Halál Amanda: Jellasics

Jellasics József 1801-1859 szlavóniai horvát születésű császári-királyi táborszernagy, horvát bán A Jellasics nevet Petőfitől kapta, aki sose tudta szláv nevét rendesen kiejteni. A horvátok nemzeti törekvéseit képviselte. Császári hadvezérként részt vett az 1848-49-es magyar szabadságharc leverésében. Horvátországban nemzeti hősnek tekintik.

Jellasics József a horvát Jelačić grófi családban született a dél-bácskai Péterváradon. Édesapja Franz Freiherr von Jelačić (1746–1810) császári-királyi altábornagy (Feldmarschall-Leutnant), édesanyja Anna Portner von Höflein. A fiú erős érdeklődést mutatott a katonai szervezet és a hadi tudományok iránt. A bécsi Mária Terézia Lovagi Akadémiára adták,melynek hallgatóit civil állami szolgálatra képezték ki. Az intézménybe I. Ferenc császár ajánlásával vették fel. 1819-ig tanult az Akadémián.

Katonai szolgálat a déli határőrvidéken 1825. május 1-jén saját ezredében főhadnaggyá léptették elő. 1830. szeptember 1-jén kapitányi rangot kapott. 1831. november 21-én századossá léptették elő. 1841. május 1-jén alezredesként az 1. Báni Határvédelmi Ezredhez (Banal-Grenz-Regiment) került. 1841. október 18-án ezredesi rangban az ezred parancsnokává nevezték ki.

A politikai viszonyok változása, a márciusi forradalmak 1848. március 22-én Jellasicsot vezérőrnaggyá léptették elő. Ugyanekkor Horvátország tartományi gyűlése (a Sabor) Jellasicsot horvát bánná választotta. 1848. április 7-én kinevezték altábornaggyá. Röviddel horvát báni kinevezését, Jellasics Bécsbe utazott eskütételre. Császári tanácsosi esküjét letette, a horvát báni esküt megtagadta.

1848. április 19-én Jellasics kikiáltatta a horvát tartományok Unióját, amelyben egyesültek: Horvát-Szlavón Királyság, Isztria és Dalmácia. Kimondták Horvátország elszakadását a Magyar Királyságtól. 1848 májusában Zágrábban Jellasics megalakította a Báni Tanácsot. A Báni Tanács Horvátország kormányzó testületeként működött.

A pákozdi csata Jellasics József horvát bán a kezdetektől szemben állt a magyar forradalommal. Hiába kényszerítette ki a Batthyány-kormány június 10-én az uralkodótól Jellasics menesztését, az intézkedésnek a gyakorlatban nem sikerült érvényt szerezni. Batthyány Lajos miniszterelnök és Deák Ferenc igazságügy miniszter végső esetben még az önálló magyar had- és pénzügyről való lemondásra is kész volt. Az uralkodó szeptember 4-én megerősítette Jellasicsot báni méltóságában. Batthyány beismerve politikájának kudarcát szeptember 11-én benyújtotta lemondását.

gróf Teleki Ádám Jellasics – amint átkelt a Dráván – kiáltványt intézett a magyar néphez, amelyben nyilvánvalóvá tette, hogy a Habsburg-Lotharingiai-ház katonájaként érkezett. A bán sejtetni engedte, hogy császári parancsra jár el. A drávai hadsereg parancsnoka, gróf Teleki Ádám.

A magyar hadsereg megkezdte a visszavonulást Székesfehérvár felé. A visszavonulást a magyar vezetés nem nézhette tétlenül: Teleki Ádámot felmentették hadsereg-parancsnoki beosztásából és az időközben új kormányt alakított Batthyány Lajos javaslatára a fővezérségre István főherceget, Magyarország nádorát kérték fel. István nádor találkozóra hívta Jellasicsot… ezen azonban a bán nem jelent meg. Szeptember 22-én a nádor elhagyta az országot és lemondott hivataláról..

Kossuth Lajos Móga János Szeptember 13-án Batthyány általános népfelkelést hirdetett a Dunántúlon. Kossuth szeptember 22-én kiáltványban szólította fel a külföldön tartózkodó magyar katonákat hazatérésre, majd szeptember 24-én toborzókörútra indult az Alföldre. Az új hadseregparancsnok Móga János császári és királyi altábornagy lett. A szeptember 28-án Sukorón tartott haditanácson Móga vállalta, hogy a magyar sereg felveszi a harcot. A támadás másnap reggel bekövetkezett. Kossuth Lajos Móga János

A csata lefolyása A magyar csapatok úgy foglaltak állást, hogy a főváros felé vezető utakat lezárják. A magyar hadrend a következő volt: A hadműveleteket irányító vezérkari főnök Joseph Kollmann császári és királyi százados Jobb szárny: Joseph von Milpökh császári és királyi ezredes és Kiss Ernő császári és királyi ezredes egy-egy gyalogezred, összesen mintegy háromezer fő és egy üteg élén. Közép és bal szárny: Franz Holtsche császári és királyi vezérörnagy és Répásy Mihály császári és királyi alezredes összesen nyolcezer-ötszáz fő és harmadfél üteg élén. Tartalék: Teleki tábornok négyezer főből és két ütegből álló serege. Perczel Mór négyezer főnyi különítményét a Velencei-tótól délre helyezték el.

A pákozdi csata lefolyásának vázlata Jellasics terve az volt, hogy a magyar sereg jobb szárnyát felmorzsolja vagy a közép felé szorítja, majd egy frontális támadással a teljes magyar haderőt a Velencei-tóba szorítva megsemmisíti. A támadást Kempen vezérőrnagy mintegy nyolcezer főnyi hadosztálya indította meg. Rövid közelharc után ugyan a Guyon Richárd vezette nemzetőröket kiszorították Pátkáról. Miután a közvetlen támadás nem járt sikerrel, Kempen tábornok a jobb szárny átkarolásával próbálkozott.

A sikertelenséget látva Jellasics déli tizenkét óra körül húszezer főnyi főerejével támadást indított a magyar közép és bal szárny ellen. Jellasics délután három óra körül beszüntette a harcot. A tüzérségi párbaj még estig elhúzódott, de Jellasics fokozatosan visszavonta erőit és fegyverszünetet kért. ~> Ez lényegében a magyar sereg győzelmét jelentette. A Jellasics felett aratott győzelmet teljessé tette, hogy október 7-én az ozorai ütközetben a magyar nemzetőrök megadásra kényszerítették Jellasics tartalék hadtestét is.

A csata következményei A csata sem méreteit, sem a veszteségeket tekintve nem tartozik a szabadságharc nagy csatái közé. A diadal nem csupán a magyar nép, a magyar hadsereg hangulatára hatott lelkesítően, hanem fontos tényezőnek bizonyult a Bécsben október 6-án kirobbant forradalom kiváltó okai között is.

Pákozdi csata

Személyének értékelése, utóélete A horvát nép számára (Jellasics József) bán személye mindmáig a horvát nemzeti identitásra, önálló, független állami létre való törekvések jelképe. Ausztriában a forradalom leverésében és a Birodalom megmentésében játszott szerepét értékelik pozitívan. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc elleni erőszakos fellépése, Horvátországnak a Magyar Koronától való elszakítása, magyarellenes megnyilatkozásai miatt személyét a magyar történelemben negatívan értékelik.