Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság A Vízvédelmi hatósági eljárások bemutatása Előadó: Markó Ödön Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Katasztrófavédelmi Hatósági Osztály 2015. január 29

A vízvédelmi feladatok ellátásának személyi feltételei: A vízvédelemmel kapcsolatos feladatok 2014.IX.10-től kerültek a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségektől a területileg illetékes katasztrófavédelmi igazgatóságokhoz, ezen belül a területi vízügyi hatóságokhoz. Jogi szabályozást a 221/2014.(IX.14.) és a 223/2014.(IX.14.) Korm. rendeletek biztosítanak. A feladatok átadásával nem történt meg a szakemberek átadása, így a tevékenységet az amúgy is túlterhelt, korábban is vízügyi hatósági munkát végzőknek kell ellátni. Ráadásul az új jogszabályi előírásokat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, így a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőség folyamatban lévő ügyeiben újra megkeres bennünket szakhatóságként, Mindezt amellett, hogy majdnem 8.500 vízvédelmi ügyet hivatalosan is átvettünk tőlük. Kimondhatjuk tehát, hogy ilyen mennyiségű munka ellátásához nem elegendő a meglévő létszám, de a szakértők szakterületi megoszlása sem megfelelő.

Vízvédelmi feladatok A vízvédelem röviden megfogalmazva a vizek minőségének a védelmét jelenti. Két nagy részre osztható: Felszíni vizek védelme Felszín alatti vizek védelme A vízvédelmi feladatokat az alábbi jogszabályok határozzák meg: A legnagyobb átfogó előírás a Vízkeretirányelv, mely a vízügyi kérdések EU-s szabályozása. A vízügyi hatósági feladatokat az 1995. évi LVII. törvény (Vgtv.) a vízgazdálkodásról határozza meg és rögzíti az alapelveket, melynek végrehajtási rendeletét a 72/1996.(V.22.) Korm. rendeletet használjuk a mindennapi hatósági munkában. Minden engedélyért szolgáltatási díjat kell fizetni, így szintén mindennapos a 33/2005. (XII.27.) KvVM rendelet használata, mely előírja a díjak összegét. A vízjogi engedélyek kiadásához sok jogszabály előírásait kell figyelembe venni. Vannak alapvető jogszabályok, melyek a Vgtv. alapján születtek. Felszíni vízvédelem esetében a 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól Felszín alatti vízvédelem esetében a 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről. A többi jogszabály ezek valamely részének bővebb, végrehajtást meghatározó részei.

A vízvédelmi tevékenység során leggyakrabban alkalmazott jogszabályok a teljesség igénye nélkül: Felszíni vízvédelem: 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól 455/2013. (XI. 29.) Korm. rendelet a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére vonatkozó közszolgáltatási tevékenység részletes szabályairól Felszín alatti vízvédelem: 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről

Felszíni vizek: 220/2004. (VII. 21. ) Korm Felszíni vizek: 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól A rendelet célja: A vízhasználatok biztonsága, az emberi egészség és a környezeti állapot megőrzése, valamint a szennyezések megelőzése és csökkentése érdekében e rendelet meghatározza a felszíni vizek minőségének megóvását, javítását, a víztestek jó állapotának elérését és fenntartását, továbbá a vízi és vízközeli, valamint a felszíni víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek biztosítását szolgáló intézkedéseket.

A felszíni vizek minőségének védelmére vonatkozó általános szabályok - A felszíni víztest jó állapotának eléréséhez és fenntartásához, illetve az erősen módosított víztestek jó ökológiai potenciáljának eléréséhez a vízhasználó köteles hozzájárulni. - Amennyiben nem pontszerű (diffúz) szennyezések miatt kibocsátási határérték megállapítására nincs mód, ott a legjobb környezeti gyakorlaton alapuló műszaki intézkedések alkalmazásával kell a vízszennyezést megelőzni - Tilos a felszíni vizekbe, illetve azok medrébe bármilyen halmazállapotú, vízszennyezést okozó anyagot juttatni, az engedélyezett vízilétesítményen bevezetett engedélyezett kibocsátások kivételével. - Használt, illetve szennyvizet közvetlenül vagy közvetve felszíni vízbe bocsátásához a hatóságok engedélye szükséges. - A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló kormányrendelet előírásai szerint meg kell határozni a felszíni víztestek elhelyezkedését, a víztest-csoportok kialakítását és a hozzájuk tartozó, a jó kémiai és a jó ökológiai állapotot jellemező referenciaértékeket. - A felszíni víztestek jó állapotának elérése és fenntartása érdekében a veszélyes anyagcsoportok kibocsátásának csökkentésére intézkedéseket kell hozni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben.

