Differenciáló pedagógia 2009. április 8.

A gyermekvédelem rendszere

Fogalomértelmezés 1. Gyermekvédelem minden olyan tevékenység, amit a gyermek érdekében a család, az óvoda, iskola, munkahely, illetve a társadalom bármely intézménye tesz. kedvezmények, juttatások, intézményi ellátás, jogszabályalkotás.

Fogalomértelmezés 2. A gyermekvédelem azt az állami feladatot jelenti, amely a különleges védelemre szoruló gyermekek érdekeit óvja hatósági eszközökkel. A különleges védelmet olyan veszélyeztetettség alapozza meg, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza. A veszélyeztetettség oka lehet: anyagi, környezeti, magatartási, és/vagy egészségügyi természetű.

Törvényi szabályozás A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló – többször módosított – 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) is meghatározza a gyermekvédelem fogalmát. A gyermekek védelme a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására irányuló tevékenység.

Általános gyermekvédelem A gyermekek családban történő nevelésének támogatását, a veszélyeztetettségnek a megelőzését jelenti, mely oktatási, egészségügyi és szociális intézményhálózatban, esetenként civil szervezetek bekapcsolódásával valósul meg, az egyes ágazatok komplex együttműködésén alapul.

Speciális gyermekvédelem Az árva, elhagyott, veszélyeztetett (esetleg bűnelkövető gyermek) különleges fokozott védelmét garantálja. A családból kikerült, vagy kiemelt gyermek teljes körű ellátását az úgynevezett intézményes gyermekvédelem biztosítja. Ebben kiemelt szerepe van: a területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatoknak, a gyermek- és lakásotthonoknak, a hivatásos nevelőszülőknek, a család- és utógondozóknak, valamint a javítóintézeteknek.

Történeti áttekintés 1. Szent István király I. törvénye – a hazai gyermekvédelem első írásos megjelenése. A középkori egyházi menhelyek ellátást biztosítottak. Az első árvaházakat a 18. században alapították: Nemcsón 1741-ben, Kőszegen 1749-ben. Az első gyermekvédelmi törvényt 1901-ben fogadták el: lelencházak és telepek létrehozása. II. világháború után: egyházak és társadalmi szervezetek gyermekmentő tevékenysége.

Történeti áttekintés 2. 1950-ben csecsemőotthonokat alakítottak ki. Az 1952-ben hatályba lépő Családjogi törvény az elhagyott gyermek fogalma helyette bevezette az állami gondozott gyermek kifejezést, az elhagyottság helyett a veszélyeztetettséget vette figyelembe, az állami gondozás időtartamát kiterjesztette a gyermek 18 éves koráig. 1957-ben hozták létre a „szocialista gyermekvédelem szimbólumává” vált Fóti Gyermekvárost, ahol a gyermekek 3-18 éves korukig nevelkedhettek.

Történeti áttekintés 3. 1963-ban alakult meg a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet, amelynek keretei között nagyméretű – nem gyermekvédelmi célú – nevelőotthonok létesültek. 1989. november 20-án New Yorkban az ENSZ elfogadta a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményt, mely hazánkban 1991-ben vált a belső jog részévé. A nemzetközi egyezményekben meghatározottak és a hazai gyakorlat között kialakult ellentmondások vezettek „A gyermekek védelméről, és a gyámügyi igazgatásról” szóló törvény megalkotásához.

A gyermekvédelmi törvény A szabályozás magalkotásakor a jogalkotó azt tartotta szem előtt, hogy a speciális hatósági beavatkozásra épülő gyermekvédelmi rendszert minden esetben előzze meg az önkéntes ellátásokra alakuló gyermekjóléti rendszer. Az egymásra épülő gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszer a családi típusú nevelésre helyezi a hangsúlyt. Azokat a megoldásokat állítja előtérbe, amelyekkel megelőzhető a gyermek családból való kiemelése, illetve amelyek a családba történő visszahelyezést segítik elő.

A gyermekvédelem törvényben nevesített alapelvei A gyermek mindenek felett álló érdekének szolgálata. A család önállóságának elve, illetve a családban maradás elve. A célszerűség elve. A legkisebb kényszer (önkéntesség) elve. A hátrányos megkülönböztetés és az ellátással való visszaélés tilalma. A személyi és vagyoni érdek biztosítása.

A gyermekvédelem törvényből levezethető alapelvei A családi környezetbe való visszahelyezés előkészítése. A szükségletekhez igazodó speciális ellátás. A nevelőszülői ellátás elsődlegessége. Korlátozott gyermeklétszám a nevelőszülői elhelyezés esetén, továbbá kis létszámú gyermekotthonok, és családias lakókörnyezet biztosítása.

A gyermekvédelem rendszere az alábbi pillérekre épül: a) alapellátások: pénzbeli ellátások, természetben nyújtott támogatások, személyes gondoskodást nyújtó ellátások. b) szakellátások: otthont nyújtó ellátások, utógondozói ellátások, területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás. c) hatósági intézkedések: védelembe vétel, családba fogadás, ideiglenes hatályú elhelyezés, nevelésbe vétel, nevelési felügyelet. d) a bűnelkövető fiatalkorúak „ügyei”.

