A felnőttek tanulásfelfogása A kutatás eredményei II. A felnőttek tanulásfelfogása A kutatás eredményei II. © Tókos Katalin PhD Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar Művelődés- és Társadalomtudományi Tanszék Budapest, okt. 29.

Kérdések, amelyekre választ kerestünk:  A korábbi családi, iskolai, iskolán kívüli tapasztalatok (az életút- szemlélet, tanulás-történet) alapján hogyan vélekednek a tanuló és nem tanuló felnőttek a tanulásról és a tudásról?  Milyen tapasztalataik vannak a tanulás különböző formáiról, mely tanulási színtereken szerezték legfontosabbnak tartott ismereteiket, készségeiket, hogyan látják ezek hasznosíthatóságát életpályájuk alakulásában?  Hogyan vélekednek a nem formális úton szerzett tudás társadalmi megítéléséről, elfogadottságáról?  Tapasztalataik alapján melyek az így szerzett tudás tényleges felhasználását és elismerését megnehezítő vagy azt támogató tényezők, van-e tudomásuk ezekről a (nem formális tanulási) lehetőségekről, s miben látják ezek jelentőségét?

A „hasznosítható tudás”, a tanulási képességek fejleszthetőségébe vetett hit  A felnőttek meg vannak győződve, hogy a tanulás több annál, mint amit a hagyományos, szervezett keretek közötti, iskolai tanulás jelent, s a tanulásnak, az iskolai tanuláson kívül, még számos formája és módja létezik  A tanulás megítélésének referenciája: ha közvetlen hatása van az egyén életére, munkaerő-piaci pozíciójára, konkrétan hasznosítható mindennapi élethelyzeteiben  Felismerik a tudás önmagában való fontosságát is, azonban annak valódi társadalmi értékéről, sikerességéről már nincsenek meggyőződve  A tanulással kapcsolatos értelmezések jórészt iskolai tanulási előítéleteiken alapulnak, de a válaszadók több mint fele hisz a személyes növekedésben, képességei gyarapíthatóságában

A tudás sikerességét magyarázó „naiv elmélet” Az igazi tudás az, amely a cselekvés által, a gyakorlatban mutatkozik meg ténylegesen (65,01%), de ennek a tudásnak nincs igazi értéke a munkaerőpiacon, hiszen az életben való érvényesülést a megnyilatkozók csaknem fele szerint (49,70%) sokkal inkább a kapcsolati tőke, a „kiskapuk” határozzák meg, semmint a tudás, a válaszadók csaknem fele úgy ítéli meg, hogy az emberek többsége nem a valós tudásának köszönhetően ért el jelentős sikereket az életben (40,91%) „Minden attól függ, ki hogy keresi a kapcsolatot”, „Az elhelyezkedéshez nemcsak szakma, hanem összeköttetés, ismeretség is kell”, „Mivel nincs elég munkahely, fontos a kapcsolat, mert e nélkül nem vesznek fel dolgozni”, „Volt már rá példa, hogy úgy találtam kőműves munkát, hogy körbetelefonáltam a barátaimnak, hogy segítsenek, és ők ajánlottak be.”

A tanulás családi „támogatottsága”

Az iskolarendszerű oktatás tapasztalatai: élmények, kudarcok A legemlékezetesebb, pozitív tartalmú iskolai élmények főként a tanulással (tantárgyakkal, előmenetellel) (21,14%), az iskolán kívüli közösségi alkalmakkal kapcsolatosak (kirándulások, rendezvények) (17,83%), megelőzve az iskolán belüli közösségi (11,58%), illetve a pedagógusokkal kapcsolatos (9,10%) pozitív emlékeket Az iskolai kudarcok első számú forrásának is valamely tanulással kapcsolatos negatív emlék tekinthető (42,27%), valamint a pedagógusi értékeléssel kapcsolatos negatív élmények „ „A ballagásra régen együtt varrtuk a ruhákat, ez is közösségi élet volt”, „Mi nem ilyenek voltunk, nem mentünk neki a tanárnak, ez túl bátor dolog”, „Elfogadtuk, amit a tanár mond, tiszteltük, nem mertünk lógni”. A múlt megszépül???