A kibocsátó általános kötelezettségei - A kibocsátó köteles a keletkezett szenny- vagy használt vizet az engedélyben előírt kibocsátási határértékre megtisztítani vagy megtisztíttatni. - A vízhasználatokat és a vizek védelmét szolgáló beavatkozásokat úgy kell végezni, hogy a) a vízszennyezést megelőzzék, vagy a környezet terhelését a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék; b) takarékos vízhasználatot és hatékony energiafelhasználást valósítsanak meg. - Új létesítmények tervezésénél és megvalósításánál, valamint működtetésénél az elérhető legjobb technikának megfelelő kibocsátási színvonalat eredményező módszereket kell alkalmazni. - Tilos vízterhelést okozó új létesítményt telepíteni, ha a befogadó mértékadó vízszennyezettsége már meghaladja vagy a tervezett létesítmény szennyezőanyag-kibocsátásának hatására várhatóan meghaladhatja a vízszennyezettségi határértéket.

- A kibocsátó kizárólag az általa okozott többletszennyezésért felel - A kibocsátó kizárólag az általa okozott többletszennyezésért felel. - A kibocsátó üzemszerű működésén kívülálló okból bekövetkező, rendkívüli szennyezés esetében a kibocsátó a) haladéktalanul köteles arról a vízvédelmi hatóság részére bejelentést tenni az addig tett intézkedések egyidejű közlésével aa) közvetlen bevezetés esetén a vízügyi igazgatóságnak, végpontján szennyvíztisztító telepet nem tartalmazó közös szennyvízelvezetés esetén a szolgáltatónak vagy a közös üzemi csatornát üzemeltetőnek is, ab) közvetett bevezetés esetén a szolgáltatónak vagy a közös üzemi tisztítót üzemeltetőnek is; b) azonnali beavatkozást igénylő esetben a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló kormányrendeletben foglaltaknak megfelelően a kárelhárítást azonnal köteles megkezdeni.

A szennyvizek kibocsátására vonatkozó általános szabályok - Közcsatornába szennyvíz (használt víz) csak a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló miniszteri rendelet és a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerint, valamint e rendelet előírásainak betartásával bocsátható. - Zárt gyűjtőben gyűjtött szennyvizet (használt vizet) közcsatornába vezetni - a kizárólag házi szennyvizek kivételével - csak akkor lehet, ha a szennyvizet megfelelően kialakított és az adott technológiára előírt technológiai határérték, illetőleg küszöbérték alapján méretezett szennyvíz előkezelőn való előtisztítást követően vezették a gyűjtőbe. Előtisztítás hiányában technológiából származó szennyvizet (használt vizet) nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvízként kizárólag nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz leürítő helyen és előzetes minőségvizsgálat ismeretében, a szolgáltató által adott a tisztításra vonatkozó vállalkozási nyilatkozat alapján szabad leüríteni. Kommunális és technológiai szennyvizek egyazon fordulóban nem szippanthatók, a jármű tartályában való keveredésük nem engedhető meg. - Elválasztott rendszerű (nyílt vagy zárt szelvényű) települései csapadékvíz-elvezető csatornába szennyvizet vezetni tilos

