Hatékonyság és eredményesség a közoktatásban Szekció íve: körbejárjuk az eredményesség minden fontos aspektusát a közpolitikai kérdésektől a nevelési-pedagógiai vonatkozásokig. Én: közpolitika: a ráfordítások és az eredmények kapcsolata. Közpénzekből finanszírozott közszolgáltatás – megkerülhetetlen ez az aspektus Radó Péter

Hatékonyság és eredményesség a közoktatásban Mennyit költünk és mennyit vagyunk képesek költeni a közoktatásra? Hatékonyan használjuk-e az elérhető erőforrásokat? A közoktatás eredményessége. A ráfordítások és az eredményesség közötti kapcsolat indikátorai. A ráfordítások és eredményesség közötti kapcsolatot biztosító mechanizmusok. Merre tovább? A kérdések melyekkel foglalkozni szeretnék – mindegyikkel csak gondolatébresztőként, alapvető összefüggéseket szeretnék a figyelmükbe ajánlani

Az egy tanulóra eső kiadás az egy főre eső GDP arányában (kiadások a finanszírozási képesség alapján) Mindig 2005-ös adatok, jelzem ha eltérés van. Mennyire lehet eltérni felfelé a nemzetközi átlagtól? Nem igen: túladóztatáshoz vezet ami elszegényíti az országot – nemzetközi átlag nagyjából felső plafont jelez, magasabb arány hosszú távon nem fenntartható. Nem véletlen, hogy nincs nagy szóródás. Szlovénia speciális eset.

A közoktatási kiadások aránya az összes közkiadáson belül (finanszírozási prioritások) Itt már nagyobbak az eltérések = prioritások és az ágazat alkupozicíója. Itt sem állunk rosszul. Mennyire lehet felfelé eltérni? Prioritások alapján igen, ha az eladósodottság mértéke alacsony és a költségvetés minimum egyensúlyban van. Mo: mindkettő magas – ez is rugalmatlan, nincs mozgástér, a jelenlegi szint nagyjából kijelöli a finanszírozási képességet, sőt, a helyzethez képest jók a pozíciók (ennek jórészt az automatizmusok az oka)

Hatékonyság Az egy főre eső kiadásokat meghatározó tényezők: az átlagos osztálylétszám Mi határozza meg a közoktatási kiadásokat? Nem a tanulólétszám, hanem a tanulócsoportok száma. – Hatékonyság mutatói: tanulócsoportok létszáma, munkaerőigény és a pedagógusok fizetése. (Folyó kiadások kb. 80 %-a bérköltség, egyéb kiadások is osztálytermekhez és nem egyes tanulókhoz kapcsolódnak) Osztálylétszám: kicsit alacsonyabb de nem drámai mértékben

Hatékonyság Az egy főre eső kiadásokat meghatározó tényezők: a tanár-diák arány (munkaerő igény) Magyar közoktatás nemzetközi összehasonlításban hallatlanul munkaerő igényes. Mi okozza? Programszerkezet (ötödiktől megugró munkaerőigény), tantárgyszerkezet szétaprózottsága, drága helyi programok széleskörű elismertsége (csoportbontás, nulladik év, stb.), iskolákhoz telepített nem pedagógiai feladatok tömege, foglalkoztatási szabályok rugalmatlansága. Nincs egyetlen ok és az okok többsége nem iskolaszerkezeti kérdés.

1000 lakosra jutó ISCED 1-3 tanár 1000 5-19 évesre jutó ISCED1-3 tanár Hatékonyság A közoktatás munkaerő igénye kelet-közép-európai összehasonlításban 1000 lakosra jutó ISCED 1-3 tanár 1000 5-19 évesre jutó ISCED1-3 tanár Magyarország 14,1 79,1 Csehország 10,6 72,8 Szlovákia 12,4 58,2 Lengyelország 13,4 62,6 Nem közalkalmazott adófizetők és a vállalkozások több pedagógust fizetnek. Általában: a közszféra igen pazarlóan bánik a munkaerővel

Hatékonyság Az egy főre eső kiadásokat meghatározó tényezők: pedagógus bérek Itt már nagyobb a különbség, a finanszírozási képességünkhöz képest magasabbak is lehetnének a fizetések. Volt is egy egyszeri felzárkóztatási lépés 2002-ben, az viszont nem volt nagyon okos, jó része azóta el is tűnt. (Egy részét az önkormányzatok gazdálkodták vissza mert nem volt meg a fedezet.)

