A csarodai református templom Forrás: Wikipédia Képek: Ruzsa Miklós

A terméskő alapozású, téglából épült templom hosszúkás hajójához a keleti oldalon csatlakozik a négyzetes, saroktámpilléres szentély, amelynek északi oldalán valaha sekrestye állt. A magas, jó arányú templom hangsúlyos része a nyugati homlokzat, amelyen egyetlen kicsiny, félköríves résablak nyílik. Az oromzatot mintegy megkoronázza az annak folytatásaként égbe törő, tornácos, zsindellyel fedett, karcsú sisakos torony, amelynek falát két szinten ikerablakok törik át. A szűk toronyban sohasem függött harang, hanem a 18. században a templomtól keletre egyszerű fából ácsolt harangtornyot építettek. A déli oldalon nyílik a templom bejárata a félköríves, kettős lépcsőzésű kapun keresztül. Az ajtó 18 századi. A déli falat két nagyobb és közöttük egy kisebb, félköríves záródású ablak töri át (egykori festett díszük töredékei is előkerültek). A 17. században széles körben elterjedt magyaros motívumok (szívvirág, levélcsokor és nefelejcs) valaha bizonyára az egész falfelületet beborították. Az északi falon nincs ablak.

A templomba belépve balra a nyugati fal mentén húzódó karzatot láthatjuk, amelyet két vaskos oszlop tart. A karzat alatt találjuk Rhédey Ferenc feliratos fa epitáfiumát (1758). A döngölt agyag padlójú templom 1777-ben készült, minta nélküli kazettás famennyezete valaha a reformátusok által fehérre meszelt templom hangsúlyos eleme volt, a díszes, csigás koronájú (1770-ben készült) szószékkel együtt. A templom falát 1642-ben hímzésre emlékeztető, virágos-leveles kék-vörös mintákkal pingálták tele. Amióta föltárták és restaurálták a középkori freskókat, azóta megváltozott a templombelső hangulata. A keresztboltozatú szentélyt a hajótól enyhén csúcsosodó diadalív választja el. A templom különleges értékei közé tartoznak a helyreállítás során megtalált freskók: János apostol, Koma és Damján, Pál és Péter apostol alakja látható a szószék mögötti falfelületen, a diadalíven és a szentélyben sorakoznak az apostolok képei.

A 13. század végén épült templom a Káta nemzetséghez köthető. A 16. század folyamán került a reformátusok birtokába. A templom részleges helyreállítására 1901/2-ben került sor, ekkor konzerválták a szentélyben és a diadalíven előkerült középkori falfestményeket. Nagyobb szabású műemléki kutatásra és helyreállításra között került sor. Ekkor találták meg és konzerválták az alakos falfestményeket, és a népies festés addig letakart nagy felületeit is akkor tették láthatóvá. A megrongálódott tető, a homlokzat felújítását és a falképek restaurálását a millenniumi műemlék helyreállítások keretében végezték el.

Áldás, békesség!