Bírságok és egyéb jogkövetkezmények - Az a kibocsátó aki a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló kormányrendelet szerinti engedélyezés során előírt kibocsátási határértéket túllépi vagy az engedélyben meghatározottaktól eltérő szennyező anyagot bocsát ki, az e rendelet szerinti csatornabírság vagy vízszennyezési bírság fizetésére köteles. - Vízszennyező anyagnak küszöbérték fölötti kibocsátása vagy a szolgáltatói szerződésben a küszöbérték fölött egyedileg befogadásra vállalt és a vízvédelmi hatóság által engedélyezett koncentráció szintje fölötti kibocsátása után csatornabírságot kell megállapítani és kiszabni. - Vízszennyező anyagnak a kibocsátási határértéket meghaladó mértékű közös üzemi (ipari) csatornába vezetése vagy közvetlen bevezetése esetén vízszennyezési bírságot kell megállapítani és kiszabni. - A bírságot a vízvédelmi hatóság állapítja meg és szabja ki. A csatornabírság megállapításához a szolgáltató bírságjavaslatot köteles készíteni és azt a szennyvízkibocsátás évét követő év március 31-éig a vízvédelmi hatóságnak megküldeni. - A csatornabírság vagy vízszennyezési bírság megállapításánál türelmi időt figyelembe kell venni.

Rendkívüli szennyezés - Aki rendkívüli szennyezést okoz, rendkívüli vízszennyezési vagy csatornabírságot köteles fizetni. - A rendkívüli vízszennyezési vagy csatornabírságot a szennyezés időszakára minden szennyező anyagra külön-külön, a szennyező anyagok teljes mennyiségére kell meghatározni. - A szennyező anyagok mennyiségét - a kibocsátási határértékek figyelembevétele nélkül - az anyagfelhasználás, illetve a kibocsátott szennyvíz minőségi és mennyiségi adataira figyelemmel, műszaki becsléssel kell meghatározni. - A kiszabott bírság számítások alapján megállapított bírságösszeg: - ha a kibocsátó a rendkívüli szennyezés tényét a vízvédelmi hatóságnak, illetve a szolgáltatónak haladéktalanul bejelentette és a károk enyhítése érdekében tőle elvárható módon közreműködött; - kétszerese, ha a szennyezés tényét kívülálló észleli, majd a kibocsátó a károk enyhítésében közreműködik; - háromszorosa, ha a kibocsátó a szennyezés tényét a vízvédelmi hatóságnak, illetve a szolgáltatónak haladéktalanul bejelentette, de a károk enyhítésében nem működött közre; - ötszöröse, ha a kibocsátó a rendkívüli szennyezésre vonatkozó bejelentési és kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról A 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól meghatározza az alábbiak szerint, hogy kinek kell önellenőrzést végeznie - A szennyvízkibocsátásokat a vízvédelmi hatóság, közcsatornába bocsátás esetén a szolgáltató ellenőrizheti. - Önellenőrzésre köteles az a kibocsátó (ill. közcsatornába bocsátó): a) aki veszélyes anyagot, vagy elsőbbségi veszélyes anyagot bocsát ki vagy használ; b) akinek önellenőrzési kötelezettségét a vízvédelmi hatóság környezet veszélyeztetettség miatt megállapítja, továbbá c) aki az engedélye szerint, illetőleg a telephelyről (szennyvíztisztítóból) a megelőző év adatai alapján 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet ca) közvetlenül a befogadóba vezet, cb) közvetve (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a befogadóba vezet és egyúttal a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerint meghatározott tevékenység folytatása során keletkező szennyvizet bocsát ki;

d) akinek felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátására a vízvédelmi hatóság keveredési zónát jelölt ki. - Az önellenőrzésre nem kötelezett kibocsátó - a vízvédelmi hatóságnak történő bejelentéssel és jóváhagyással - önellenőrzésre vállalkozhat. Ez esetben a kibocsátóra az önellenőrzésre kötelezettekre vonatkozó ellenőrzési szabályokat kell alkalmazni. - A kibocsátó a keveredési zóna határai felett és alatt köteles a befogadó vízszennyezettségének ellenőrzésére. Az ellenőrzés rendjét és szabályait a vízvédelmi hatóság a kibocsátási engedélyben határozza meg.

- Az önellenőrzésre köteles kibocsátó önellenőrzési tervet készít, üzemnaplót vezet. - A hatóság a terv benyújtásától számított 30 napon belül dönt annak jóváhagyásáról. - Amennyiben a megadott határidőn belül a hatóság nem rendel el hiánypótlást vagy érdemi határozatot nem hoz, a jóváhagyást - a benyújtott tervben meghatározott tartalommal - megadottnak kell tekinteni. - A terv a jóváhagyásban meghatározott időtartamig, de legfeljebb 5 évig érvényes. Az önellenőrzésre köteles kibocsátó az új tervet a jóváhagyott terv érvényességi idejének lejártát 60 nappal megelőzően nyújtja be. - A hatóság, közcsatornába bocsátás esetén pedig a hatóság és a szolgáltató együttesen ellenőrzésre jogosult a használt vagy szennyvizek mennyiségének és szennyezőanyag-tartalmának helyszíni ellenőrzésére. - A jogszabály rögzíti a mintavételek, mérések szabályait és előírja akkreditált laboratóriumok közreműködését. Külön előírásokat tesz rendkívüli szennyezés esetére.

