A gyógynövények gyűjtése és termesztése

A gyógynövények gyűjtése A vadon termő gyógynövények jelentősége Az európai gyógynövénypiacon a forgalmazott drogok kb. 90 %-a gyűjtésből származik Hazánkban a drogok 50 %-a, a fajok 60-70 %-a kerül ki természetes élőhelyről A legfontosabb gyűjtésből származó drogok hazánkban (a drogok magyar nevei): kamillavirág, hárfavirág, csalánlevél, csipkebogyó, zsurlófű, cickafarkfű, aranyvesszőfű, orbáncfű, bodzabogyó, bodzavirág, fagyöngy, gyermekláncfűgyökér, bojtorjángyökér A legnagyobb mennyiségben exportált drogok is ezek

A vadon termő gyógynövények gyűjtésének és felvásárlásának rendszere 2. világháborúig: Hangya Szövetkezet 1970-es években: Herbária, Erdei Termék Vállalat, Mátradrog Hazánkban a drogok 50 %-a, a fajok 60-70 %-a kerül ki természetes élőhelyről A gyűjtés jelenleg hatósági engedély nélkül folytatható A gyógynövények felvásárlása engedélyhez és szakirányú képesítéshez is kötött A felvásárló feladata a gyűjtők munkájának irányítása, előzetes minősítése Az elsődleges feldolgozásról (szárítás, aprítás) a gyűjtő vagy a felvásárló gondoskodik

A szakszerű gyűjtés feltételei Jó minőségű, magas hatóanyagtartalmú drog csak szakszerű gyűjtéssel, feldolgozással nyerhető, ehhez szükséges: Morfológiai ismeretek: a gyűjtendő fajokat azonosítani kell Hasonló mérgező vagy alacsonyabb hatóanyagtartalmú fajok elkülönítése, pl.: hársfajok, orbáncfűfajok, bodzafajok Erős hatású és mérgező fajok ismerete: külön gyűjtendők, esetleg védőkesztyű használata szükséges, pl.: nadragulya, beléndek Veszélyeztetett, védett és fokozottan védett fajok ismerete, csaknem 160 védett gyógynövény van: a védett fajok gyűjtése tilos (96/LIII. törvény), gyűjtésük legfeljebb engedéllyel folytatható, amelyet a természetvédelmi hatóság ad ki meghatározott időszakra vagy mennyiségre

Néhány védett és fokozottan védett gyógynövényfaj fajok: Védett fajok: Erdélyi hérics Tavaszi hérics Magyar kikerics Konkoly Tátorján Báránypirosító Gyapjas gyűszűvirág Szártalan bábakalács Csikófark Fekete galagonya Tornai vértő Erdei ciklámen Bánáti bazsarózsa Májvirág Cifra kankalin Apró nőszirom Lisztes kankalin Tavaszi tőzike Magyar kökörcsin Vidrafű Bókoló zsálya Fehér acsalapu Magyar méreggyilok Szúrós csodabogyó

A szakszerű gyűjtés feltételei A gyűjtendő növényi rész ismerete: a növényfaj mely része, milyen állapotban szolgáltatja a legjobb drogot, meghatározzák a szárhosszat, szárvastagságot, a virágkocsány hosszát, termésszínt A gyűjtési időpont ismerete: drogonként változó, általában napos, száraz időszakban, földbeli szerveket nyugalmi időszakban, virágokat kinyílva, leveleket kifejlődött állapotban Élőhelyismeret: segít a fajok elkülönítésében (acsa- és martilapu), szennyezett élőhelyről növény nem gyűjthető Gyűjtési mód ismerete: optimális minőséget eredményezzen, az ökológiai rendszert ne károsítsa (fák megcsonkítása hárs esetén)

A gyógynövények termesztésbe vonása Állandó minőség csak ismert és állandó hatóanyag-összetételű növényi nyersanyaggal biztosítható, a minőséget a szennyező anyagok szintén ronthatják, bizonyos fajok megritkultak, a gyűjtők száma csökken, kiváltható az import → termesztés igénye A termesztésbe vonás részfeladatai: A biológiai alapanyag kiválogatása: a vadon termő populációk heterogének Ökológiai feltételrendszer optimalizálása: a faj igényeinek megismerése Az agrotechnika lépéseinek kidolgozása: szaporítás, növényvédelem, gyomirtás, tápanyagellátás, vízutánpótlás, betakarítás, feldolgozás, stb.

