Kommunális hulladékok káros hatásai a környezeti elemekre Dr. Dióssy László c. egyetemi docens

Kommunális hulladékok káros hatási Kommunális szilárd hulladékok alatt a lakosság által termelt hulladékokat értjük. Ezen hulladék nagy mennyiségben tartalmaz papírt, műanyagot, üveget, fát, szerves ételmaradékokat, vagyis szervetlen és szerves anyagokat egyaránt. A kommunális hulladékok életútja legáltalánosabban a következő blokkdiagrammal szemléltethető: Keletkezés Gyűjtés Szállítás Ártalmatlanítás

Kommunális hulladékok káros hatása az élővilágra A keletkezés során: A kommunális hulladékok keletkezése után gyakran az emberek felelőtlen magatartása miatt gyakran kikerül a természetbe (illegális szemételhelyezés). Az illegálisan lerakott hulladékban megindul a biológiai és kémiai átalakulás, melynek során olyan vegyületek keletkeznek, melyek az élővilágra közvetlenül vagy közvetetten káros hatással vannak. Ennek következményeként társulások, állat- és növényfajok területről való eltűnésének következményével lehet számolni. Következményekkel kell számolni a táplálékláncban, a mikroklímában, a talajvízháztartásban, a talajvíz dinamikában) egyaránt.

Kommunális hulladékok káros hatása az élővilágra A begyűjtés során A kommunális hulladékok begyűjtése hazánkban szerencsére többé-kevésbé megoldott dolog. Mivel a begyűjtés zárt rendszerben történik, rendszerint 1,1 m3-es zárt konténerekben, ill. 120 l-es kukákban, így az állatok nem férhetnek hozzá a gyűjtött hulladékhoz. Ezért a kommunális hulladékok gyűjtése során nem kell számolni az élővilágra való jelentős károsító hatással.

Kommunális hulladékok káros hatása az élővilágra A szállítás során A mai, modern, pormentes szállítás feltételeinek eleget tevő hulladékszállító járművekkel történő kommunális hulladékszállítás során elméletileg teljesen zárt rendszer valósul meg, így a gyűjtéshez hasonlóan kizárt az élővilággal való közvetlen kapcsolat, így a károsító hatások is minimálisak.

Kommunális hulladékok káros hatása az élővilágra Az ártalmatlanítás során A hulladékok égetése során jellemzően nagy mennyiségű szilárd és gáznemű égéstermék keletkezik. Szűktűrésű fajok a levegőbe kerülő por, SO2, NO2 terhelést nem tolerálják, és így eltűnhetnek a környékről. A szilárd égéstermék elhelyezése veszélyes hulladék lerakón történik, a lerakók kialakítása szintén életteret von el az élővilágtól.

Kommunális hulladékok káros hatása az élővilágra Az ártalmatlanítás során Jelenleg Magyarországon kétféle kommunális hulladékok ártalmatlanítására szolgáló módszer elterjedt: a lerakás és az égetés. Mindkét módszer károsítja a terület élővilágát. A lerakás során megváltozik a táj jellege, a lerakó üzemeltetése közben elkerülhetetlen a kiporzás és a zajterhelés. Vannak olyan szűktűrésű nővény- és állatfajok, melyek a megváltozott környezethez nem képesek adaptálódni, ezáltal eltűnhetnek a környékről. A hulladéklerakóban keletkező csurgalékvíz a hiányzó vagy nem megfelelő szigetelés következtében kikerülhet a talajba vagy akár a talaj felszínére is, ahol szintén veszélyezteti a növény- és állatfajok életterét.

Kommunális hulladékok káros hatása a vizekre és élővilágukra Az keletkezés során Illegális hulladéklerakás, ill. szemetelés során a felszíni vizek fokozottan veszélyeztettek. Ez különösképpen igaz a folyami és a tengeri hajózárra, ahol a hulladékot nem gyűjtik, hanem egyszerűen a folyóba vagy a tengerbe dobják. Jó példát szolgáltat erre a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget, mely a tengerbe szórt, és nem „normál” korülmények között gyűjtött hulladékokból keletkezett az elmúlt 60-70 évben.

Kommunális hulladékok káros hatása a vizekre és élővilágukra A gyűjtés során Zárt rendszerű gyűjtés során a hulladékokból keletkező vízoldható anyagok kikerülése a vízi környezetbe kizárható. Ez akkor igaz, ha a gyűjtőedény (kuka) alja teljesen zárt. A szállítás során Zárt rendszerű szállítás során szintén kizárt, hogy a hulladékok víztartalma kikerüljön a természetbe. Ez akkor fordulhat elő, ha a hulladékszállító jármű balesetet szenved. Ilyen esetben előfordulhat, hogy a hulladékok a felszíni vizekre károsító hatásokat fejtenek ki.

Kommunális hulladékok káros hatása a vizekre és élővilágukra Az ártalmatlanítás során A kommunális hulladékok lerakással történő ártalmatlanításuk során legjelentősebb károsító hatásukat a vizekre, ill. azok élővilágára fejtik ki. Maguk a hulladékok többnyire szilárdak, azonban fotokatalízis hatására olyan vegyületek képződhetnek, melyek vízoldékonyak. A hulladéklerakók vízbázisokat szennyezhetnek el. Ez különösen karsztos területen elhelyezett illegális települési hulladék esetén jelent nagy problémát.