A hátrányos helyzet és a bűnözés összefüggései 1. Kriminológiai kutatások alapján: a kedvezőtlen szociális helyzet, az alacsony iskolai végzettség, az alkoholizmus, a válások, a negatív életszemléletet tükröző nevelési környezet … elősegíti a bűnözés kifejlődését, a szegénységnek nem automatikus kísérőjelensége a normaszegés, deviancia szempontjából a legnagyobb nyomás azokra nehezedik, akik szociális szempontból a periférián helyezkednek el, a szegénység és a deviáns viselkedési minta egymás kísérőjelenségeként újratermelődik. (Gönczöl, 1982)

A hátrányos helyzet és a bűnözés összefüggései 2. „Az értékek, szokások, normák átörökítésének legnagyobb esélye abban a közösségben van, amelybe az ember beleszületik, amely szükségszerűen adott számára, amelyben az első hatások érik. E közösség mai viszonyaink között tipikusan a család,…” (Gönczöl, 1982) Deviáns viselkedéssel összefüggő családi tradíciók: csökkent munkavállalási hajlam, szükségletek kielégítésének törvényellenes módja, alkoholista életvezetés, kulturális igénytelenség, fizikai erő kultusza, konfliktusok megoldásánál az önbíráskodás és az erőszak alkalmazása.

A hátrányos helyzet és a bűnözés összefüggései 3. Normaelsajátítás folyamatát befolyásolja: uralkodó normák, magatartásminták, értékek közvetítése és elfogadtatása – intézményes nevelés-oktatás feladata, jelentős szerep jut a tömegkommunikációnak, a szűkebb és tágabb környezetnek, mobilitás, melyet nem mindenki tud könnyen „átvészelni”. Cél: jobban működő megelőzési rendszer kialakítása. (Gönczöl, 1982)

„normális” és „abnormális” Minden emberi csoport, közösség meghatározott normák alapján működik. A normák nem univerzális, örök érvényű igazságok, kultúránként eltérőek, és időben is változnak. Magatartási zavar kritériumai: társadalmilag elfogadható viselkedés – konformista, normaszegés, magatartási zavar – nonkonformista, magatartás gyakorisága, eltérés mértéke (nincs különbség kívánatos és nem kívánatos viselkedés között) betegségtudat – egyén szubjektív közérzete (nehezen érvényesíthető kritérium), „hiányos alkalmazkodás” – preventív szempont (nem problémamentes kritérium). (Ranschburg, 1998)

Az előítélet „rossz feltételezés másokról elegendő bizonyíték nélkül”. (Allport, 1999) pusztán negatív érzelmi színezetű előítéletekre utal, nem könnyű meghatározni azt, hogy mennyi ítéletre van szükségünk ahhoz, hogy érvényes ítéletet mondhassunk. „Az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik.” (Allport, 1999)

Az előítélettől a cselekvésig Cselekvések, melyek az előítéletes attitűdökből és nézetekből erednek: szóbeli előítéletesség elkerülés hátrányos megkülönböztetés testi erőszak kiirtás „Ha a külső ismertetőjegyek megvannak, akkor az emberek szinte mindig találnak olyan belső vonásokat, amelyeket azután jogtalanul a külső vonásokhoz társítanak.” (Allport, 1999)

Gyermekvédelmi munka az óvodában

Az óvodai feltételekről óvodapedagógus feladata beszoktatás folyamata szokás- és szabályrendszer társas kapcsolatok óvodai gyermekvédelmi felelős feladata jelzőrendszer része óvodapedagógusokkal együttműködve végzi gyermekvédelmi szakszolgálatokkal való kapcsolattartás, együttműködés családokkal való együttműködés

Felhasznált irodalom Allport, Gordon W. (1999): Az előítélet. Osiris Kiadó, Budapest. Gönczöl Katalin (1982): A hátrányos helyzet és a bűnözés. Valóság, 8., 61-72. http://www.fszek.hu/szociologia/szszda/ekvt_gonczol.html Herczog Mária (1997): A gyermekvédelem dilemmái. Pont Kiadó, Budapest. Lázár Péterné (1997): A gyermekvédelmi munkáról. In: Villányi Györgyné (szerk.): Óvodavezetők kézikönyve sorozat, V. kötet, OKKER Kiadó, Budapest, 69-85. Ranschburg Jenő (1998): Pszichológiai rendellenessége gyermekkorban. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 11-17.

Internetes források a gyermekvédelemmel kapcsolatban http://gyermekvédelem.linkcenter.hu http://gyermekvédelem.lap.hu http://gyermekvédelem.linkpark.hu http://gyermekvédelem.web007.hu http://www.sulinet.hu/eletmod/sos/segitohelyek.html

Ajánlott irodalom Balogh András és tsai (1989): Boldog gyermekkor? Szemelvények a gyermekvédelem területéről. Tankönyvkiadó, Budapest. Gönczöl Katalin (1986): A bűnelkövetés társadalmi reprodukciójának tényezői a családban. Gönczöl Katalin (1994): Devianciák, bűnözés és a megelőzési stratégia. Winn, Marie (1990): Gyermekek gyermekkor nélkül. Gondolat, Budapest.