Történelemfilozófia- és civilizációelmélet

A történelemfilozófia tematikája az ember történetiségének problémája. Kérdések: Az egyén élete összefonódik a történelmi események sorozatával. – generációk tudati termékének és cselekedetének örököse. Az egyén kiszolgáltatottja vagy cselekvő részese a történelmi folyamatoknak? A történelem szüntelen változás folyamata, keletkezés és pusztulás törvényszerűségén belül mi az ember szerepe? Van-e értelme az egyén létezésének? történelmi ismeretek objektivitásának problémája.

A történelemfilozófia modern képviselői Rudolf Bultmann: Történelem és eszkatalógia (1955)-előadássorozat Toynbee: The Study of History (1930-50-es évek) Collingvwood: The Idea of History (1946) Karl Löwith: Meaning in History (1949) Oka : a XX. században uralkodó válságtudat, világháborúk és kétpólusú világrend, technikai vívmányok óriási fejlődése

A történelem értelmezése a Krisztus előtti korszakokban archaikus időszak mítoszok (nem a történetírás terméke) nem emberi cselekedetek és élmények, hanem teogóniák és kozmogóniák. kultuszok és rítusok kísérői, a természet részeként létező embert segítik a hétköznapi világban.

A történetírás kezdete megjelenik a történelmi tudat az adott közösség életében – történelmi elbeszélések formájában nagy emberek és hősök cselekedetei Istenek jelentős szerepe az emberek világában narratív elbeszélő jellegű (pl. Hérodotosz műve, annales, krónika) lényege: az adott nép átéli a történelmi eseményeket és ez segít a közösséggé formálódásban

A görög történetírás alapja: a görög ember felfogása önmagáról: „logosz” alapján az igazság keresése, a történelem mint a tudomány csupán egyik ága a természetnek (kozmosz) történelmi és földrajzi érdeklődés összefonódik a természettudomány analógiája a történelmet nem tekintették a jövő iránti felelősség eszközének evolúció - gondolat hiánya ember = „szubsztanciális”, állandó, cselekedetei akcidentálisak, esetlegesek

A görög történetírás alakjai Hérodotosz beszámolójának célja: a múlt dicsőségeinek megörökítése események oka: az Isten kormányzó tevékenysége istenek büntetése a bűnökért, emberi büszkeség és jólét megzabolázása személyes indítékoknak is jelentőséget tulajdonít! morális jellegű büntetésekben hisz Thuküdidész szofista hatás nem hisz az istenek kormányzásában és egyéb morális erők emberi cselekedetekre gyakorolt hatására. természeti történések mintájára – „természettudós” álláspontjáról vizsgálja a történelmet. A történelem elsődleges mozgatóereje a hatalomra törekvés Hasznossági kritérium

Polübiosz a történelmi mozgás a természeti történések mintájára írható le. az érdeklődés középpontjában a törvényszerűségek kimutatása áll. történelem értelmezésének hiánya ↔okok egységes világtörténet, pragmatizmus politikatörténet kiemelkedő jelentősége a történelem csúcspontja a Római Birodalom mint szintetikus egység a történelem egyetlen haszna: a politizáló ember nevelése

A római történetírás Livius nevelő célzat: dicső cselekedetek megőrzése a jövő számára = a történelem példatár, mérce, fontos szerepe van a morális erőnek – korrupció bírálata. Tacitus erkölcsi tényező jelentősége: „praecipuum munus” = „érdem ne maradjon néma” lélektani érdeklődés a szereplő irányába az állam legfőbb jellemhibája a pozíció iránti törtetése, ambíciók, féltékenység, irigység illúziók