A gyógynövények termesztése Kvázi természetes agrárrendszerek: átmenet a természetes és mesterséges rendszer között, a fajt a természetes előfordulási helyéhez hasonló élőhelyre telepítik, minimális emberi beavatkozás mellett termelnek Előnye: gyengébb területek is hasznosíthatók, a vadon növőknél egységesebb nyersanyag Hátránya: a mennyiség és a minőség korlátozottan szabályozható üzemi formák: A 90-es évekig nagyüzemi (édeskömény, mustár) és kisüzemi termelés (lestyán, mórmályva)

Családi gazdaság: Célja jövedelemkiegészítés Kisebb területen, munkaigényes, speciálisan termeszthető fajok: majoránna, körömvirág, macskagyökér Agrártermelők, kertészeti jellegű kultúrákkal: Családi gazdaságok, farmgazdaságok min. 25-30 hektáros termesztőterülettel 3-6 kultúra (faj) kezelhető optimálisan Megfelelő, szárító, aprító és tároló helységek, gépsorok Jellemző fajok: menták, citromfű, borsfű, tárkony, lestyán

Agrártermelők, szántóföldi jellegű kultúrákkal: Egyéni gazdálkodók, hagyományos nagyüzemek A fajok termesztése jól gépesíthető A termőterület elérheti a 80-100 hektárt is 3-6 kultúrát termesztenek Nagy tömegben, nagyüzemi módszerekkel, gépesített módon Jellemző fajok: konyhakömény, koriander, sáfrányos szeklice

Új típusú termelői szövetségek: Egyéni termelők gazdasági megfontolásból szövetséget alkotnak Könnyebben biztosítható a rendszeres szaporítóanyag-ellátás Közösen fejleszthető a technológia Összehangolható a piaci stratégia Hatékonyabb az érdekérvényesítés

A gyógynövények és drogok belkereskedelme Nagykereskedelmi cégek: felvásárlás, termeltetés, termékelőállítás és forgalmazás 80-90-es évekig néhány cég (Herbária, Erdei Termék Vállalat), a minőségi ellenőrzést a Gyógynövény Kutató Intézet látta el. 80-90-es évek a nagykereskedelmi tevékenységre jogosult cégek száma ugrásszerűen megnőtt, verseny alakult ki, lassan kialakul a termelői-kereskedői kör megnőtt a gyógynövényeket és termékeket forgalmazó kiskereskedelmi egységek száma: Nem mindig rendelkeznek megfelelő szakismerettel, nőtt a minőségi tanúsítványt nem tartalmazó, sőt toxikus drogok száma Szakismeret nélkül gyűjtött drogok kerültek forgalomba A sok egység ellenőrzéséhez nincs megfelelő ellenőrzési rendszer sem jogi sem szervezeti formában

A drogelőállítás ökonómai kérdései A termelési költséget meghatározó tényezők A gyűjtéses és a termesztéses módszer költsége között 2-10-szeres különbség is lehet, a termelés költségét befolyásoló tényezők: Gyűjtés esetén nincs termelési költség A gyógynövénykultúrák gépesíthetőség szempontjából nagyon heterogének Egyes fajok ökológiai igénye speciális technológiát vagy eszközöket igényel (pl. olajtök magjának kinyerése) A fajok jelentős része évelő kultúrában termeszthető, ez előnyt és költségcsökkenést jelent (kakukkfű, citromfű)

A drogelőállítás ökonómai kérdései A piaci elhelyezés lehetőségét meghatározó tényezők A termelés kritikus pontja a piac bizonytalansága A drogok és termékek jelentős része exportra kerül, fontosabb célországok: Németország, Hollandia, Ausztria, Svájc, Olaszország A drogok egy része relatív nagy biztonsággal értékesíthető, áruk változó, de elfogadható (csipkebogyó, hársvirág, borsosmenta) Más drogok esetén a külföldi beszállítók konkurenciája időnként bizonytalan helyzetet teremt (pl.: lengyel macskagyökér) Egy-egy drog kereslete hirtelen megnőhet (pl.: citromfű) Új hatóanyagok felfedezése erősebb keresletnövekedést indukálhat A hazai piac kisebb, de kiegyenlítettebb, jobban tervezhető

Minőségi követelmények - minősítés A minősítés általános szempontjai A minősítés célja: Egészségvédelem Visszaélés megakadályozása Fogyasztói érdekvédelem Termelői és kereskedői érdekvédelem A minősítési követelményeket a VII. Magyar Gyógyszerkönyv és egyéb szabványok tartalmazzák, a minősítést állami rendeletek szabályozzák Nem használható a drog, ha jellemző színe, szaga, íze nem érzékelhető, romlott, korhadt, dohos, gombás, rovarrágott, idegen anyagot, növényvédőszert tartalmaz, stb.

