MIÉRT?

Valaki értünk szenvedett, bár szeretni érkezett. Hiszen a bűn elítéli az ártatlanságot, mert nem mer szembenézni önmagával. Hallotta az ítéletet és nem védekezett. Engedte, hogy kiéljük rajta tomboló ösztönünk. A fény a sötétségbe jött, de a sötétség nem fogadta be. Sokszor minket is elítélnek. Néha ok nélkül, de legtöbbször jogosan. Mit teszünk? Védekezünk? Mi ellen? Ki ellen? Mire tanít minket a SZERETET?

Valaki örömmel ölelte át a keresztjét, mert ismerte szenvedésének értelmét. Ettől nem lett könnyebb a kereszt, de sürgette Őt a SZERETET. Mi mit teszünk a kereszt láttán? Félünk? Menekülnénk? Egyáltalán felismerjük? Őbenne értelmet nyer minden szenvedés…

A keresztet mi faragtuk. Minden bűnünk egy-egy darabkája. Ő vállalta az elesést, mert tudta: az ember megváltását várja. Oly nehéz lett, emberi erő nem állja. Ez adott erőt a felállásra, a gyötrelmes folytatásra. Kínos nekünk elesni?Mindenki látja gyengeségünk?Szétfoszlik presztizsünk? Lesz-e erőnk felállni?Értelmet nyerhet-e a vétek? Minden kérdés semmivé lesz, ha belenézünk szemébe a földön, és engedjük, hogy fölsegítsen…

A legnagyobb fájdalom: Ha szenvedni lát, aki szeret. Tehetetlenül nézi Gyötrődését az Egyetlennek. Merek-e szembe nézni a fájdalommal? Erőt adni a szenvedőnek? A bizalom erőt ad elviselni az elviselhetetlent… Hol ember már nem segíthet, hitet sugározni tekintetemmel?

Váratlan érkezik a kereszt. Elmenekülni előle nem lehet. Lázadhatok, vagy elfogadhatom: Ettől függ, hogy kettőnké, vagy egyedül hordozom. Merek-e szembe nézni gyengeségemmel? Segítséget kérni, ha már egyedül nem bírom? Bevallom? Akár csak magamnak is ? Annyival lesz könnyebb saját keresztünk, amennyit testvérünkéből hordozni merünk…

A szeretet nem mérlegel, Megteszi, mit tennie kell. Kendőt nyújt a szenvedőnek. Önmagával nem törődve Ha megtesszük, szívünk kendőjén örök nyomot hagy… Vállalom a kockázatot? Tudok sírni a síróval? Magamat feledve csak vele törődni?

Ismét a földön. Mélyülnek a sebek. Nő az alázat. Emberként még Ő is „a szenvedésből tanult engedelmességet…” Akarok engedelmességet tanulni? Miért fáj az elesés? Lekerültem a piedesztálról, amire állítottam magam? Hasonlítani Hozzá? Hiszem, hogy itt is, most is szeret? „Benne nyertük el, vére árán a megváltást, bűneink bocsánatát.”

Borzalmas látni szerettünk szenvedését, Tehetetlenül nézni gyötrődését. Ő mégis azt mondja, bűnünket sirassuk, Zöldellő fácskánkat szívünkben tápláljuk! Megfeledkezem-e a magam bajáról mások szenvedése láttán? Merek vigaszt adni annak, akin már csak a csoda segíthet? Hiszek ebben a csodában? Miért sírok? Magamat sajnálom, vagy bűnömet siratom? Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. (Mt 5,4)

Mi nem tudunk olyan mélyre zuhanni, ahová Ő ne nyúlhatna utánunk… Elmerülve mélyen a porba A tehetetlenség iszonyata magával rántja. Erőt kap a felállásra. S mikor önmagát egészen odaadja annak, ki hívja, Hogyan hat rám a tehetetlenség? Lázadok? Hiszek? Tanulok belőle? Ott is ki tudom-e mondani: „legyen nekem a Te akaratod szerint?”...

Nem adott még mindent oda? Kevés a megaláztatása? Teste mezítelenségében Felragyog tiszta lelke dicsősége. Én hogy tűröm a megaláztatást? A lenézést, a kigúnyolást? Nyújtom arcom a tépdesőknek? Acsarkodóknak, köpködőknek? Vagy elbújok, hol nem láthatnak? S élek könnyed kis álmaimnak? Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám. (Jn 12,26)

Mi tartotta a kereszten? Ki adott neki erőt legyőzni önmagát? Hisz egy szavára megszűnhetett volna a világ… S ahelyett ezt mondta: „Bocsáss meg nekik Atyám, hisz nem tudják, mit cselekszenek!” ( Lk 23,34) Tudok-e imádkozni azért, aki sebeimben vájkál? Egyáltalán akarok? Megpróbálom? Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad. (Fil 4,13)

3 hosszú óra… „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!” „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” „Íme a te anyád, íme a te fiad!” „Még ma velem leszel a Paradicsomban!” „Szomjazom!” Rád… „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” „Beteljesedett …” MIÉRT?

Fájdalom Tehetetlenség Remény HIT Szeretet Bizalom Így lesz a halálból élet. Bízom minden ígéretében? Merem remélni a mennyei boldogságot? Hiszem a láthatatlant?Az Ő Országát közöttünk? Tehát mondhatom, hogy szeretem Őt? Ha engedjük, akkor a fájdalom poklát a hit Mennyországává változtatja bennünk…

Sírban fekszik, eltemetve. Előtte kő, s őrszemek. De győzelmét a halál felett Elvenni többé nem lehet. Mit jelent számomra élete? Életté lett bennem minden tanítása? Meghaltam-e Benne már a bűnnek? Elmondhatom: „Nem én élek, hanem Krisztus él bennem” ?

MIÉRT? Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16) Legyőzte az élet a halált, Isten dicsősége felragyogott Urunk Jézus Krisztus feltámadásában! Bízzuk életünket Őrá, aki vére árán bizonyította szeretetét, hisz boldogságunk Őbelé rejtette teremtő Atyánk!