portykowski, Marak (1987)(fordította Orosz Éva): A lengyel közigazgatási reform és következményei – In.: Tér és társadalom (1 évf.) 3.sz. 91 p. Rosciszewski, Marcin (1999): Határváltozások Közép- Európában: Lengyelország a nyugati bővítés keleti határán – In.: Európai szemmel sz. pp

Schmidt Andrea (2005): Lengyelország hatodik felosztása: az új régiók kialakításának tapasztalatai az ezredfordulón – In.: Kutatási füzetek XIII. – Pécsi Tudományegyetem (publikon.hu) A lengyel közigazgatási reform, a vajdaságok rendszere – In.: Comitatus: önkormányzati szemle (17. évf.) 10.sz. pp (comitatus.hu) Könyvek: Szokolaj Katalin (2006): Lengyelország történelme – Balassi Könyvkiadó, Budapest, 331 p. Topolsky, Jerzi (1989): Lengyelország történelme – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 417 p. Térképek: Dr. Papp- Váry Árpád (2005) szerk: Középiskolai történelmi atlasz – Grafika Press Nyomdaipari Rt, Budapest, 25 p., 50 p., 57p., 79p., 88.p.