Echó története: Stella Lilla
Első mítosz szerint: Ekhó segített Zeusznak, hogy Héra figyelmét elvonja csacsogásával a főisten szerelmi dolgairól. Ám az istenek királynője rájött a cselre, és büntetésből Ekhót azzal sújtotta, hogy örökké mások mondatait ismételgesse, és még azt se tudja egészen kimondani, csak mindig a végét ismételje el.
Második mítosz szerint: Ekhó gyönyörűszép nimfa volt, akinek az életét a zene tette ki. Egy erdő mélyén élt, és muzsikált. Épp ezért megtagadott minden szerelmet, és csak a zenének élt. Közönyével kivívta Pán isten haragját, aki követőivel, a pásztorokkal rátámadt Ekhóra, és bosszúból darabokra tépték a nimfát, majd szétszórták az egész világon darabjait. Gaia megsajnálta Ekhót, és befogadta saját testébe. A kesergő nimfa, a zene után vágyakozott, de erejéből csak annyira futotta, hogy ismételgesse bárki szavait az egész világon, amerre csak szét lett szórva.
Az elátkozott nimfa ezután beleszeretett a hiú Nárciszba, vagy Narkisszoszba. A visszhang nimfája pedig csak bámulhatta a hiú istent, és fájdalmában felemésztődött, és csak a hangja maradt meg.
Narkisszosz és Echo története Narkisszosz egy nimfa fia volt, akinek születésekor megjósolta Teiresziasz, hogy csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát. Narkisszosz szép szál ifjúvá serdült, akibe sok nimfa beleszeretett, ő viszont mindet elutasította
Echó, az egyik nimfa azonban nem törődött bele kikosarazásába, s Nemeszisz istennőnek, a bosszúállás istennőjének tett panaszt. Nemeszisz meg is hallgatta és teljesítette a kívánságot.
Narkisszosz vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel inni akart, belenézett a folyótükörbe. Ekkor megpillantotta önmagát és azon nyomban magába szeretett. Egész nap ott maradt és hasztalan próbálta magához ölelni tükörképét.
Így ugyanazt a kínt élte át, amit a nimfák, amikor nem kaphatták meg. Reggelre Narkisszosz helyén az odasiető nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak. A nárcisz azóta is az önimádat jelképe, mivel magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik.
Vége