A drogok vizsgálata Származás: a drog pontos és részletes neve Azonosság: Makroszkópos vizsgálat: morfológiai bélyegek vizsgálata a szárított, de még nem aprított drogon (nagyító, sztereomikr.) Mikroszkópos vizsgálat: főleg porított drogoknál Azonosítás kémiai reakcióval: ható- vagy vezetőanyagok Azonosítás vékonyréteg-kromatográfiával Azonosítás gázkromatográfiával Azonosítás spektroszkópiásan: színkép alapján

Tisztaságvizsgálat Organoleptikus vizsgálat: küllemi vizsgálat, a nem megfelelő tisztítás, szárítás, aprítás hatását szűri ki (kavics, toll, rovar, stb.) Szárítási veszteség: 105 ºC-on történő szárítás hatására bekövetkező tömegveszteség (magas nedvesség → penészedés) Hamu- és homoktartalom: hevítés majd izzítás után nyert anyagok, a tisztaságról és az alapanyagról tájékoztatnak Peszticidreziduum vizsgálat: növényvédőszer-maradékok Mikrobiológiai tisztaság: összcsíraszám, penészszám Nehézfém-szennyeződés vizsgálata: vas, arzén, ólom, kadmium, higany, stb.

Tartalmi meghatározás A drog fontosabb és egyben jellemző hatóanyagainak vizsgálata Kivonatanyagtartalom-meghatározás: vízzel vagy alkohollal készült kivonat mennyisége Duzzadásiérték-meghatározás: nyálkatartalmú drogok értékmeghatározása (1 g drog 5 óra utáni duzzadása vízben) Keserűanyag-meghatározás: érzékszervi módszer Cserzőanyagtartalom-meghatározás: cserzőanyagoknál Hemolitikusindex-meghatározás: szaponinoknál, az a hígítás, amely még teljes hemolízist idéz elő Alkaloidtartalom-meghatározás: gyógyszeripari drogoknál. Illóolajtartalom-meghatározás: érzékszervi és műszeres (fizikai, kémiai) meghatározás.

Gyógynövénytermékek minőségbiztosítása A minőségbiztosítás a termelési, termékelőállítási és minden olyan folyamatra vonatkozik, amely befolyásolja a termék minőségét. Tervszerűen, írásos utasítások alapján kell dolgozni Ellenőrizés van a termelés előtt, közben és után is Mindent folyamatosan dokumentálni kell Mindezek módját az ISO 9000 nemzetközi szabványsorozat tartalmazza A minőség-ellenőrzés fázisai: A gyűjtött növény azonossága, minőségi mutatói A drog mint végtermék minősítése A tárolás, csomagolás megfelelőssége

A minőségbiztosító szerv az adott célra akkreditált intézmények, laboratóriumok vizsgálati bizonyítványai alapján A minőség tanúsítása (védjegyek) a gyógytermékek esetén hazánkban inkább csak törekvés A minőségtanúsítást ellenőrző szervetek hatékonyabb formáit is ki kell építeni

A gyógynövények nemesítése 1999-ben 37 gyógynövényfaj 65 fajtája szerepelt a Nemzeti Fajtajegyzékben, a szegény fajtaválaszték oka: Nem voltak eltérő termesztéstechnológiák Külföldi fajtákat nem hoztak be Nem származott belőle jelentős bevétel A fajtaelőállítás problémái Anyagi és szellemi befektetést igényel Ingadozó a kereslet A fajták védelme jogilag alig biztosítható

A nemesítés fő irányai A drogként használt szerv produkciójának növelése (macskagyökér gyökértömege), levél/szár arány javítása (menta fajok), virágzat tömegének növelése (orbáncfű) Regenerációs képesség javítása (kakukkfű, majoránna) Szaporítószervek tömegének fokozása (inda a borsosmentánál) Beltartalmi jellemzők megváltoztatása, komponensek növelése vagy arányának megváltoztatása (levendula illóolaja) Toxikus komponensek szintjének csökkentése (zsálya tujonja) Küllemi tulajdonságok javítása (körömvirág színe) Rezisztencia növelése (rozmaring télállósága)

