A hordószemű hal
Élőhelye Tengerekben, óceánokban 600-800 méteres mélységben
Megjelenése A hordószemű halnak nevezett, bizarr küllemű mélytengeri lényt 1939 óta ismerik a biológusok. A kis termetű, legföljebb 10-15 centiméter hosszúra megnövő hal átlátszó feje tetején ül a két, csőszerű szem (úgynevezett teleszkópszem). A kutatók már az élőlény fölfedezésekor sejtették, hogy az állat méretéhez viszonyítva nagy szemek kiválóan összegyűjtik a rendelkezésre álló kevés fényt.
Életmódja A hal - a halak többségével ellentétben - képes forgatni a szemét, miközben testét vízszintesből függőleges helyzetbe fordítja, hogy elkapja zsákmányát. Amikor a hordószemű hal vízszintesen lebeg, szeme fölfele néz, hogy megpillantsa a fölötte elúszó halak és medúzák halvány derengését. A zöld pigment feltehetőleg kiszűri a tengerfelszínről esetleg még lejutó zavaró napfényt. Amint észrevesz maga fölött egy zsákmányállatot, a hordószemű hal előrefelé fordítja szemét - ilyenkor gyakorlatilag a fején, illetve a homlokán keresztül néz át -, és fölfelé úszik, hogy elfogja a prédát. A hordószemű hal a mélytengerek koromsötétjében él, és fényre rendkívül érzékeny szemét használja a fölötte megjelenő zsákmányállatok (apró halak és medúzák) halvány körvonalának, illetve esetleges biolumineszcenciájának észlelésére.
A filmeken általában mozdulatlanul lebeg a hal a vízben, és két nagy szeme élénkzölden ragyog a tengeralattjáró reflektorainak éles fényében. A felvételeken az is tisztán kivehető, hogy a szemét egy átlátszó, folyadékkal töltött pajzs veszi körül, amely a hal feje tetejét is befedi.Ne tévesszen meg bennünket a hal szája fölött látható két szemszerű folt: ezek szaglószervek, olyanok, mint az ember orrlyukai
És még egy pár érdekes élőlény.
Tengeri disznó
Véznaujjú maki
Kameruni horror béka
Óriás isopod
Yeti rák
Dumbo polip