Zsidó történelemfelfogás Izrael népe – (Ószövetségi hagyomány) középpont a zsidó nép élményei és küldetéstudata „kiválasztottság” Isten a történelem irányítója /szándékának kifürkészése történelem össztervének gondolata (egységes egész, korszakokra tagolva) a korszakok jelentősége a világtörténelem egésze felől önvizsgálat lehetősége jövő iránti felelősség „Jahvista / Elóhista Forrás” „Jahvista Forrás” (Kre. IX. sz.) elohisztikus jelleg: a történelem kezdete és vége egységes folyamat része, amelyet az isteni ígéret köt egybe. emberi bűnök, isteni ítélet, megváltás szüntelen folyamata teleológikus Az egész történelem Isten uralmát támasztja alá

keresztény történelemfelfogás Első ízben Szent Pál munkásságában jelenik meg, összefüggésben van a „Korinthosziakhoz írt első levelének” tartalmával. 1. univerzalizmus – az egész emberiség történelméről 2. apokaliptikus szemlélet – a múlt története az emberi bűnösség története, bűn megfékezése szolgálja a törvény 3. eszkatalógia – világ végére vonatkozó isteni ígéret, földi élet átmenetisége

Szent Ágoston történelemfilozófiája „De Civitate Dei” (Az Isten városáról) 1. világtörténelem folyamatán belül egyre nagyobb jelentőséggel bír az egyház 2. harc a Civitas terrena és Civitas Dei között (állam – egyház, mint előkészítő) 3. linearitás (Vallomások – idő koncepció) Ádám és Éva bűnbeesése Krisztus születése Krisztus eljövetele

Középkori és reneszánsz történelemfilozófia Érett középkor Fiorei Joachim (1131-1202) Atya Fiú Szentlélek tagolása jellemzi a történelemszemléletét. reneszánsz történelemszemlélet szekularizálódása /profán értelmezés/ az ember a történelem folyamatainak elindítója nincs új felfogás, a korábbi korszakok bírálata jellemzi

Újkori történelemfilozófia (Barokk) 1681. Bousset Az emberi történelmet az isteni bölcsesség irányítja ↔ káosz Az emberek cselekedeteinek úgy kell szolgálnia az isteni tervet, hogy nem tudnak róla. 1725-1730: Giovanni Giambattista Vico „Új tudomány” a történelem természeti és isteni gondviselés együttes színtere racionális teológia = az emberek történelmi döntéseinek és cselekedeteinek formájában valósul meg a világtörténelem elveti az eszkatalógia gondolatot Bousset világtörténelem koncepciójából származó idézet: „Ezért van az, hogy mindazok, akik kormányoznak egy nagyobb hatalom alávetettjeinek érzik magukat. Mindig vagy többet vagy kevesebbet tesznek, mint ami szándékuk volt és terveiknek mindig vannak előre nem látható hatásaik. Sem ama múltból örökölt diszpozícióknak nem urai, amelyek által a múlt idők az emberek dolgait meghatározzák, sem azt nem látják előre, hogy milyen irányt fognak venni az események a jövőben, még kevésbé képesek erővel hatni rá…Egyszóval nincs olyan emberi hatalom, mely ne sajátjától idegen tervek végrehajtója lenne.” (Bultmann: Történelem és eszkatalógia. 76. o.)

Újkori történelemfilozófia (Német felvilágosodás) Kant: „Az emberiség egyetemes történelmének eszméje világpolgári szemszögből” (1784) haladásgondolat teleológikus racionális és morális egyén önkibontakozási folyamata szekularizált törvényszerűség világtörténelem eszméje világpolgári állapot: szabadság és jogszerűség Hegel „Előadások a világtörténet filozófiájáról világtörténelem egységes egész politikai történelem szellem önkibontakozási folyamata az államban szabadság állapotában való folyamatos előrehaladás ész csele ↔Jakob Burkhardtal való vita Hegel történelemfilozófiájának egyik sokat vitatott tétele az ész cselével kapcsolatos. A szerző a dialektikus módszert a történelem menetére vonatkoztatva a szükségszerűség híve volt. Azt állította, hogy bér korszakonként vannak egyéni kimagasló teljesítmények amelyek arra sarkallnak, hogy higgyünk az egyéni célok létezésében. A történelem menetének vizsgálata ugyanakkor arra mutat rá, hogy az egyének a világszellem eszközei. A cselekvő egyén azt hiheti, hogy pusztán személyes céljait követi, holott a világszellem valósítja meg önmagát az egyénen keresztül. Burkhardt már a romantikus történelemfilozófia jegyében vitatta, hogy a világtörténelem törvényszerűségek mentén értelmezhető egységes egész. A történelem lényege a változás, alanya a szenvedő, törekvő, esetleges ember. Nézete szerint az ész csele nem igazolható, ha van is ilyen logikája a történelem menetének az ember nincs beavatva ebbe.

