Szikes Jászboldogháza határában A Gaál-lapos Szikes Jászboldogháza határában

Községünk Jász-Nagykun-Szolnok megye északi csücskében található Községünk Jász-Nagykun-Szolnok megye északi csücskében található. Területünk a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, azon belül a Jászsági Természetvédelmi Területhez tartozik.

Ez a terület, mint a neve is mutatja, egy lapos, mely legalább 100 éve érintetlen. A tulajdonosok kaszálással, legeltetéssel tartották, tartják rendben. Főleg tavasszal és nyár végétől a hűvös ősz beköszöntéig változatos a növény és állatvilága.

Kora tavasszal a gyors hóolvadás következtében termelődött nagymennyiségű vizet az agyagos talaj nem képes egyszerre befogadni, így a mélyedésekben különböző nagyságú tavacskák, tocsogók alakulnak ki. Ezek távolról csak pocsolyáknak tűnnek, de ha közelebbről szemügyre vesszük őket, számos élőlényt láthatunk bennük és környékükön. A víz felszínéről apró szúnyoglárvák lógnak fejjel lefelé, A felületen molnárkák, és vidrapókok korcsolyáznak. A víz növénnyel borított részei a hím békák kuruttyolásától hangosak, zöld levelibékák, vöröshasú unkák hívogatják a nőstényeket. Szúnyoglárvák Szegélyes vidrapók Vöröshasú unka Zöld levelibéka

A kicsit magasabb,de még vizenyős terülteken réti ecsetpázsit hullámzik a szélben. Itt sokszor megjelennek bíbicek, piroslábú cankók és nagy godák. Méltóságteljesen lépkednek a fehér gólyák, néha még tőkés réce párt is láthatunk a fűbe repülni. Piroslábú cankó Bíbic Nagy goda Tőkésréce

Uralkodó fűféle a veresnadrág csenkesz, melyek között jól elhatárolható foltokban jelennek meg a bárányparéj pirosló tövei. Ezekben a foltokban tavasszal kamillák hajladoznak. Bárányparéj Veresnadrág csenkesz Kamilla

Szinte az egész időszakban, míg az időjárás engedi nagy, sárga foltok virítnak a fűcsomók között. Tavasszal a boglárkák, tyúktaréjok, pimpók fejecskéi, majd aggófüvek, sziki pozdorok, peremizsek jelennek meg. Boglárka Pimpó Aggófű Tyúktaréj Peremizs

Nyár végétől a lila az uralkodó szín, mert nagy foltokban virítanak a sziki sóvirág, a réti imola és a sziki őszirózsa virágai. Az egyhangú sárga vagy lila foltokat a mindig és mindenütt jelenlevő közönséges cickafark fehér virágzatai szakítják meg. Sziki sóvirág Sziki őszirózsa Közönséges cickafark Réti imola

Nálunk a nyár nagyon aszályos Nálunk a nyár nagyon aszályos. Ilyenkor a növényzet elsárgul, és közöttük nagy repedések keletkeznek. Már messziről virítanak a vakszikfoltok a sárguló fűcsomók között. Sokszor csak augusztusban, néhány csapadékosabb nap után kel újra életre a növényzet.

Ilyenkor jól láthatók a fűben napozó fürgegyíkok, pattogó sáskák, szöcskék. Különösen érdekesek a védett sisakos sáskák, amelyeket nyár vége felé figyelhetők meg leginkább. A még zöld füvek közül szép, zöld színű példányok ugrottak fel lépteinkre, de a már sárguló fűcsomók közül drapp alapon barnás csíkolatúak röppentek arrébb, mintha a fűszálak árnyékai látszanak rajtuk. Sisakos sáska Fürge gyík

Fás szárú növények a partosabb részre épült tanyák körül vannak Fás szárú növények a partosabb részre épült tanyák körül vannak. Itt a fák törzséin kiterjedt szürke tányérzuzmó és sárga falizuzmó telepeket fedeztem fel, amelyek jelzik, hogy erre megfelelő tisztaságú a levegő. Mohák is találhatók a fák kérgén, a földre hullott tégladarabokon és fűcsomók közt a talajon is. Sárga falizuzmó Szürke tányérzuzmó

A következő felvétel azt bizonyítja, hogy ragadozó madár is jár a környéken. Ezt a félig elfogyasztott hörcsögmaradványt a tanya melletti fa vastagabb ágán pillantottam meg.

Ritkán láthatunk egy-egy parlagi sast, gyakoribb a vörös vércse, amelyet többször megfigyeltem, amint valamelyik villanykaró tetején üldögélt áldozatra lesve. Parlagi sas Vörös vércse

Radnóti Miklós NEM TUDHATOM Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.