Ha az ellenőrzésre jogosult a helyszíni ellenőrzés során az önellenőrzés terén - az önellenőrzési tervben előírtakhoz képest - hiányosságot állapít meg, azokat saját adataival pótolja, a tájékoztatót és a vízszennyezési bírság megállapítását az önellenőrzési rendszer adatainak mellőzésével a saját adataira alapozza. Az önellenőrzési rendszer adatainak figyelmen kívül hagyását indokolni kell. - Az adatszolgáltatási kötelezettségek is előírásra kerültek. - A csatornabírság, illetve a vízszennyezési bírság megállapításánál hígítás esetén - ha a hatóság ezt külön nem engedélyezte - a többlet vízmennyiséggel kibocsátott teljes szennyezőanyag-mennyiségre kell a bírságot megállapítani. - Önellenőrzésre nem kötelezett folyamatos szennyvízkibocsátás esetén a helyszíni ellenőrzés eredménye a következő helyszíni ellenőrzésig irányadó. A bírságot egy adott szennyező anyagra az első helyszíni ellenőrzés időpontjától a következő helyszíni ellenőrzésig terjedő időszakra - legfeljebb a tárgyév december 31-éig – kell megállapítani, a kibocsátási határértéknek (küszöbértéknek) megfelelő szennyezőanyag-mennyisége fölötti mennyiségre.

28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól Határérték lehet technológiai, területi, egyedi illetve egyedi küszöbérték. a) technológiai határérték: egyes (összesen 37 db) gazdasági, háztartási, település-üzemeltetési tevékenységek általi szennyvíz kibocsátásra megállapított vízszennyezőanyag kibocsátási koncentráció, vagy fajlagos kibocsátási érték, b) területi határérték: a vízszennyező_ anyag közvetlen bevezetésére, a vízminőség-védelmi területi kategóriák figyelembevételével megállapított kibocsátási koncentráció érték, c) egyedi határérték: közvetlen bevezetés esetén a hatóság által megállapítható, egy adott szennyezőanyagra vonatkozó ideiglenes kibocsátási koncentráció érték, d) egyedi küszöbérték: közcsatornára való vezetés esetén, a hatóság által megállapítható, egy adott szennyezőanyagra vonatkozó ideiglenes bebocsátási koncentráció érték,

A határérték megállapításának jelentősége van túllépés esetén a szennyvízbírság mértékének a megállapításában. A vízjogi engedélyezési eljárások során pl. egy szennyvíztisztító telep építése esetén előírjuk, hogy működése során milyen határértéket kell tudnia teljesíteni. Ugyanígy meghatározzuk, hogy a lefolyás során szennyeződött csapadékvíz milyen határértékek betartása mellett vezethető élővízfolyásba. A jogszabály 3. és 4. számú melléklete előírja a csatornába vezetés, illetve az élővízbe történő bevezetés határértékeit.

455/2013. (XI. 29.) Korm. rendelet a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére vonatkozó közszolgáltatási tevékenység részletes szabályairól A rendelet a szippantott szennyvizek begyűjtését, szállítását és elhelyezését szabályozza. Meghatározza az önkormányzatok, a vállalkozók és a vízügyi hatóság feladatait. Elméletileg ezt a tevékenységet csak közszolgáltató végezheti. Közszolgáltató az, akivel az önkormányzat szerződést köt és megfelel az előírt feltételeknek., ebbe a hatóságnak nincs beleszólása. A vízügyi hatóság feladata a szennyvíztisztító telep kijelölése, ahol tisztításra elhelyezheti a szippantott szennyvizet. Másik hatósági feladat a közszolgáltatók nyilvántartásba vétele. Bonyolítja a helyzetet, hogy 2013 évben még hulladékbegyűjtési engedély kellett a tevékenység végzéséhez és a begyűjtők nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy hiába kaptak akár 2016 év végéig engedélyt, az az új szabályozás miatt csak 2014. dec. 31-ig vehető figyelembe. Itt tulajdonképpen nincs is engedélyezési folyamat, az adatbegyűjtés és az adminisztráció mégis rengeteg időt és energiát igényel.

