Örkény István (Budapest, 1912 – Budapest, 1979) író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője ◄Kaján Tibor karikatúrája Kádár János Miklós: Örkény István ►

◄Fekete Tamás: Örkény

„Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak. Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem. Ettől kezdve életem folytonos dekadencia. Nemcsak szépségemből vesztettem, fogaimból s hajamból hullattam el, hanem a külvilággal szemben is egyre inkább alulmaradtam. Se akaratomnak nem tudtam érvényt szerezni, se tehetségemet kihasználni. Hiába tudtam, hogy író akarok lenni, apám patikus volt, s ahhoz ragaszkodott, hogy én is az legyek. S még ez se volt neki elég! Arra vágyott, hogy több legyek nála, s amikor patikus lettem, még egyszer egyetemre küldött, hogy vegyészmérnök is legyek. Újra várhattam négy és fél évig, amíg szívvel-lélekkel az írásnak szentelhettem magam. De meddig? Alig vettem néhány mély lélegzetet, amikor kitört a háború. Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak, s engem kivittek a frontra, ahol hamarosan megverték a mi hadseregünket, engem pedig elfogtak az oroszok. A fogságban megint eltöltöttem négy és fél évet, de hazatérve újabb viszontagságok vártak, melyek nem könnyítették meg az én írói pályámat. orkenyistvan.hu

Már ebből is mindenki láthatja, hogy amit ilyenformán a világra sikerült hoznom - néhány kisebb-nagyobb regényt, öt-hat novelláskötetet, két színdarabot -, úgyszólván titokban írtam, néhány szabad órámban, melyeket sikerült ellopnom a történelemtől. Talán ez az oka, hogy mindig szűkszavúságra törekedtem, rövidségre, pontosságra, a lényeget keresve, sokszor kapkodva, minden csöngetéstől összerezzenve, mert sem a postától, sem más érkezőtől nem sok jót várhattam. Ez a magyarázata annak is, hogy újszülöttként talán elértem a tökéletességet, de aztán csak koptam, csúsztam, bukdácsoltam, és bár egyre jobban kitanultam a mesterségemet, önmagamat, a bennem rejlő beteljesülést mindig elérhetetlennek éreztem.” In: Örkény István: Egyperces életrajz (1968)

házasságot köt Gönczi Flórával; házasságot köt Nagy Angélával; gyermekeik: Angéla (1949), Antal (1954). Radnóti Zsuzsa 1965-ben kötött házasságot Örkénnyel

ÖRKÉNYTŐL ÖRKÉNYRŐL „…csak azt tudom hajtogatni, igaz, néha józan érvek nélkül, hogy az emberiség nem menthetetlen, amíg egy ember a másiknak megmentője lehet.” „…lemondtam arról, hogy tanácsoljak, mert tanácsot adni nem tudok, lemondtam arról, hogy megmagyarázzak, mert magyarázni nem tudok, nem értem a világot, amely körülvesz, tehát hogyan tudnám én ezt megmagyarázni? A kijelentő mondat helyett a kérdő mondat az, amely az én egész írói struktúrám alapja.” [Úgy írni… ] (részlet) - In: Lázár István: Örkény István, Budapest, Szépirodalmi, 1979;

Szirák Péter: Örkény István, Pályakép (részlet, o) Budapest, Palatinus, 2008 „…Örkény - Kafka örököseként - a képtelent természetesként mutatja be, de nem hozzászoktatja, hanem szembesíti az elviselhetetlennel az olvasót. Örkény hősei váltig védekeznek egy cudar és összezavart világgal szemben. Esetlenül, hibázva, elátkozottan: eszményítés nélkül igyekeznek helytállni. Örkény alakjai nem a történelem főszereplői, hanem a világ, a sors túlereje által folyvást vereségre ítélt, győzést nem ismerő, ám konokul ellenálló emberek. Örkény életének egy pontján tán tényleg elhitte, hogy a dolgok egyszer s mindenkorra rendbehozhatók. Keserűen csalódott, mert rájött, hogy a „világmegváltás" nem szünteti meg, hanem még növeli a szenvedést, amikor visszaél a nemes eszmékkel, amikor ésszerűtlenséget és terrort szül. Ezért is lehet hogy ettől kezdve Örkény számára az ideológia, az elvakultan hirdetett érték gyanússá (gyakran használt szavával: „humbuggá”) vált, s helyette maradt egyedül fontosnak a megsebzett, akadályozott, megnyomorított és megszomorított élet, ami mindegyre élni akar. Ezért viccel, ugrat, humorizál, szül derűt. Örkény nagy érdeme, hogy az ideológiai béklyótól szabadulva merészen és sikeresen újította meg a magyar elbeszélő próza kifejezőeszközeit és a színházi játéknyelvet. Egyik korai mesteréhez, Kosztolányihoz és a viszonylag frissen felfedezett Kafkához kapcsolódva a rövidtörténet hagyományának jelentős alakjává vált. Az elbeszélői közlés visszafogottsága és az ironikus-groteszk hangvétel az „egyperceseket" izgalmasan talányossá tette, a köznapi szituációkat és a mindennapok nyelviséget „idéző” alakításmód pedig az irodalmiság új lehetőségeit aknázta ki. Örkény úgy vált mind népszerűbbé, hogy közben megőrizte írásainak rétegzettségét. …”