A nemesítési módszerek Szelekciós nemesítés: pl. magas hatóanyagtartalmú egyedek kiválasztása (kínafa) Keresztezéses nemesítés: két kedvező genotípus tulajdonságainak egyesítése (konyhakömény) Poliploidok létrehozása: természetesen is előfordulhat (cickafark,menták), kevés fajnál alkalmazzák (kamilla, kapor) Mutációs nemesítés: ritka, pl. borsosmenta rezisztenciájának előállítása

A gyógynövények feldolgozása A drog minősége a felhasználás módjától is függ. Az értékmegőrzés és növelés feltételei: A betakarítás időpontjának optimális megválasztása A betakarítás módjának megválasztása Az alapanyag kíméletes és gyors beszállítása (3-5 óra) Az alapanyag minősítése Feldolgozás előtti tárolás Előkészítő műveletek Tisztítás Aprítás Fosztás Szárítás

A gyógynövények szárítása Szárítás: műszaki folyamat, amely során a nedvességtartalmat a tárolhatóság szintjére csökkentjük, valamely technikai berendezés ellenőrzött alkalmazásával. A szárítás fizikai tényezői: A szárítólevegő hőmérséklete A szárítólevegő nedvességtartalma A szárítólevegő áramlási sebessége A szárítás időtartama

A gyógynövények szárítása A szárítólevegő hőmérséklete: a szárítás elején magasabb hőmérsékletet fokozatosan csökkentik, majd hosszabb ideig alacsony hőfokon tartják (ált. 60 ºC alatt). A szárítólevegő nedvességtartalma: a minőség akkor lesz a legjobb, ha víztartalom csökkenése egyenletes. A szárítólevegő áramlási sebessége és iránya: ált. 100-200 m / perc, lehet egyirányú és ellenirányú. A szárítás időtartama: minél nagyobb a hőmérséklet és az áramlási sebesség, annál gyorsabb a száradás.

Szárítási módok A legmegfelelőbb hőmérséklet ált. 40-65 ºC, a visszamaradt víztartalom 10-12 %. Természetes szárítás: A nap hőenergiájának és a természetes légmozgások felhasználása által. Költségkímélő, de időjárásfüggő. Padlásokon, fészerekben. Szárítókeretekkel, felfűzéssel a területigény csökkenthető.

Szárítási módok Mesterséges szárítás: mesterséges légáramlást, hőenergiát, az anyag mozgatásához gépi berendezést használnak. Típusai: Hideg levegős szárítás: csak érzékeny drogoknál, a levegő áramlását ventilátor biztosítja, 15-25 º C-on 8-12 napig tart Meleg levegős szárítás: leggyakrabban alkalmazott módszer, 30-80 º C-on 6-8 óráig tart, az anyag és a levegő is mozog Forró levegős szárítás: főleg gyógyszeripari drogok esetén, 200-1000 º C-on 2-5 percig tart, az anyag lebeg, csak 60-80 º C-ra melegszik fel.

Szárítóberendezések TSZP szárító: Átmenet a hideg és meleg szárítási módok között Különösen magvak, termések szárítására használják Felülete 50-160 m2 Az anyagok 4-8 nap alatt száradnak meg

Dehydro szárító: 2-3 zárt szekrényből áll, tornyonként 32-36 m2 felületű szárítókeret helyezhető el, ezek függőlegesen mozognak Alagút szárító: 10-16 m hosszú vízszintes alagútban 40 db 2 m2 felületű szárítókeretet helyeznek el, a levegőt oldalirányból áramoltatják Schilde szárító: 10 db keretet tesznek a gépbe, ezeket cserélik, a keretnagyság 3 x 2 m, ezeket automata emelőrendszer emeli Imperial és Binder típusú 3-5 szalagos szárítók: Korszerű berendezések, a folyamatok jól szabályozhatók 5 szalagon halad az anyag, az egyikről a másikra esik az áru A szalagsebesség, légsebesség, a levegő mennyisége és hőmérséklete szabályozható LKB-FE, MGF-U és TGSZ_0,6 típusú olajtüzelésű forgódobos gyorsszárítók: Csak egyes fajoknál alkalmazható (pl. télizöld meténg) Kis energiaigény, nagy teljesítmény