Az iskolán kívüli képzés tapasztalatai A válaszolók jelentős része úgy gondolja, hogy amit valaki a tankötelezettség alatt elmulasztott, azt a felnőttoktatás, felnőttképzés képes pótolni, a legtöbben viszont azért nem élnek a „második eséllyel”, mert nincsenek információik ezekről a lehetőségekről (43,08%) A felnőttek jól látják azt is, hogy leginkább azokat veszélyezteti a munkanélküliség, akiknek a tankötelezettség alatt nem sikerült befejezni tanulmányaikat (57,08%), így ők azok is, akik a későbbiekben hajlamosabbak lesznek feladni a tanulást (46,10%) „most fizetned kell, ezért nagyok az elvárások”, „nem azt tanuljuk, amit megígértek”, „felületes, rendszertelen a tanítás”, „hiába képeznek, nincs munka”, „csak fölösleges pénzkidobás”

A nem formális tudás társadalmi értéke, elfogadottsága

A nem formális tudás elismerése és értékelése Úgy látják, hogy anyagi és erkölcsi értelemben sem kellő mértékű és súlyú a támogatás (10,66%) Közepes megítélés alá esik, hogy ennek a kérdésnek a támogatását vagy az önkormányzatok feladatává teszik (38,51)%, vagy áthárítják a gazdasági szereplőkre, vállalatokra (39,78%) Leginkább úgy érzik, rájuk van bízva, hogy vállalják és fedezzék ennek a költségeit (37,13%) Ha az élet más területén szerzett tudást is elismernék, nemcsak az iskolai tudást, az mindenki számára nagyobb ösztönző erőt jelentene. Ezt erősítette meg a válaszadók 56,24%-a.

Következtetések A felnőttek tanulás-felfogása jórészt iskolai előítéleteiken alapul Az iskolai kultúra merevsége és kötöttségei határozzák meg az iskolán kívül szerzett tudások „érvényesíthetőségét” is, beleértve a különböző tanulási formák által megszerezhető végzettségek elismertetésének kereteit A tudás értékének megítélési alapját egybehangzóan a tanulás „hasznosíthatósága” jelenti A tanulási eredményesség, sikeresség hátterét egy olyan „ naiv elmélettel” magyarázzák, amely egyben felmentést is jelenthet bizonyos, az életpálya alakulásában szerepet játszó felelősségvállalás alól, de a további tanulási motiváció akadálya is lehet A család jelentős tanulási közeget jelent Az iskolán kívüli tanulás során szerzett tudás társadalmi támogatottságáról, elismeréséről lesújtó tapasztalataik vannak A kép a felnőttképzés finanszírozásának, a támogatási mechanizmusok működésének visszásságaira mutat rá

Javaslatok, perspektívák  Elismerni azokat a tudásokat, képességeket is, amelyek nem „papír-alapúak”, de jelentős gyakorlati tapasztalat által formálódtak, s ezzel a felnőttek önbizalmát, önbecsülésének helyreállítását, a személyes tanulási aktivitás fontosságának felismerését is elősegíteni  Az egész felnőttoktatás gyakorlatában elismertebbé tenni a családi tanulás területét, s tudatosítani az élethosszig tartó tanulásban játszott szerepének jelentőségét  A formális tudásra összpontosítás helyett a készségek alkalmazására történő gyakorlatias kompetencia-alapú képzés, az egyénre és tanulásra összpontosító szemlélet és gyakorlat széles körű elterjesztése  A piaci képzési mechanizmusokban különös figyelmet fordítani a szektorok (privát, non-profit, közszféra) versenyegyenlőségére, a minőségbiztosításra, amelybe a tanulás minden formájának elismerése is bele kell hogy tartozzon

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!