Barangolás az erdélyi fejedelmek városaiban A kő marad – Barangolás az erdélyi fejedelmek városaiban 2012.

A székelyek „Ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk, tudnunk kell, honnét jöttünk, s ha tudjuk, honnét jövünk, már nem csak azt tudjuk, kik vagyunk, de azt is, hova tartunk.”

EREDET Hun? Besenyő? Avar? Kazár? Bolgár?

Kézai Simon: 1282 körül írt gestája szerint Attila halála után, birodalmának felbomlását követően "megmaradtak a hunokból háromezren, akiket a futás oltalma mentett ki Krimhild csatájából, s akik a nyugat népeitől való félelmükben egészen Árpád idejéig Csigle mezején maradtak, s magukat ott nem hunoknak, hanem székelyeknek hívták. Anonymus: a székelyek Attila király népei voltak, a honfoglaló magyarokhoz itt az új hazában (Szentes vidékén) csatlakoztak, s a honfoglalásban nekik segédkeztek.

Thuróczi János megerősíti a szájhagyományt, s a székelyek sajátjának véli a rovásírást Chronica Hungarorum ún. Thuróczi-krónika 15. sz.

Nyelvi adatok alapján feltételezni lehet, hogy a székelyek és a magyarok ősei egy időben kettéváltak, majd a honfoglalás korában, a Kárpát-medencében vagy azon kívül újra egyesültek, kulturális jegyeik alapján pedig meg lehet különböztetni a székelység két ágát. A történeti következtetés szerint a székelyek őseinek egy része 670 után a Középső-Volga vidékére vándorolt, mások a Középső-Duna vidékén telepedtek le.

GESTA HUNGARORUM

A történeti, nyelvi és helynévi adatok szerint a honfoglalás után, a X. és a XI. században a székelyek főként az Őrvidéken, Baranyában és a Szerémségben, Pozsony környékén, később Abaújban és Biharban éltek.

CSABA KIRÁLYFI MONDÁJA

(Kézai Simon krónikája és egy székelyföldi népmonda nyomán) Csaba királyfi (Kézai Simon krónikája és egy székelyföldi népmonda nyomán) Amikor Attila, a világverő hun király meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Attilának annyi fia volt, hogy meg se lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. De a ravasz német fejedelmek, különösen Veronai Detre és társai addig ármánykodtak, míg Attila fiait egymás ellen nem fordították. A német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott, de a hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának fia volt. Mindkét fiú uralkodni kezdett, - végül a kard döntött közöttük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két álló hétig folyt a küzdelem. Végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Attila fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg.

De ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől. Csaba vezér elmenekült a csatából és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Háromezer vitéz vált ki Csaba seregéből, s telepedett le a mai Székelyföldön és ők attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték.

De mielőtt Csaba visszaindult, megesküdtek mind Isten szabad ege alatt, hogy ha a székelyeket ellenség támadná, visszatérnek még a világ végéről is -így szól a monda. A székelyek a hunok utódai, származásuk, szigorú szokásaik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, hanem botokra felvésve ezeket szívesen használják. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre. Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt.

Az égboltozat Tejútján, amelyet Hadak Útjának neveznek, egy lovas csapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a hadak útján némán visszatért a magas égbe. A székelyek pedig híven őrizték az erdélyi határt, s ez a maroknyi nép századokon át erős hittel várta a magyar testvérek bejövetelét. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szittyaországból elindultak, és Pannóniában akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyar honfoglalók is megörültek és ma is él a hagyomány a magyar nép lelkében, hogy Attila földjét, Attila örökét foglalták vissza. Erdély őrzése pedig azóta is székelyekre hárul.

Készítette: Rapiné Nagy Andrea Arany János Általános Iskola Fábiánsebestyén 2012. 12.17.