Zsolnai József Emlékkonferencia Veszprém, 2011. június 10. Kaposi József: kaposi.jozsef@ofi.hu

Zsolnai József és az OKI Zsolnai József 1990-1994 között az Országos Közoktatási Intézet alapító főigazgatója volt. Az Intézetről szóló visszaemlékezéseiből a következő két idézetet emelném ki: „Amikor elvállaltam az igazgatást, akkor én úgy gondoltam, hogy egy kutató-fejlesztő intézetet hozok létre.” „Csak azt tartottam pedagógiában adekvát kutatásnak, amelyik azért térképezi fel a terepet, hogy azokra azonnal kész programokkal adjon választ. Ezt hívják akciókutatásnak.” Mindkét idézet jól szemlélteti Zsolnai József elkötelezettségét a kutatás és fejlesztés iránt, illetve azt meggyőződését, hogy a kutatások szolgálják a közoktatás fejlesztését.

Az OKI által preferált értékek A Zsolnai-korszakban így rögzítette az Intézet azokat a szakmai elvárásokat, amelyeknek meg kell felelni. Tudományosan megalapozott szakszerűség Az interdiszciplinaritás gyakorlása Az alternativitás, a pluralizmus és demokratizmus Produktivitás, mint a teljesítmény mutatója Eredetiség a kutatásban, fejlesztésben

6. Európaiság: azaz az egyetemes és magyar tudományosság együttese 7 6. Európaiság: azaz az egyetemes és magyar tudományosság együttese 7. Idegen nyelven történő kommunikáció 8. Megértő magatartás mindenki irányában 9. Felelősség a munkavégzésben 10. Demokratikus szervezeti viszonyok 11. Az Intézeti törekvésekkel való azonosulás Ezek ma is vállalható elvárások.

A Zsolnai-program és a drámajáték Zsolnai József iskolafejlesztési tevékenységének egyik érdekes területe a báb- és drámajáték iránti elkötelezettség, amelyet a következő idézetek is igazolnak: „Az ősi és népi játékok ezek, amelyekben a „mozgás és mondóka ritmikus egysége a fölsorakozás és együttes vonulás, a továbbmozgás rendje, koreográfiája esztétikusan nyilvánul meg.” (Justné Kéry H., 1978., 84.p) „[…] a játéknak nemcsak a képességfejlesztő hozama van, hanem […], hogy lássák: hol a játék határa, hol kezdőik az élet, hol lép be a moralitás, hol a határ a következmény és a következmény-nélküliség között […] mi a különbség a szerepjátszás […] és az önmegvalósítást, a képesség-kibontakoztatást biztosító játék között.” (Zsolnai J. ÉKP 1995.,39.p)

„Mai tudásunk alapján elmondhatjuk azonban, hogy sem a drámajáték, sem a bábozás pedagógiai és személyiségalakító hatása nem érhető el „iskolás” eszközökkel. Ezért legalább a 10. életévben minden iskolásnak szembesülnie kellene a drámajáték valamilyen formájával. Tömegesen bevezetni a drámajátékot 10 éves korban azonban szinte már lehetetlen, ha azt előtte meg nem alapoztuk. Azaz, ha bábozás, mimetikus játék és más játékok révén nem tartjuk fenn a 6. életév után is az önkifejező és a játékkedvet a tanulásban.” (Zsolnai József: A magyar közoktatás minőségi megújításának szakmai programja. Iskolakultúra, II.évf. 6-7 szám)

A Zsolnai-program drámajátékai 1. fantáziajátékok (kisgyermekek játékai, a tárgy fantáziánk szüleménye) 2. mimetikus (szerep-) játékok (képzeletbeli időben, térben és szerephelyzetekben valósulnak meg) 3. szabályjátékok (közösségi játékok, versenyszerűség). Közös sajátosságuk, hogy emberi képességeket hoznak mozgásba. Egyik emberi képesség minden játékban vezető szerepet játszik, a fantázia.

Drámajáték- pedagógiai színháztan Legalább 10 éves korban minden iskolásnak meg kell ismerkednie a drámajáték valamilyen formájával, de ez csak akkor lesz eredményes, ha előtte pl. a bábjátékkal a 6. életév után megalapozzuk illetve fenntartjuk a tanulásban az önkifejező és játékkedvet. (Zsolnai J. A magyar közoktatás minőségi megújításának szakmai programja 1992.) A Zsolnai-program (ÉKP) ezt a szándékot meg is valósítja. Drámai irodalmi fakultáció (1972. Szentes)

A drámapedagógia fejlődése 1. Iskoladrámák 2. Gyermek- és diákszínjátszás 3. Drámajátékok 4. Tanítási dráma (DIE = Drama in Education) 5. Színházi nevelési programok (TIE = Theatre in Education) 6. Színház pedagógia Megteremtődtek szakmai feltételi és megjelent a társadalmi igény is a pedagógiai színháztanra, amely egy interdiszciplinális tudásterület. (Zsolnai J. A pedagógia új rendszere címszavakban Bp. 1996.)

