Bevezetés az európai gondolkodás történetébe Művelődéstörténet Bevezetés az európai gondolkodás történetébe

Tematika Az élőlények kultúrába bevonódásának útjai (táplálkozási, medicinai-higiéniai és a a kultikus/szakrális módok). Civilizációs élőlények az európai művelődéstörténeti korszakokban. Az élő természetről alkotott képek története. A természet, mint a gondokodás tárgya a művelődéstörténeti korszakokban. A természetkép és az emberkép viszonyai. Az ember, mint a természet része kontra az ember, amely nem része a természetnek. A gyakorlati mesterségek s az általuk felhalmozott élettudományi tudás. Agronómia, orvosbotanika, medicina. A kert. Keresztény, zsidó és moszlim természetismeret. A természettudományok kialakulása. Az élettudományok kialakulása. A biológia diszciplinarizálódásának világképi előzményei és következményei. A torlódó világképek (19-20. század) és a biológia problématörténete. Éghajlat és civilizáció: a történeti ökológia megjelenése. Az élelemszerzés problémái: a globalizációs követkemények A környezeti válság. A holisztikus világkép megjelenése. Antropológiai kérdések a holisztikus világképben A biológia aktuális kérdései (biokémia, genetika, neurológia)

Szakirodalom: Géczi János – Stirling János – Tüske László: Bevezetés az európai gondolkodás történetébe. Egyetemi jegyzet: www.iskolakultura.hu (Géczi János kurzusai alatt) Vida Gábor: Helyünk a bioszférában. Typotex Kiadó. Bp. 2000. Al Gore: Mérlegen a Föld. Föld Napja Alapítvány. Bp. 1993. Csányi Vilmos: Az emberi természet. Vince Kiadó. Bp. 1999. Richard Dawkins: Folyam az édenkertből. Darwinista elmélkedések az életről. Kulturtrade Kiadó, Bp. 1995.

Az élőlények kultúrába vonódásának útjai Élelemszerzés medicinális-higéniai használat kultikus-vallási használat Legtöbbjének otthona az a tizenkét géncentrum – leírójuk, Nyikolaj Vavilov alapján úgynevezett Vavilov-központok –, amely egyébként a korai civilizációk kialakulási területére esik.

A tudás átörökítésének a típusai mezopotámiai-egyiptomi zsidó görög

Világnézetek Mindazt az ismeretet, amely a világra vonatkozik, azaz a világnézetet, arra használja a kor embere, hogy a maga, a környezete, a világbeli tevékenységét minősítse, önmaga sikerességéhez muníciót találjon, s arra reflektáljon. Világnézetek főbb fajtái Tudományos/filozófiai Vallásos Művészi Köznapi

Történeti formák Archaikus világkép – mitológia kialakulása Mitológiai világkép Filozófiai világkép (esetleg: teológiai) Tudományos világkép Európa kulturális megosztásai római civis – barbár keresztény – iszlám keleti – nyugati kereszténység katolikus -protestáns

[ A KAPA TEREMTÉSE ]   „Az úr tökéletes dolgot ...” Az úr tökéletes dolgot csinált. Az úr, kinek sorsot szabó parancsa másíthatatlan, Enlil, hogy az Ország magját a földből kisarjassza, eget a földtől eltávolított, önként támadt akarata, földet az égtől eltávolított, önként támadt akarata; hogy a test-termő földből fej növekedhessék, ég s föld köldökévé kötötte el a vágást. Midőn a Nap felragyogott, csinált egy kapát, megszabta a teendőket, a kapálás rendjét, karjával a kapa, a kosár felé nyúlt, Enlil a kapájáról dicsérő dalt énekelt. Kapája színarany, színezüst; feje lazúrkő; kapálja erős kötésű; pántja finom ezüst, a kapa foka lazúrkő, feje öklelő bika, nagy falat rontó. Az úr a kapa nevét kimondta: sorsát megszabta; a földbe mélyedőt, fénylő koronáját, fejét reá illesztette: kapájával mélyen a test-termő földbe vágott.

Az emberiség feje ott volt a kapanyomban. Az Ország népe Enlil felé kibújik a földből, fekete fejű népére ő kegyes szemmel tekint.   Az Anunnák mindannyian hozzá sietnek, kezüket szájukhoz emelik: Enlilnek imával hódolnak, fekete fejű népének átadják a kapát. - - - A kapa, a kosár városokat épít. Az igaz házat a kapa építi, az igaz házat a kapa emeli, az igaz házat ékessé teszi; ám a házat, mely a király ellen lázad, a házat, mely a királynak nem engedelmes, a kapa a király előtt a földre dönti. Gyom, gaz fejét a kapa levágja, gyökerét tépi, szárát elmetszi; ám a termesztett növényeket gondozza. A kapa sorsát Enlil atya megszabta: a kapa feje dicsértessék! Ó, Niszaba, dicsértessél!