KÉT VERS 1.Tavaszról 2. Az álomról. M.I MÁJUS. 3.
Már újra van virág. Gyöngécske,hófehér. Parányi reszkető, De el megy már a tél.. TAVASZ
Deres kövek közül, Kibújt az új remény. Piciny hajnalharang, Gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után Jött mint a gyógyulás. Azt mondja lesz öröm, Lehet megújulás.
Lélek ne csüggedezz! Hallgass el rút panasz. Él még a szeretet, Van ISTEN,lesz tavasz!!!
ESTE Valahol távol Nagyon-nagyon messze. Hol csillagfények születnek meg este. Létezik egy egészen aprócska kis ország. Az-az a hely,ahol az álmokat írják.
A szép álmokat kis zsákokba varrják, S aztán a kis manók mind- mind széjjel hordják. Viszik a világ minden részére, S rá hintik az alvók lehunyt szemére.
Egy álom manó hozzád is el ér, Zsákját leteszi, s beledugja kezét. Belemarkol a finom tündérporba, Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.
Aprócska kismanó, vajon hol lehet? Nem látod őt,de hallod,hogy nevet. Óvatosan a homlokodon lépked, Simogatja arcod, Ugye te is érzed..
Kicsiny manó,tenyerét kinyitja, S az álom port szemeidbe szórja. Mosolyogva nézi, mint lehunyod szemed. És füledbe súgja, ÁLMODJ SZÉPEKET!! M.I MÁJUS..3.