Norvégia történelme 12.ASZ

Hol is van ? Norvégia Észak-Európában, a Skandináv-félsziget nyugati részén fekszik. Az ország túlnyomó részét a Skandináv-hegység borítja. Fjordokkal és szigetek ezreivel erősen tagolt partvonala több mint 25.000 km hosszú. Az országot keleten 2542 km-es szárazföldi határ választja el Svédországtól, Finnországtól és Oroszországtól. Nyugatról és délről a Norvég-tenger, az Északi-tenger és a Skagerrak, északról pedig a Barents-tenger határolja.

Az egységes Norvégia A mai Norvégia területén elhelyezkedő kis királyságokat meghódítva I. Harald Halfdansson 872-ben megalapította az egységes norvég államot.

Vallás A keresztény térítés kezdete és az első templom építése Olav Tryggvason nevéhez köthető, ám ő volt az aki - sokszor erőszakos módszerekkel - végleg megtérítette az országot, templomokat építtetett, lerombolta a pogány szent helyeket és a népgyűlésekkel elfogadtatta az egyházi törvényeket. A pogány törzsfők azonban felkeltek ellene és 1029-ben támogatásukkal Knut dán király elűzte Olafot és elfoglalta a norvég trónt.

Ezután III. Harald kivívta az ország függetlenségét és 1066-ban megkísérelte elfoglalni Angliát, de a Stanford Bridge-i csatában elesett, halálát tekintik a viking korszak lezárásának.

Polgárháborúk a tisztázatlan örökösödési törvény miatt. 1103-ban I. Sigurd kereszteshadjáratot is vezetett a Szentföldre, ám halála után 1130-tól polgárháborúk sora tört ki, elsősorban a tisztázatlan örökösödési törvények miatt. A viszályokba az egyházat is bevonták és ennek hatására jött létre a különálló norvég nidarosi érsekség is 1152-ben. Az örökösök közötti trónharcok egészen 1217-ig tartottak, amikor IV. Haakon végre általánosan elfogadott örökösödési törvényt hozott, bár elszigetelt felkelések még 1240-ben is kitörtek.

XIV. század Az ország békében élt, a kereskedelem Angliával és Németországgal jelentősen bővült, a királyi hatalom pedig szilárd volt. Az 1349-es pestisjárvány egy év alatt elpusztította az ország lakosságának harmadát, az ezt követő járványokkal együtt pedig 1400-ra a népesség a korábbinak a felére csökkent. Sok település teljesen kihalt, a földet nem tudták megművelni, ezért sokan inkább legeltetéses állattartásba fogtak. Az adóbevételek csökkenése meggyengítette a király hatalmát, sok főnemes pedig annyira elszegényedett, hogy saját magának kellett művelnie a földjét. Hozzájuk viszonyítva az egyház jövedelmei kevésbé csökkentek és hatalma megerősödött.

Hanza-szövetség A XIV. században a Hanza-szövetség vált a norvég kereskedelem domináns szereplőjévé és Bergen maga is Hanza-várossá lett. A Hanza-szövetség megalapozta a középkori városi kultúrát Észak- Európában és jelentést adott a mondásnak: „a városi levegő szabaddá tesz”. (Hanza-városok a mai Németország, Lengyelország, Hollandia, Oroszország, Belgium, Svédország, Norvégia, Lettország és Észtország területén voltak. A Hanza kereskedelmi régió nyugati határa London és Bruges, keleti határa Novgorod, míg északon Bergen határolta. Központi városa Lübeck, ahol a kelet-nyugati kereskedelmi útjaikon minden hajó kikötött.)

Kalmári unió 1380-ban IV. Olaf megörökölte a norvég és dán trónt is, ám 1387-ben fiatalon meghalt és a két országot anyja, I. Margit kormányozta. 1397-ben a svéd Albert ellen lázadó főurak felajánlották az országot Margitnak, ha elűzi a népszerűtlen uralkodót, így Svédország is csatlakozott a két másik északi országhoz, létrehozva a kalmari uniót. (A kalmári unió 1500 körül)

Dánia-Norvégia Svédország 1523-ban kilépett a kalmari unióból, ám a dán-norvég perszonálunió fennmaradt a következő háromszáz évben. I. Frigyes király trónra jutása után óvatosan elkezdte bevezetni a lutheránus vallást, ám a norvégok tiltakozására - ahol a viszonylag szegény országban a katolikus egyház volt az egyetlen nemzeti intézmény és nem is volt annyira korrupt mint másutt - ígéretet tett, hogy azok megtarthatják vallásukat.

Dánia-Norvégia A Frigyes halála utáni trónviszályban az érsek megpróbálkozott egy katolikus ellenállási mozgalom megszervezésével, de nem talált elég támogatóra. III. Keresztély győzelme után az érseket száműzték, Norvégia pedig 1536-ban királyságból Dánia tartományává vált. 1537-ben végrehajtották az egyház reformációját, III. Keresztély ingó vagyonát Koppenhágába szállították, birtokainak 40%-a pedig a király kezébe került. (III. Keresztély)

Független Norvégia A dán trónörökös, Keresztély Frigyes, 1813 óta Norvégia kormányzója, megpróbálkozott egy független Norvégia létrehozásával. Az 1814. április 10-én kezdődött eidsvolli alkotmányozó nemzetgyűlés május 17-én elfogadta az ország liberális alkotmányát és Keresztélyt megválasztotta királynak. (Az alkotmányozó nemzetgyűlés)

Független Norvégia 1869-től a parlament évente ülésezett és 1872-től a miniszterek az országgyűlésnek is beszámoltak. 1882 volt az első év, amikor két párt - a liberálisok és a konzervatívok is indult a választáson. 1884-ben a király a többséget szerzett liberális párt vezetőjét, Johan Sverdrupot nevezte ki Norvégia első miniszterelnökévé.

1905-ben megalakult a koalíciós Michelsen-kormány és a parlament megszavazta a különálló norvég konzulátusok felállítását. A király visszautasította a törvényt, mire június 7-én a parlament egyhangúlag kimondta az unió felbontását. Norvégia függetlenné válásakor kinyilvánította semlegességét is. Nem vett részt az első világháborúban, de kereskedelmi szállításaival az antantot segítette.

Köszönjük a figyelmet! Források. Készítette: Gál Tamás, Hilbert Mátyás, Horváth Gyula Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Norvégia http://hu.wikipedia.org/wiki/Norvégia_Történelme https://images.google.hu/