A felszíni vízminőség-védelmi adatokat országos számítógépes rendszerben kell rögzíteni. Az erre kötelezetteknek vízminőségvédelmi alap adatlapot, illetve éves bejelentőlapot kell benyújtaniuk. (VAL és VÉL lapok). Ezek adatai: VAL lapok részei: VAL (Borítólap) ENG1 (Szennyvízkibocsátásra vonatkozó előírások adatai) VHA2 (Szennyvíz befogadójának adatai) VÉL lapok részei: VÉL (Borítólap) VHA1 (Telephelyi és vízhasználati adatok) VHA1_A (Beérkező víz minőségére vonatkozó adatok) SZK1_1 (Szennyvízkibocsátás alapadatai 1 - Telephelyi kibocsátás) SZK1_2 (Szennyvízkibocsátás alapadatai 2 - IPPC köteles létesítmény kibocsátása) SZK1_3 (Szennyvízkibocsátás alapadatai 3 - Veszélyes anyag kibocsátása) SZK_2 (Szennyvízkibocsátás adatai 2 - Kilépő szennyvíz) SZK3 (Szennyvízkibocsátás adatai 3 - Iszap)

Felszín alatti vizek: 219/2004. (VII. 21. ) Korm Felszín alatti vizek: 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről A rendelet célja és hatálya - A rendelet célja a felszín alatti vizek: a) jó állapotának biztosításával és annak fenntartásával, b) szennyezésének fokozatos csökkentésével és megelőzésével, c) hasznosítható készleteinek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználattal, d) a földtani közeg kármentesítésével összefüggő feladatok, jogok és kötelezettségek megállapítása. - A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - kiterjed a) a felszín alatti vízre, a földtani közegre és a szennyező anyagra; b) a felszín alatti vizek és a földtani közeg állapotát érintő tevékenységekre.

A minőségi védelem Szennyező anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására, a felszín alatti vizek jó minőségi állapotának biztosítása érdekében a tevékenység a) végzése során szennyező anyag, illetve lebomlása esetén ilyen anyagok keletkezésse során éhez vezető anyagok használata, illetve elhelyezése csak környezetvédelmi megelőző intézkedéssel, és - az engedélyezhető közvetlen bevezetések kivételével - műszaki védelemmel folytatható; b) a felszín alatti víz, földtani közeg (B) szennyezettségi határértéknél kedvezőbb állapotának lehetőség szerinti megőrzésével végezhető; c) nem eredményezhet kedvezőtlenebb állapotot, mint amit a felszín alatti víz, a földtani közeg (B) szennyezettségi határértéke vagy az annál magasabb (Ab) bizonyított háttér-koncentráció, továbbá az (E) egyedi szennyezettségi határérték, illetve kármentesítés esetében a (D) kármentesítési célállapot határérték jellemez d) nem eredményezheti a víztest jó kémiai állapotának romlását, valamint a szennyezőanyag koncentrációk jelentős és tartós emelkedését; e) részeként végzett bevezetést, elhelyezést csak engedéllyel lehet folytatni.

Szennyező anyagok elhelyezésének és bevezetésének engedélyezése 13 Szennyező anyagok elhelyezésének és bevezetésének engedélyezése 13. § (1) Szennyező anyag a) elhelyezése, b) a földtani közegbe történő közvetlen bevezetése, c) a felszín alatti vízbe történő közvetett bevezetése, beleértve az időszakos vízfolyásokba történő bevezetést is, d) a felszín alatti vízbe történő közvetlen bevezetése engedélyköteles tevékenység. Amennyiben a tevékenység engedélyezése nem tartozik más hatóság hatáskörébe, akkor a tevékenység engedélyezésére a vízvédelmi hatóság jogosult. Az engedély kiadásának feltétele elővizsgálat készítése a rendelet 4. sz. Mellékletében meghatározott követelmények szerint.