Kommunális hulladékok káros hatása a vizekre és élővilágukra Az ártalmatlanítás során A kommunális hulladéklerakókból származó csurgalékvíz ellenőrizetlen körülmények között kijuthat a talajvízbe. A csurgalékvízben nagyon sok olyan vegyület található, mely a vizek minőségét ill. az élőviláguk biodiverzitását igen káros mértékben befolyásolja. Ilyenek pl. A fenol, egyes nehézfémek, különösen a higany, a kadmium, a króm, annak is IV. vegyértékű változata.

Kommunális hulladékok káros hatása a levegőre A keletkezés és a gyűjtés során A hulladékok biológiai bomlása során jelentős bűzhatással kell számolni már a gyűjtőedényzetben, mely az anaerob reduktív folyamatok következménye (különféle illékony szerves szénvegyületek, kénhidrogén, stb.) A kommunális hulladékok tömörítetlen gyűjtése során a hulladékkal aránylag nagy mennyiségű környezeti levegőt zárunk a „kukába”. A hulladék víztartalma, valamint a kémiai és biológiai folyamatokból származó víz (vagyis a csurgalékvíz) olyan vegyületeket oldhatnak ki a kommunális hulladékokból, melyek környezeti hőmérsékleten illékonyak lehetnek, és a környezeti levegőt terhelhetik.

Kommunális hulladékok káros hatása a levegőre A szállítás során Kommunális hulladékok félpormentes szállítása során kiporzás következhet be, mely a környezeti levegőt szennyezheti különféle szennyezőanyagokkal (hulladékszemcsék, por, stb.) Pormentes szállítás során a zárt rendszer miatt enyhe bűzhatáson kívül levegőszennyező hatással nem kell számolni.

Kommunális hulladékok káros hatása a levegőre Az ártalmatlanítás során A kommunális hulladékok ártalmatlanításának egyik módja a hulladékok elégetése. Ilyenkor a hulladékok éghetőanyag tartalma füstgázokká alakul, melyek a levegőt szennyezik. A füstgázokban jelentős mennyiségben található szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, nehézfém részecskék, dioxinok és furánok. Ezen vegyületek abban az esetben, ha a füstgáztisztító rendszer nem működik megfelelően, a környék levegőjének jelentős minőségi romlását eredményezik. A levegő minőségét meghatározó paraméterek az uralkodó légköri viszonyok, a szélsebesség, a szélirány. A szél a szennyeződést jelentősen képes felhígítani.

Kommunális hulladékok káros hatása a bioszférára A bioszféra a Föld kőzetburkának (litoszféra), vízburkának (hidroszféra), levegőburkának (atmoszféra) azon része, ahol van élet és biológiai folyamatok mennek végbe. A legszélesebb geofiziológiai nézőpont szerint a bioszféra a globális ökológiai rendszer, az összes élőlénnyel és ezek minden kapcsolatával, beleértve az élettelen környezettel való kapcsolatot is. A bioszféra alapvonása az evolúció, ami 3,5 milliárd évvel ezelőtt vette kezdetét az élet keletkezésével.

Kommunális hulladékok káros hatása a bioszférára Az eddigiek során áttekintettük, hogy a kommunális hulladékok milyen hatással vannak a bioszféra elemeire. De ahhoz, hogy ezt globálisan, az egész bioszférára megtehessük, a folyamatokat rendszerszemléletben kell vizsgálni. Definiáljunk egy új fogalmat: Az entrópia a termodinamikában a rendszer rendezettségi fokának mértéke. Minél nagyobb egy rendszer entrópiája, annál rendezettebb. Hasonló analógiával értelmezhető a hulladékok bioszférára való hatása is. Voltaképpen mi, emberek előállítjuk a hulladékot, majd rábízzuk a bioszférára, hogy kezdjen vele valamit, ha tud. Entrópia

Kommunális hulladékok káros hatása a bioszférára A hulladékot mindig valamilyen alapanyagból állítjuk elő, legyen szó a papír vagy a műanyaggyártás alapanyagáról. Az alapanyagok entrópiája (rendezettsége) legyen maximális, hiszen a természetben így keletkeztek. Azzal, hogy az alapanyagokat átalakítjuk, és papírt, műanyagot állítunk elő, a természet entrópiáját lecsökkentjük, a rendszert „kibillentjük” egyensúlyi állapotából. Ezután az előállított anyagot valamilyen módon visszajuttatjuk a bioszférába, a természeti környezetbe. A bioszféra abban a pillanatban, ahogy a hulladékot befogadja, megkezdi az egyensúly visszaállítását (a hulladék lebontását), vagyis az entrópia egyre magasabb szintre vitelét, maximalizálását.

Kommunális hulladékok káros hatása a bioszférára Olyan hulladékok esetén, melyek összetétele „természetközeli”, pl. biohulladékok, így az egyensúly beálltához viszonylag kevés idő szükséges, ezért azt mondhatjuk, hogy a hulladék hamar lebomlik. Más anyagok esetében (pl. műanyagok) vagyis az egyensúly beálltáig igen sok időnek kell eltelni. Erre mondjuk, hogy ezen anyagok perzisztenciája magas, vagyis a bioszféra „egyensúly-beállító” törekvéseinek igen keményen ellenállnak, mert biológiai úton nem, vagy igen kis mértékben bonthatók csak le.

Kommunális hulladékok káros hatása a bioszférára Műanyag hulladék Sok idő az egyensúly eléréséig Biohulladék Kis idő az egyensúly eléréséig