A magyar közoktatás hatékonyság profilja Az ország finanszírozási képességéhez viszonyítva relatíve magas szinten tartott munkaerő igényt relatíve alacsonyan tartott pedagógus bérekkel kompenzálva a nemzetközi átlagnak megfelelően finanszírozzuk a közoktatási szolgáltatásokat. → Ez megfelel a szakszervezetek prioritásainak → Nem generál komolyabb foglalkoztatási válságot → Erősen megnehezíti teljesítményelvárások megfogalmazását a pedagógusokkal szemben → Fenntartja azt az oktatáspolitikai gyakorlatot, amely a problémákra feladatnövekedéssel járó válaszokat ad → A puha költségvetési korlátokkal párosulva mindez a fenntartókat és az intézmények vezetőit nem teszi érdekeltté a kiadások minimalizálásában és az eredmények maximalizálásában Állásbiztonság versus minőség. / torzítja a munkaerőpiacot a közalkalmazottak magas aránya / hatékonyság javítása nem erős közpolitikai szempont, oktatáspolitika mindig a legkisebb ellenállás irányába halad (nem halad), megteheti mert a közpénz ingyenpénz / ez a legsúlyosabb: miért puha a korlát? Mi a következménye?

Eredményesség: mihez képest? Változó, intézményközpontú minőségfelfogás → újfajta célkijelölési mechanizmus (folyamatok szabályozása ↔ elvárt tanulási eredmények rögzítése) Változó célok (inherens célok leértékelődése, eszközjellegű célok felértékelődése) → új eredményességi indikátorok („kompetenciák”) Belső és külső eredményesség világos szétválasztása és összekapcsolása Eredményesség: hazai mércék hiánya – a tantervi liberalizálás nem párosul mindenkire érvényes egységes és minimális teljesítmény-követelményekkel (standardokkal) Külső eredményességi elvárások hiányában és a szelekción alapuló, arra épülő intézményi stratégiák miatt a közoktatási intézmények nem eredményorientáltak (→felelősségáthárítás) Hazai mércék hiányában kitüntetett szerepe van a nemzetközi összehasonlításnak Bev: Közalkalmazottak nem elsődleges jövedelemtulajdonosok. (Az állam mások zsebében turkálva teremti elő a fizetésünket.) Az elsődleges jövedelemtulajdonosok szempontjából a kérdés: milyen eredményesség áll szemben az adókból finanszírozott közoktatási szolgáltatásokkal?

Átlagos megértő olvasás eredmények néhány európai országban (PISA 2006) Hozzátettem néhány nem OECD (fejlett) országot, kicsit igazságtalan, hogy kizárólag a fejlett országokéhoz viszonyítjuk a teljesítményünket + kihagytam a nem európai országokat. Ami érdekes: vannak jól kivehető regionális minták – ami még érdekesebb: ezek a minták nem sorsszerűek: Lengyel O felcsúszása az északi régióba. (Az általuk alkalmazott politikák Mo-n nem működnek.) Összességében: átlagosak az eredményeink.

A magyar közoktatás teljesítmény profilja Matematikai és olvasás szövegértés kompetenciák terén a PISA vizsgálatokban a nemzetközi átlag alatt, természettudományos kompetenciák terén és a problémamegoldás képessége tekintetében a nemzetközi átlag körül teljesítenek a magyar tanulók A magyar tanulók 20-40 százaléka nem vagy csak igen kevéssé rendelkezik a mindennapokban való eligazodáshoz szükséges legalapvetőbb képességekkel (1 vagy 1 alatti szint) A PISA felmérésben résztvevő országok között az iskolák közötti teljesítménykülönbségek mértéke Magyarországon – közvetlenül Törökország mögött – a második legnagyobb. Magyarországon befolyásolja a legnagyobb mértékben a szülők iskolai végzettsége és egyéb családi háttérjellemzője a tanulók iskolai teljesítményét → A relatíve alacsony teljesítmény oka az alulteljesítők nagy száma = a relatíve magas teljesítményű szegmensek fenntartásának ára a tanulók jelentős részéről való lemondás Ezekről még sok szó lesz, a szerintem négy legfontosabb dolgot emeltem ki. Mindegyik köztudott.