Drámapedagógia és a kulcskompetenciák A DICE (“Drama Improves Lisbon Key Competences in Education / A drámapedagógia hatása a lisszaboni kulcskompetenciákra”) egy európai uniós kutatás. 2010. 12 különböző ország,összesen 4 475 diák, 111 különböző tanítási színház és dráma program A kulcskompetenciák közül az alábbiak: 1. Anyanyelvi kommunikáció 2. A tanulás tanulása 3. Személyközi, interkulturális és szociális kompetenciák, állampolgári kompetencia 4. Vállalkozói kompetencia 5. Kulturális kifejezőkészség

Kutatási tapasztalatok a diákokról 1.    tanáraik értékelése szerint minden szempontból jobb teljesítményt nyújtanak; 2.    magabiztosabbak azokban a feladatokban, ahol olvasniuk kell, vagy meg kell érteniük valamit; 3.    magabiztosabban kommunikálnak; 4.    inkább tartják kreatívnak önmagukat; 5.    jobban szeretnek iskolába járni; 6.    nagyobb örömüket lelik az iskolai feladatokban; 7.    jobban oldják meg a problémákat;

8. hatékonyabban küzdenek meg a stresszel; 9 8.    hatékonyabban küzdenek meg a stresszel; 9.    szignifikánsan toleránsabbak a kisebbségekkel és az idegenekkel; 10.    aktívabb állampolgárok; 11.    nagyobb érdeklődést mutatnak a választások iránt minden szinten; 12.    jobban hajlanak arra, hogy részt vegyenek a közösségeket érintő ügyekben; 13.    empatikusabbak: figyelembe veszik a többi embert is; 14.    inkább képesek arra, hogy nézőpontot váltsanak; 15.    kezdeményezőbbek és vállalkozóbb kedvűek; 16.    inkább gondolnak a jövőjükre, és több a tervük is ;

17.    sokkal szívesebben vesznek részt bármilyen nemű művészeti vagy kulturális tevékenységben, nemcsak az előadóművészetek, de az írás, a zene és a kézművesség terén is ; 18.    több időt töltenek az iskolában, több időt töltenek olvasással, házi munkával, játékkal, beszélgetéssel, többet vannak együtt családtagjaikkal, inkább gondoskodnak fiatalabb testvéreikről. Kevesebb időt töltenek tévénézéssel és számítógépes játékokkal; 19.    többet tesznek családjukért, inkább vállalnak részmunkaidős állást, és több időt töltenek alkotó tevékenységekkel. Gyakrabban járnak színházba, múzeumba és moziba,kirándulni és biciklizni; 20.     gyakrabban válnak osztályukban meghatározó személyiségekké; 21.    jobb a humorérzékük; 22.     jobban érzik magukat otthon.

Drámapedagógiai munka eredményei • magasabb foglalkoztatási ráta lehetősége, • az iskolából idő előtt kimaradók száma csökkenhet, • az oktatás, képzés szintjén általános minőségjavulás, • erősebb szinergia a kultúra és az oktatás között, • nyitottabb állampolgárok a kulturális sokszínűségre és a kultúrák közötti párbeszédre, • innovatívabb, kreatívabb és versenyképesebb állampolgárok.

Drámapedagógiai munka körülményei Hazai és nemzetközi téren: igen kevés anyagi és/vagy erkölcsi támogatás; nem kap biztos helyet a nemzeti alaptantervben és/vagy a felsőoktatás rendszerében. Nálunk a Nat-ban 1995 óta a Művészetek műveltségterületben benne van a dráma és tánc.

Összegzés Zsolnai József mondhatni korát megelőzően felismerte a drámajátékok fontosságát, nevelő – fejlesztő hatásait: előbbit igazolja az azóta is egyre bővülő drámapedagógiai tevékenység (DIE, TIE) utóbbit alátámasztják a legfrissebb nemzetközi kutatási eredmények (DICE) A drámajáték szerepével nem elégedetteknek ajánlom Petőfi Sándor: Levél egy színészbarátomhoz című versének részletét:

„Pártolj, közönség, és majd haladunk,” Mond a színész: és az meg így felel: „Haladjatok, majd aztán pártolunk;” És végre mind a kettő elmarad.”