6. előadás A hellenizmus kora Pedagógiai etika 6. előadás A hellenizmus kora

A hellenizmus fogalma (hagyományosan: 336-31) - nyelvi azonosság - nemzetek fölötti közösség - a kultúrához való azonos viszony - a teljes mediterráneum területe

A hellenizmus központjai Alexandria , Muszeion Eukleidész (i. e. 300 körül) Elemek Arkhimédész Erathoszthenész Kallimakhosz Arisztarkhoz, Eratoszthenész (püthagoreista hagyományok folytatói) Philinosz (a démokritoszi atomelmélet) Alexandriai természetbölcselőkre a kortárs filozófiák, mindenek előtt a sztoicizmus empirikus fölfogása hatott.

Pergamon Kósz Rodosz Athén Akadémia (529, Iustinianus) (alexandriai neolatonikus: 640) Lükeion

A hellenizmus szellemi áramlatai Elméleti kérdések helyett a gyakorlat felé fordul mindegyik irányzat Etikai jellegű megfontolások Önállósodás: „természettudomány, orvoslás, technika” Irányzatai: sztoicizmus szkepticizmus epikureizmus alexandriai természetbölcslete neoplatonizmus

A sztoicizmus jellemzői és képviselői Zénón (333-262) Kleanthész ( Zeuszhoz írott himnusza:a természet szépségei) Epiktétosz Marcus Aurelius császár tanításuk lényege: az ember legfőbb java az erkölcsi jó (kalon) és a boldogság (eudaimónia), mely független az erkölcsön kívüli (adiaphoron) tényezőktől

A szkepticizmus jellemzői és képviselői Pürrhón (i. e. 360 – 270) Lariszai Philón (i. e. 148-77) Sextus Empiricus (II. század) sem az emberi ráció, sem az ember empirikus ismerete nem elég ahhoz, hogy a világot megismerjük az emberi életet nem lehet a világ racionális elrendezettségére alapozni. nincs természetfilozófia

Az epikureizmus jellemzői és képviselői Epikuroszról (Kr. e. 342-270) Titus Lucretius Carus (94-54): De rerum natura A szellemi gyönyör a bölcs rendíthetetlen lelki nyugalmában (ataraxia) a sors csapásait is elviselő fenséges nyugalomban határozható meg. Az öröm és a boldogság szoros összefüggésben van az erénnyel, mely a kellemes élet nélkül nem létezhet.

Az alexandriai természetfilozófia khalkédóni Hérophilosz (i. e. 270 körül) kószi Eraszisztratosz (i.e. 260 körül) gyakorló orvosok rodoszi Andrónikosz (i. e. 80 k.: Arisztotelész kiadása) Euklidész Elemekje (i.e. 300 körül) Arkhimédész (i.e 287 -212) Arisztarkhosz (i.e. 320 -250) Apollóniosz (epiciklusos és excentrikus modell) Ptolemaiosz (2. század) kürénéi Eratoszthenész ( i.e. 275 –194)

Az újplatonizmus és Plótinosz A platóni gondolatkörből átvették Egy, Szellem, Lélek az egyet a Jóval azonosították. E három létezőn nyugszik az egész valóság Az arisztoteliánus filozófia adta azt a tételt, hogy a nem anyagi létben a gondolkodás és ennek tárgya azonos ennek következtében Isten önmagát gondolja el A sztoikusok tanításának a mindenség összhangjáról is nagy hatása mutatkozott az újplatonistákra. A világot organikus, lépcsőzetesen tagolt egységnek tekintették Az újpüthagoreusok (Tüanai Apollóniosz, Hermész Triszmegisztosz) számmisztikája Mindezekhez járult vallási forrásként az orphika, a kaldeus orákulum és a mitológia néhány vonása.

alexandriai Philón (Kr. e. 25 - Kr. u. 40.) - görög filozófia segítségével értelmezi a Bibliát - hatása volt a korai egyházatyákra - előfutárnak tekinthető Plótinosz (205-270) kettészakítja az érzéki és érzékfölötti világot, másfelől megkísérli áthidalni a szakadékot. Az első neoplatonista