Gazdaság és Szervezet Tantárgyfelelős: Dr. Kovács Ernő Az előadást készítette: Péter Erzsébet

Gazdaság fogalma Max Weber szerint akkor beszélünk gazdaságról, ha a szükséglet fedezésére szolgáló javakból- eszközökből vagy cselekvésekből- a cselekvők becslése szerint a szükséglethez képest szűkös készlet áll rendelkezésre és ez a tény egy sajátos- magát a tényt számításba vevő- viselkedés okává válik.

A gazdálkodás történelmi típusai 1.Háztartás: Az ember a meglévő saját szükségletét próbálja fedezni. 2.Vállalkozás: Haszonszerzésre irányuló gazdaság. A kívánt javak szűkösségét arra használja fel, hogy a javak feletti rendelkezéséből hasznot húzzon.

A gazdasági fejlődés szakaszai Karl Bücher nyomán 1. Zárt háztartás: A tisztán szükségletre termelés és a csere nélküli gazdaság jellemzi. A javakat ugyanabban a közösségben használják fel, mint amiben megtermelik. Nincsenek a javak forgalmazására a háztartásoktól elkülönülő szervezetek. Nem csak a javak előállítása történik a háztartáson belül, hanem az ismeretátadás, igazságszolgáltatás és védelem is.

2. Városgazdaság: A közvetlen csere és az adott vevőkörre való termelés jellemzi. A javak a termelő gazdaságból közvetlenül a fogyasztó gazdaságba kerülnek. A termékek testre szabottak. Az oktatás és igazságszolgáltatás, a védelem megszervezése a település feladata. A gazdaságnak ezen a fokán a megtermelt javak nem kerülnek kereskedelmi forgalomba.

3. Népgazdaság: Az árutermelés, a javak forgalmának foka, melyben vállalkozásszerűen termelik a javakat, amelyek áthaladnak a gazdaság egész során, míg felhasználásra kerülnek. A kereskedelmet és a termelést szolgáló javak, tőkeként funkcionálnak. A védelem, oktatás és egészségügyi szolgáltatások állami szinten szerveződnek.

Társadalmi tőke Pierre Bourdieu (1997) Kulturális tőke: -Elsajátított tudás -Viselkedésmód -Attitűdök -Tárgyiasult állapotban, eszközök formájában és intézményesült formában létezik.

Társadalmi tőke: A társadalmi struktúra különböző aspektusai képezik, amelyek megkönnyítik a struktúrán belül az egyének gazdasági cselekvéseit, akár közvetlen személyes kapcsolatok, akár a tágabb környezetben érvényes értékek, normák, viselkedésminták, hatalmi vagy bizalmi viszonyok formájában öltenek testet.

Szervezetek a gazdaságban A gazdálkodás formáinak történelmi változása azt is jelenti, hogy a gazdasági folyamatok új szervezeti keretek között zajlanak a modern ipari társadalmakban. A racionális szervezetek két típusa a bürokrácia és a gyár.

Max Weber: A racionálisan szerveződő társadalom működésének nélkülözhetetlen sajátosságai I. A szervezet érdekeit szolgáló szabályok felállítása és betartása Az ügyintézés alapja a szaktudás és szakképzettség Az ügyintézés meghatározott előírásokhoz, eljárásokhoz igazodik, és kiterjedt az adatfeldolgozás A szervezeten belüli munkamegosztás révén rögzítettek a hatáskörök, és a szervezet felépítése hierarchikus Az ügyvitel írásbeli

Max Weber: A racionálisan szerveződő társadalom működésének nélkülözhetetlen sajátosságai II. A hivatalnokok kinevezésének elve érvényesül, a fizetés a pozíciótól és a szolgálati időtől függ Egyenlő bánásmód minden alkalmazottal és ügyféllel szemben A szabályok a vezetőkre és az alkalmazottakra egyaránt vonatkoznak A bürokratikus szervezet alkalmazottja munkakörét nem használhatja fel személyes céljaira

Michel Crozier (1981) A bürokratikus szervezetek túlságosan személytelenek és merevek, amelyek csak válságok árán képesek az alkalmazkodásra.

Taylorizmus A tömegtermelés az ipari társadalmakban gyárakban folyik. Melyek célja az előállított termék költségeinek minél drasztikusabb csökkentése. Ennek eszköze a munka gépesítése, a termelési folyamatban részt vevő élőmunka mennyiségének redukálása, a munkafolyamat szétdarabolása szaktudást már nem, vagy alig igénylő apró mozzanatokra. A dolgozók minden mozdulatát racionálisan megtervezik, aminek következménye a szalagrendszerű termelés.

A munka humanizálása Elton Mayo (1920) nevéhez köthető az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozó human relations irányzat. Ennek az a lényege, hogy a munkacsoporton belüli emberi kapcsolatok és a csoportöntudat nagyobb mértékben hozzájárul a munkateljesítmény növekedéséhez, mint a munkavégzés fizikai körülményei.

-Kiscsoportos foglalkoztatási formák, -Rugalmas munkaidő bevezetés -A munkakörök horizontális és vertikális kiterjesztése -Minőségi körök -Önszabályozó körök -Tömegtermelés -Kézműves termelés

Kooperáció a gazdaságban Ipari dualizmus elmélete: A tömegtermelés paradox módon fenntartja saját ellentétes termelési módját, a kisipart azáltal, hogy specializált, célirányos gépeket igényel, amit ő maga a tömegtermelésben nem képes előállítani. A tömegtermeléshez szükséges javak és azok sajátos piaca rendkívüli rugalmasságot igényel, amire csak magasan képzett munkaerő képes, és amire az iparosodást megelőző kézművességre volt jellemző.

Municipalizmus Egy területi szerveződés valamely városközpont körül, amely központ bizonyos koordinációs feladatokat lát el. Olyan iparágakban működött, ahol az üzemek viszonylag kis tőkebefektetést igényeltek

Paternalizmus A kézművesek olyan szerveződése, ahol a termelők egy nagy gyárba tömörülnek, ott alakul ki, ahol a termeléshez szükség volt egy drága gépre, amit az iparosok külön-külön nem tudtak megvásárolni.

Familiarizmus A termelési egység alapja a család. A családtagok által birtokolt vállalkozások egy laza szövetséget alkotnak és mindegyik egy-egy speciális munkafolyamatot végez.

Perrow (1993) Független alvállalkozók nagyvállalatok köré történő szerveződése Japánban elterjedt kooperáció, ahol az integrációban önálló vállalatok vesznek részt, a beszállítók pedig tulajdonilag és szervezetileg teljesen elkülönülnek. Önállóságukból fakadóan a nagyvállalatokon kívül másnak is szállítanak, és így a nagyvállalattól való függőségük számottevően csökken. Beleszólnak az árak alakításába, a tervezésbe és a termékfejlesztésbe.

A kisvállalkozói hálózat modelljében több olyan termelő van, amelyhez a kisvállalkozók kapcsolódnak, és a kisvállalkozások egymással is megosztják információikat, felszerelésüket, munkaerejüket, szolgáltatásokat nyújtanak egymásnak. A kisvállalkozói hálózatokat kiépült, helyi és kormányzat által biztosított infrastruktúra veszi körül, például úthálózat, oktatás, pénzügyi szolgáltatások, ingatlanok, kereskedelmi szervezetek, marketingszolgáltatások. Főként a ruházati-, élelmiszer- és könnyűfémiparban, valamint textil és csomagolóiparban jellemző.