Kőpatakiné Mészáros Mária – tudományos munkatárs Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 1 Alkotó szakmai közösségeknek

Kőpataki - OFI, 1051 Bp., Dorottya u Nézőpontok 2.Eltérő elképzelések 3.Kívül a körön 4. Az iskolában 5.Kutatások – tapasztalatok 6.Egy csónakban 7.Vitára ajánlott kérdések 2

1.A képzés tartalmáról 2.Az iskolai végzettség megszerzésének helyszínéről 3.A „jó” iskoláról, az iskola minőségéről 4.A tanulók (sajátos nevelési igényű, hátrányos helyzetű stb.) tanulók helyéről, támogatásáról 5. …………. 4

Az üzleti mutatók közel kétszer akkorák, mint a csapatként nem együttműködő fiókokban. HA a kollégák támogatják egymást a nehéz helyzetek kezelésében, és „sűrű kapcsolati hálózatot”, csapatot alkotnak

Tudásmegosztás, nehéz ügyfelekkel való tapasztalatok megosztása Egymás támogatása, kisegítése Jól mozgósíthatóak közös teljesítményre, közös értékeket találnak (nincsen klikkesedés) Konstruktív légkör, teljesítmény elismerése A vezetőt mind szakmailag, mind emberileg elfogadják.

Az iskolában megtanulják-e, hogy hogyan figyeljenek oda másokra és hogyan törődjenek azzal, hogy a társuk tudja-e a feladatát. Az együttműködés és segítés „kötelező” eleme az oktatásnak? „A 8 éves fiam akkor kap csillagot, ha ő egyedül nyeri meg német órán a “névelő király” címet.”

„A középiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról napra megújuló harcba szállás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi elölről.” Karinthy Frigyes

OFI, 2009

Iskolák és környezet Kőpataki-Mayer (OFI )  A hatékony együttnevelés feltétele a szakmai szervezetek és a szülők közötti regionális együttműködés.  Több iskola összefogásával összeadódhat a kreativitás, a szaktudás és szakértelem, a létesítmények kihasználtsága is hatékonyabb.  Az iskolák együtt könnyebben megtalálhatják a problémák kezelésének módjait. 10

48. Nemzetközi Oktatási Konferencia (International Conference on Education, ICE – – szakpolitikusok számára „A befogadó nevelés-oktatás olyan folyamat, amely azt célozza, hogy minőségi oktatásban részesülhessen mindenki, miközben tiszteletben tartjuk  a sokszínűséget,  a tanulók és az egyes közösségek szükségleteinek, képességeinek, jellegzetességeinek és tanulási elvárásainak különbözőségét, s  kiiktatjuk a diszkrimináció minden formáját.” UNESCO-IBE

12

Miben mérhető az integráció hatása? Kőpataki-Mayer (2010)  az sni-s tanulók sokkal többet zavarják az órát, mint társaik,  a kedvezőtlen magatartási mintái számos tanuló esetében követőkre talál.  az integráció rendkívüli módon leterhelte a pedagógusokat s emiatt romlott az iskolában a tanítás minősége. 13

Miben mérhető az integráció hatása? Kőpataki-Mayer (2010)  megváltozott, bővült a pedagógusok módszertani repertoárja, kifinomultabb lett az alkalmazott módszertan.  több helyütt és alkalommal alkalmaztak differenciálást, vagy más, korábban nem alkalmazott módszereket.  többet és igényesebben kellett a tanórákra felkészülni, „kimozdultak a napi rutinjellegű” tevékenységek sokszor egyhangú köréből.  javult a pedagógusok együttműködési hajlandósága a többi szakemberrel, megtanulták a team-munkában rejlő előnyöket, annak hatékonyságát.  megismerkedtek olyan konfliktuskezelő eljárásokkal és módszerekkel, amelyeket korábban nem ismertek,  A tanulók jelentős része toleránsabb empatikusabb azóta, amióta sni-s tanuló is van az osztályban. 14

Milyen okok, s milyen gyakorisággal játszanak szerepet a sajátos nevelési igényű tanulók sikertelenségében

Mit tesznek azért, hogy a sajátos nevelési igényű tanulókat megtartsák az iskolában 16

Az iskolán belül elkülönült osztályok létrehozása Elkülönült intézmények létrehozása Ugyanakkor……………….. Az erőteljesen szelektáló iskolarendszer elpazarolja azt a (potenciális) humán tőkét, amely része lehetne a tágabb közösség, az egész társadalom humán tőkéjének.

Oktatásszociológia Oktatáspolitika Oktatásfejlesztés Intézményi gyakorlat

Az integráció egyik célja az, hogy kölcsönös megértést és elfogadást teremtsen a fogyatékosok és a nem fogyatékosok között az esélyegyenlőség kontextusán belül. Ez nyilvánvalóan adást-kapást jelent mindkét oldalról. Evans 1996.

A két oldal egymáshoz való alkalmazkodásának folyamata: a) Az asszimiláció arra helyezi a hangsúlyt, hogy a fogyatékosoknak kellene a többség számára érvényes életmódot felvenniük. b) Az akkomodáció elismeri a fogyatékosoknak azon jogát, hogy önmaguk legyenek, és az alkalmazkodás kényszerét a többségre helyezi át. c) Az adaptáció a fogyatékosoktól és a nem fogyatékosoktól azt várja el, hogy kölcsönösen alkalmazkodjanak egymáshoz Evans 1996.

1. A tanulók sokszínűségének elfogadása és értékelése - a különbözőséget a tanár úgy értelmezi, mint az oktatás-nevelés egyik tápláló forrását és erősségét; 2. Valamennyi tanuló segítése, támogatása - a tanár magas elvárásokat támaszt valamennyi tanuló elérhető eredményeivel kapcsolatban; 3. Együttműködés másokkal - az együttdolgozás és csapatmunka valamennyi tanár esetében az alapvető közelítési mód; 4. Egyéni szakmai fejlesztés - a tanítás egyben tanulási folyamat és tevékenység is – a tanárok felelősséggel tartoznak saját egész életen át tartó tanulásuk iránt. 21 European Agency for Development in Special Needs Education (2011)

Dichotómiák Jó – rossz Jól - rosszul Tetszik – nem tetszik Eredményes – eredménytelen Támogatom – nem támogatom … 22

1.Tanulni érdemes, tanulni közös ügy? 2. Tanulni jó? 3. Tanárnak lenni jó? 23

Az oktatás nem végső cél, hanem eszköz ahhoz, hogy segítségével erősödjön a társadalmi integráció, amelynek a terepe elsősorban a munkaerő-piac. Az oktatás akkor méltányos, ha lehetőséget nyújt a munkaerő-piaci szerepvállalásra. Szüksége van a helyi társadalom (a többségi) támogatására.

A Darwin előtti biológia és a pedagógia „A tanítás emberközpontú tevékenységében minden próbálkozás, hogy bizonyos kategóriákat meghatározzunk, korlátozza tisztánlátásunkat, eltereli figyelmünket és félreviszi szándékainkat. A különböző 'bélyegek' csupán egy speciális hiányosságra összpontosító lencsét tartanak a szemünk elé, miközben arra lenne szükségünk, hogy a legkülönbözőbb irányokból figyelhessük egy gyermek folyamatosan változó erősségeit.” Ayers 1993