Újkori történelemfilozófia (Francia felvilágosodás) Voltaire ↔Bousset, Leibniz 1. a történelemben megvalósuló fejlődés = tudás haladása 2. a történelem értelme az ember gyarapodása tudásban és jólétben 3. túllép az európai történelmen Turgot szekuláris haladáshit kereskedelem és politika egyesíti az emberiséget – kozmpolitizmus szenvedélyek, bűnök is a haladás szolgálatában Condorcet tökéletesedés igazság, egyenlőség jólét szabadság európai civilizáció minta

A 19. század történelemfilozófiája pozitivizmus Auguste Comte tudásban való szüntelen fejlődés történelem→ szociológia (azaz a társadalmi tények és törvényszerűségek kimutatása) A történelemben: gyermekkor ifjúkor érettkor materializmus, marxizmus 1. dialektikus fejlődés 2. szekularizált jelleg 3. mozgatóerő: az anyag 4. minden történelmi jelenség gazdasági és társadalmi feltételekből ered. 5. társadalmi szerkezet a termelési feltételek leképezése 6. osztályharc /kísérőjelenség 7. fejlettebb politikai formáció felé 8. az állam elhalása 9. forradalom vagy evolúció

A történelem naturalizálása Herder: Eszmék az emberiség történetének filozófiájához (1784-91) Az emberiség történelmét természeti leírásokkal kezdi. –evolúció Az ember és az állat megkülönböztetése – lsd. antropológia emberi természet tipizálása a történelem folyamatában történelmi korszakok nem összemérhetőek népszellem meghatározó volta Lemond a történelem értelmének kutatásáról Herder: „Az emberi történelem egésze nem egyéb, mint emberi képességek, tettek és impulzusok térben és időben zajló természettörténete” Az emberi jelleg ezeknek az erőknek az eredménye.

Az európai civilizáció hanyatlása Civilizációelméletek Oswald Spengler: A nyugat alkonya. Arnold Toynbee: The Study of History 1-2. kölcsönhatás Közös elemek: kultúrák és civilizációk vizsgálata ciklikusság élő szervezet (keletkezés, pusztulás) kilép az európai történelem tanulmányozásából

Arnold Toynbee civilizációelmélete ciklikus élettartam a kihívás – válasz reakció alapján a nyugati civilizáció kihívásai és válaszai: barbár népek anarchiája rendi széttagoltság ipari forradalom nemzeti állam világgazdaság, világállam

Az objektív történelmi ismeret hermeneutika /értelmezés lehetséges szintjei: tudományos – történészi pszichológiai esztétikai összefügg az ismeretelmélettel történész szubjektivitása –portrék korszakonként változnak források hiánya, töredékes, hamis volta a jelenség csak az értelmezéssel összhangban válik értelmessé.

Collingwood a történelmi megismerés tárgya nem az esemény (objektum), hanem a gondolati tevékenység maga oka. A történelem folyamat jellegében és változásában keresendő történelem ismeret és önismeret összefügg. különbség a természettudós és történész között. haladáshit teleológia elvetése A természettudós észleli a természeti törvényeket, a történésznek meg kell értenie a folyamatokat, miközben újrajátsza a gondolatfolyamatot. A történelem a múlt gondolatainak újrajátszása.” Ez azonban nem vezethet a múltfeltárás önkényes értelmezéséhez.