Mi az abszurd? Latin absurdus szó kellemetlent, ízetlent jelent. Köznapi szóhasználatunkban jelentése: lehetetlen, képtelen. Olyan esztétikai minőség, melyben az ábrázolás túllép a fantasztikum keretein, jelenségeit lehetetlennek, képtelenségnek érezzük. Az abszurdban hétköznapi logika nem érvényesül, s ezért hatása váratlan, egyéni, meghökkentő. Ugyanakkor az abszurd mégsem mellőzi teljesen a hagyományos gondolkodást: az alkotó nem bízza a véletlenre a szavak egymásutánját: az értelmetlen helyzet ábrázolása hordoz jelentést. Az abszurd egyik fő teoretikusa, A. Camus szerint az ember léte abszurd, mert egy olyan világban él, melyet soha nem érthet meg, még a saját helyét sem ebben a világban, s így a valóság is csak abszurd módon ábrázolható ( Camus: Sziszüfosz mítosza, 1942 ). Az abszurd nem egyszerűen annak megállapítása, hogy a világ abszurd, hanem egy ellentét, egy folyamatos feszültség, amely egyrészt az ember rendre és ésszerűségre törekvése, másrészt a világ igazságtalansága és rendkívülisége között áll fenn. Az abszurd hasonlít a groteszk minőséghez, amely azonban jobban beilleszkedik a hétköznapi életbe és inkább szánalmat, utálatot ébreszt, mint meghökkentést vagy rémületet.

Mi a groteszk? - „A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik végérvényest a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.” (Örkény) Széljegyzetek (részlet) - In: Visszanézve, Budapest, Szépirodalmi, 1985; ÚJABB, BŐVÍTETT KIADÁS: A mesterség titkaiból. Arcképek, korképek, Budapest, Palatinus, 2003, 269. o. - A groteszk összetett esztétikai minőség: a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. (Wikipédia)

EGYPERCESEK „Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!” (Használati utasítás (részlet) - In: Válogatott egyperces novellák, Budapest, Palatinus, 2004.)

A groteszk többnyire a novellákban vált uralkodó esztétikai minőséggé. Az egyperces novella Örkény István által teremtett kisepikai műfaj, amely parabolisztikus tömörítéssel élve igyekszik kifejezni az író gondolatait. Előzményei között Kafka és Karinthy, a városi folklór, a pesti vicc is megtalálható. A szövegek belső feszültségét ellentétes minőségek együttléte gerjeszti: a ráció és irracionalizmus, érzelmességre való hajlam és józanság, a nyelvhasználat köznapisága. A novellák a töredékes eseményekkel életre keltett véleményt, ítéletet jelenítenek meg, vagy várnak el az olvasótól. Az Egyperces novellák nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Az egyperceseket hasonlíthatjuk egy matematikai egyenlethez is: míg az egyik oldalon a közlés minimuma áll az író részéről, addig a képzelet maximuma áll a másik oldalon az olvasó részéről. Az írások rövidsége megköveteli a rendkívüli tömörítést, így az olvasói aktivitás elengedhetetlen. A novellák rövidsége, a kihagyások és homályos utalások, illetve az olvasói képzelet sokszínűsége miatt több jelentésréteg, több asszociáció jöhet létre az egyes művek kapcsán. Legfőbb témája a XX. század, illetve a benne élő emberek problémáinak a bemutatása. Az író a valóságot „eredetiben rajzolja”, az olvasó így döbben rá arra, amit a megszokások mögött eddig nem vett észre. Az egyperces novellák