A hetedik esztendő végén… Múzeumandragógiai csoport Hódmezővásárhelyen; szemelvények egy művészettörténeti önképzőkör életéből

A hódmezővásárhelyi Bessenyei Ferenc Művelődési Központ Művészettörténeti Önképzőkörének bemutatása februárjában, indulásunkkor a jelentkezők köre vegyes volt: a gimnazista diákoktól a Szegedre járó főiskolásokig, fiatal értelmiségiekig s az idősebb korosztályig, nyugdíjasokig egyaránt képviseltették magukat. Később az arány változott: a fiatalok, sok más elfoglaltságuk, felvételire készülésük stb. miatt elmaradtak, s csakhamar kialakult a mindmáig tartó s így állandósultnak mondható állapot. Maradtak a középkorú vagy kissé idősebb felnőttek: elő-nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, nyugdíjasok néhány „vérfrissítő”, kitartó fiatallal, akiknek a száma aztán, érdekes mód ismét szaporodni kezdett: többen a korábban elmaradtak közül visszatértek. A törzstagság azonban a (kis)nyugdíjasokból kerül ki. Sok köztük az egyedülálló, vagy olyan, akinek felnőtt gyerekei már elegendő időt engednek a kirándulásra, önképzésre. Így hát nekem (életemben nem először, mivel középiskolai tanár koromban s most, az egyetemen is foglalkozom levelező oktatással) az andragógia feladata jutott: nagy kedvvel csinálom, amilyen kedvvel és invencióval járnak a csoport tagjai is a foglalkozásokra.

Mivel városunk életének immár színfoltjává váltunk, számolnak velünk Vásárhely művészetpártoló életének palettáján, és nyilvános bemutató foglalkozásunk is megvalósul évről évre – mindig van új tagunk, s a kör holdudvara is szélesedik: más szakkörök, baráti- és olvasókörök tagjai kapcsolódnak hozzánk az „extrákon”, mikor kimozdulunk pénteki kultúrházi helyszínünkről, hogy templomokat, műemlékeket, kiállításokat, szélmalmokat, műtermeket stb. látogassunk. Rendkívül érdekes feladat ezzel a korosztállyal együtt dolgozni. Az előképzettség hiányát a lelkesedés, finom intelligencia, igaz érdeklődés és szerénység pótolja. Megható látni, hogy az idősebbek hogy nyílnak meg, hogy bátorodnak fel, s vállalnak mind többen kiselőadást (hiszen itt nem tanári előadásokról, hanem önképzőkörről van szó). A fegyelem, egyetértés és nyugalom uralja foglalkozásainkat, és a maximális szakmai légkör. A csoport tagjai nyitottak az újra, s ha lettek volna előítéleteik a művészet bizonyos kortárs áramlataival kapcsolatosan, készek e gátló tényezőket levetkezni. Kíváncsiak, derűsek és elégedettek, mindennek tudnak örülni stb., azaz valóságos jutalom mindez a velük foglalkozó tanárnak. Németh Lászlóval (és helybéli jeles magyartanárommal, Láng Istvánnal) szólva: egy tanár feladata nem szükségszerűen az ismeretek tömegének átadása, ellenben a „megkínálás”: felmutatni, érzékeltetni a jónak mindazt a sokaságát, ami a tudás megszerzése révén várhat az emberre. Bármely életkorban.

Fotó a Csoportról a gyulai Kohán György Múzeum nagy Bivaly-képe előtt Tagtársaink írásaiból, festményeiből, fotóiból Közösen szerzett „csoport- novellánk”

Évenkénti nyílt foglalkozásaink meghívói

A továbbiakban 2011 tavaszi velencei tanulmányutunkból, illetve legizgalmasabb művészettörténeti témáinkból mutatunk be néhányat, a Kör irányultságát, érdeklődését és munkamódszerünket érzékeltetendő.

Legizgalmasabb műelemzési kísérleteinkből…

Vásárhely városi műemlék- feltáró sétáinkhoz fűzött találós-vetítéseink egy darabja

A részletek bűvöletében…

Egy festő, akit a Csoport együtt fedezett fel, szeretett meg, mindenekelőtt kifejezhetetlen „zöldjei” miatt: Nyilasy Sándor

Egy speciális feladat az Önképzőkör számára: készülő Szokolay Sándor- kismonográfiájához kér tanácsot a Kör vezetője, a Zilahy György- párhuzamállítással

Feladatlapok a hódmezővásárhelyi Alföldi Galéria tárlatbejárásához, illeszkedve az Agora-program Minden Nap Kultúra! mozgalmához

Hímzőasszonyaink munkáiból

Bekapcsolódunk a Madách Társaság munkájába; Az ember tragédiája a Szegedi Szabadtérin – előkészületek, utómunkálatok a darab megtekintéséhez

A Mátyás-kori magyar reneszánsz építészete: egy múltfeltáró budai tanulmányi kirándulás előkészítése

Archívum és válogatás azokból a legfontosabb műalkotásokból, melyeknek „extráinkon” eddig a legtöbb időt szenteltük, problémafelvető műértelmezéseink által

A hasonlóságokat, párhuzamokat, hatásokat vallattuk

A „Három Mária” Grünewald Isenheimi oltárán, és egy Holbein Halott Krisztusát idéző predella

Anamorfotikus tükrözéssel festett koponya tűnik fel a két francia követ lábánál…

„Óriásképek a félhomályban”: mise en abyme az előtér történését a háttér képei magyarázzák

Ékszerek, hatalmi jelvények egy korán elhalt, különös sorsú személy portréja hátterében

Variációk az Utolsó vacsorára

Két mélyrealista portré a reneszánsz és a barokk korából két asszony képmása; összevetések

Egy felejthetetlen performansz az identitásról, toleranciáról, veszélyeztetett tisztességről: Milica Tomić

El Kazovszkij installációiból

Két templombelső performansz, „jóváteendő”, amit a szárnyasoltárok közt láttunk volt a Galériában…

Kalandozásaink más médiumok felé: egy irodalomelméleti fogalom lehetséges „eredetének” tettenérése egy krónika illusztrációján: metalepszis („alászálló határátlépés”, transzgresszió, kilépés a keretből)