Költséghatékonyság: a ráfordítások és eredmények közötti kapcsolat A ráfordítások és az eredmények közötti kapcsolat tendencia szerű, nem rövidre zárható. Szlovákok, csehek, finnek jobban teljesítenek a finanszírozási szinthez képest, Szerbek, görögök, portugálok, USA rosszabbul. Nálunk a két dolog nagyjából egyensúlyban van, de ez nem érdem.

PISA matematika pontszám Az eredmények ára Halász Gábor EAG adatok alapján Ráfordítás (USD PPP) PISA matematika pontszám Ráfordítás/ PISA pontszám Szlovákia 17 612 498 35 Csehország 28 444 523 54 Lengyelország 26 544 490 Magyarország 30 556 62 Szellemes és tanulságos, de sok jelentősége nincs, az eddigi összefüggéseket nem mutatja fel. + Ha az eredményeink jók lennének kifizetnénk a több pénzt mert jó befektetés.

A ráfordítások és eredmények egyensúlyának biztosítása Alapkérdés: a kapacitások hozzáigazíthatóak-e a csökkenő tanulólétszámhoz úgy, hogy az együtt járjon az eredményesség javulásával? Egyensúly biztosítása közpolitikai alapkövetelmény. A probléma velünk marad, még mindig a kilencvenes évek gyermekszám csökkenéséből fakadó hatékonyságromlás okozta problémákat görgetjük magunk előtt.

Kinek kell a felelőssége? (A jelenlegi helyzet) Az erőforrások hatékony felhasználásának felelőssége egyértelműen a központi irányításnál van, ennek periodikus forráskivonással és túlszabályozással igyekszik megfelelni. Az önkormányzatok és az iskolavezetés nem érdekelt a pénzügyi és humán erőforrásokkal való hatékony gazdálkodásban. A tanítás-tanulás eredményességének biztosítása egyértelműen az oktatási intézmények felelőssége de az alulteljesítés nem derül ki, tehát nem is lehet következménye. A fenntartókkal kapcsolatban nem fogalmazódnak meg eredményességi elvárások, az országos oktatásirányítás pedig erre jórészt alkalmatlan fejlesztési programokkal törekszik az eredményesség javítására. →A hatékonyság és eredményesség biztosítása egyetlen szinten sem kapcsolódik össze. Mivel az eredményességért viselt felelősség nem vonható el az intézményektől, a kérdés az, hogyan ösztönözhetőek az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodásra? Rossz vita zajlik: központilag racionalizálunk vagy óvjuk a kapacitásainkat mint nemzeti értékeket. – A jó kérdés nem így hangzik: mit tesznek az egyensúly érdekében az intézmények és a fenntartók? Mit tesz a kormányzat annak érdekében, hogy a költséghatékonyság érvényesüljön az önkormányzatok és az intézmények működésében?

Merre tovább? Standardokon alapuló minimális teljesítményelvárások rögzítése, a szakmai elszámoltathatóság érvényesítése. Az egy tanulóra eső kiadásokról és a tanulói teljesítményekről szóló adatok összehasonlíthatóvá és hozzáférhetővé tétele. Célzott beavatkozás, a tanulásfejlesztésre orientált iskolafejlesztés (minőségirányítás) általánossá tétele az alulteljesítő oktatási intézményekben. Dereguláció, rugalmas létszám-gazdálkodási szabályok, az intézményekhez telepített feladatok felülvizsgálata. Az iskolavezetők és a fenntartók érdekeltté tétele a hatékony gazdálkodásban. Önbejelentkezésen alapuló fejlesztés helyett az alulteljesítő intézmények célzott, forrásokat és külső szakmai támogatást egyaránt hozzáférhetővé tevő fejlesztése, az iskolafejlesztés tudáshátterének és eszközeinek gazdagítása. Kongresszusnak ajánlásokat kell ajánlanunk, hozzáteszem a magamét. Cél: költség és eredményérzékenység erősítése az intézményekben – egy dologtól nem várható, a csomag elemeinek összegződő hatása: teljesítménymenedzsment + önállóság + finanszírozási ösztönzők + új típusú fejlesztés

Sajnálatos módon nem mondtam semmi újat. Végül Sajnálatos módon nem mondtam semmi újat. 2000 óta rengeteg elemzés az eredményességi problémákról, évtized közepén rengeteg elemzés a hatékonysági problémákról, ezekre építve komoly oktatáspoltikai tervezés – ezekből alig épül be valami a politikai gyakorlatba.