A KIVIZSGÁLÁS A környezethasználó a felszín alatti vízben, illetve földtani közegben okozott szennyezést, illetve károsodást a vízvédelmi hatóságnak köteles bejelenteni, illetve a vizek állapotának azonnali beavatkozást igénylő környezetkárosodása esetén köteles megkezdeni a kárelhárítást a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló kormányrendeletben foglaltaknak megfelelően. A vízvédelmi hatóság - indokolt esetben a vízügyi igazgatóság bevonásával - a földtani közeg, felszín alatti víz terhelésére, minőségének veszélyeztetésére, szennyezésére, károsítására vonatkozó, birtokába került információkat kivizsgálja a hatósági intézkedés igényének megállapítása és a hatósági eljárás megalapozása érdekében. A 2014. szeptember 10.-e után meghatározott hatáskör-megosztásból következően ha a vízügyi hatóság megállapítja - a szennyezés mértékétől függően – hogy műszaki beavatkozásra vagy kármentesítésre van szükség, akkor a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségnek kell javaslatot tennie a kötelezés kiadására vonatkozóan. A kármentesítésre kötelezés és az eljárás lefolytatása az ő feladatuk a vízügyi hatóságnak -mint szakhatóságnak – a bevonásával. A kármentesítés bármely szakaszánál (tényfeltárás, beavatkozás, kármentesítési monitoring) a vízügyi hatóságnak kell meghatároznia a felszín alatti vízre vonatkozóan a mérési gyakoriságot és a betartandó határértékeket a kármentesítési technológiától függően akár külön vízjogi engedélyezési eljárásban.

A felszín alatti víz és a földtani közeg környezetvédelmi nyilvántartási rendszere a FAVI A FAVI országos rögzítésű számítógépes rendszer, adatai a vízvédelmi hatóság által megküldött monitoring adatokból, b) az e rendeletben szabályozott adatszolgáltatásokból, c) a hatósági intézkedésekből, valamint más jogszabályok előírásainak megfelelően a minisztérium és szervei tevékenysége során keletkező adatokból, d) más szervektől átvett adatokból származnak. A FAVI adatait a vízvédelmi hatóságoknak kell egy számítógépes programba rögzíteni, nálunk ez nem áll jelenleg rendelkezésre, pedig éves rendszerességű rögzítési kötelezettség van. Külön rögzítésre kerülnek a FAVI-ENG rendszerben az engedélyezéssel kapcsolatos adatok, a FAVI-MIR rendszerben a kármentesítési monitoring adatai. Mindkét rendszer sok rögzítési hibával terhelt volt már a korábbi években is.

123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről A rendelet hatálya az ivóvízminőségű vízigények kielégítését, az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló, igénybe vett, lekötött vagy távlati hasznosítás érdekében kijelölt vízbázisokra, továbbá az ilyen felhasználású víz kezelését, tárolását, elosztását szolgáló vízilétesítményekre terjed ki, amelyek napi átlagban legalább 50 személy vízellátását biztosítják. A védelem, felszín alatti vízbázisnál védőidom, védőterület; felszíni vízkivétel esetén védőterület; a kivett víz kezelését, tárolását, elosztását szolgáló vízilétesítmény esetén védőterület, illetve védősáv meghatározását, kijelölését, kialakítását és fenntartását jelenti. A védelem a biztonsági intézkedések részleges vagy teljes körű végrehajtásával valósítható meg. A védelem érdekében a) felszín alatti vízbázis esetében a védőidomot és védőterületet belső, külső, valamint hidrogeológiai, b) felszíni vízkivételnél a védőterületet, belső, külső és hidrológiai védőövezetekre osztva kell meghatározni, kijelölni, kialakítani, és fenntartani. A védőövezetek határait üzemelő vízbázisoknál a vízkivétel mennyisége, távlati vízbázisoknál a kapacitása határozza meg.

Egyéb jelentős feladataink: 1. rendkívüli szennyezések 2 Egyéb jelentős feladataink: 1. rendkívüli szennyezések 2. ügyeleti szolgálat 3. panaszbejelentések kivizsgálása 4. ellenőrzések: vízügyi felügyelet, IPPC

Köszönöm figyelmüket!