Az illóolajok kinyerése Az illóolajok kinyerésének módozatai: Extrahálás: oldószeres kivonás (petroléter, szén-tetraklorid, aceton, alkoholok), rendszerint melegen végzik Sajtolás: hidegen, a termésfal sajtolásával vagy pépesítés után centrifugálással (narancs, citrom,mandarin) Enfleurage: a növényi részt sertészsírréteggel letakarják, a zsír által felvett illóolajat alkohollal kivonják (jázmin, liliom) Desztilláció: folyadékok gőzzé alakítása forráspontjukon és a keletkező gőzök folyadékká alakítása hűtéssel. Vízdesztilláció: a növényt vízbe teszik, együtt melegítik Víz- és gőzdesztilláció: a növény és a víz elkülönülve van Gőzdesztilláció: a növényen csak gőz halad át.

Enfleurage

Az illóolaj-lepárlás berendezései Előkészítés: főleg aprítás Lepárlás: szakaszos, folyamatos és konténeres üzemű lepárlók Szakaszos üzemű lepárló: légköri nyomású, telített gőzzel és 100 ºC körüli hőmérsékleten történik. Az üstben elhelyezett növényen áramlik át a gőz 4-8 m/perc sebességgel.

Folyamatos üzemű lepárló: 4-6 m hosszú állóhengerben a növény lefelé a gőz felfelé mozog, a töltés és ürítés folyamatos. Előnye a folyamatos üzemelés, kis élőmunka-igény, jó térkihasználás és gőzigény.

Konténeres üzemű lepárló: a növényt tartalmazó tartály szállítóeszköz és lepárlóüst is egyben. Teljes gépesítettség, minimális élőmunkaigény.

Hűtés, elválasztás A víz- és az illóolajgőzök a kondenzátorban lehűlve ismét folyadékká válnak. A hűtést az áramló víz végzi. A víz és az illóolaj elválasztása sűrűségkülönbség alapján a florentini edényben történik. A nyers illóolajat a szennyeződéstől és a víztartalomtól megtisztítják

A gyógynövények tisztítása és aprítása Magtisztítás Vetőmagtisztító és laboratóriumi magtisztító gépeken történik Célja a fizikai tisztaság biztosítása (föld, stb.) és a biológiai képesség javítása (csírázóképesség) Alapja: a mag nagysága, tömege, felülete, színe, stb. A magtisztítás eszközei: Rosták: méret alapján tisztít Szelelők: aerodinamikai tulajdonság alapján tisztít Triőrök: alaki tulajdonság alapján tisztít Koptató és morzsológépek: termésből való kifejtésre Szeparátorok: fajsúly szerint tisztít Mágnesgépek: felület alapján (vaspor kötése) tisztít Szín szerint osztályozó gépek

87. ábra - A triőrök működése A hengeres triőrök a rövid és tört magok, vagy a hosszabb magok elválasztására képesek, a sejtméret megválasztásától függően. A triőrblokkban különböző sejtméretű hengerek találhatók egymás fölött, ha a többlépcsős szétválasztás a cél. A 87/a ábra a rövid és tört szem, a 87/b ábrán pedig a hosszú szem kiválasztásának elve követhető nyomon.                                                                                             87. ábra - A triőrök működése Forrás: Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár

Gyógynövény tisztító és aprító berendezések Válogatószalagok: kézi válogatáshoz Vágógépek: méret szerinti aprítás Morzsológépek: morzsolódob, szártalanító, portalanító Őrlőgépek: aprításnál finomabb forma Rostagépek: a kívántnál nagyobb, ill. kisebb darabokat válogatják Triőrök: az anyag formájától eltérő részeket választja ki.

A drogok tárolása és csomagolása Növénydrogok tárolása: jól szellőző, tiszta, száraz helységekben, a mérgező és erős szagú drogok elkülönítve Növénydrogok csomagolása: jellegtől, mennyiségtől, szállítástól függ: bála, műanyagzsák, papírzsák (nedvszívó drogok), láda, doboz (nyomásra érzékeny drogok)

A drogok tárolása és csomagolása Illóolajok tárolása: oxigén hatására oxidálódhatnak, a víz bomlást okozhat: alacsony hőmérsékleten, légmentesen, sötét helyen kell tárolni Illóolajok csomagolása: fémedényben, kannában, tartályokban, kis mennyiségben barna üvegedényben