Modern monetarizmus Új klasszikus makroökonómia Elmélettörténet Modern monetarizmus Új klasszikus makroökonómia

A modern monetarizmus Milton Friedman (1912-2006) A keynesi gazdaságpolitika válsága az 1973-as olajválság után. A fő probléma a stagfláció. A szolgáltatások aránya megnőtt A kormányzati kiadások beépültek, stabilizálták a keresletet

A modern monetarizmus A monetarizmus főbb állításai: A magánszektor stabil A piac megtisztulása rugalmas árak és bérek mellett A pénz semleges, nem hat a reálgazdaságra A munkanélküliség természetes rátája A keynesi stabilizációs politika elvetése

A modern monetarizmus A költségvetési politika – a kiszorítási hatás: Ha az állam is versenyez a háztartások megtakarításáért, akkor ez felnyomja a kamatlábat, ami visszaveti a beruházásokat A neokeynesista ellenvetés szerint az állam tétlenül heverő megtakarításokat von be, tehát nem a magánberuházások elől vonja el azokat.

A modern monetarizmus A monetaristák újabb ellenérve, hogy a neokeynesisták csak a rövid távú flow folyamatokat veszik figyelembe, a hosszú távú stock hatásokat nem. Friedman megkülönbözteti a monetáris politikát a hitelpolitikától. Előbbi a pénzmennyiséget szabályozza, utóbbi a hitelpiaci feltételeket A monetáris politika: a nominális összkeresletet befolyásolja A pénz ugyan semleges, de átmenetileg nem anticipált infláció esetén tud hatni a reálgazdaságra

A modern monetarizmus Nem anticipált infláció: a gazdasági szereplők nem számítanak rá Anticipált inflációnál az adaptív várakozások miatt a gazdasági szereplők a várt inflációhoz igazítják döntéseiket. Adaptív várakozások: a gazdasági szereplők tanulnak a múltbeli tapasztalataikból és ez alapján hozzák meg a jövőbeli döntéseiket Nem anticipált inflációnál a gazdasági szereplők egy ideig nem tudják, hogy nem az árarányokban, hanem az árszínvonalban történt változás A célszerű monetáris politika: a pénzkibocsátás időben állandó üteme

Új klasszikus makroökonómia Fő képviselői: R.E. Lucas, T.J. Sargent, N. Wallace, R.J. Barro Friedmantől átvesznek állításokat: a magánszektor stabil, a munkanélküliségnek van egy természetes rátája, megkülönböztetik anticipált és nem anticipált inflációt Adaptív várakozások helyébe racionális várakozások

A várakozások Adaptív: csak a változó múltbeli értékeit használja, könnyen modellezhető Racionális: a rendelkezésre álló valamennyi releváns információt felhasználja, bonyolult matematikai eszköztárat igényel. Muth vezeti be 1961-ben

Robert Lucas (1937-) Mikroökonómiai megalapozású makroökonómia, bonyolult matematikai eszközrendszer használata A tökéletes informáltság feltételezése A sziget modell: az információtól való elzártság jelenti a súrlódást, a lokális árakat és a globális árszínvonal történelmi átlagát tudják megfigyelni A gazdasági szereplők az információkkal éppúgy gazdálkodnak, mint a hagyományos erőforrásokkal Az ökonometriai modellek előrejelző képessége korlátozott

Új klasszikus makroökonómia Thomas Sargent (1943-) és Neil Wallace tehetetlenségi tétele A gazdasági szereplők tökéletes informáltsága miatt az állam csak a várakozási hibára tud hatni A szisztematikus stabilizációs politika hatástalansága A neoklasszikus szintézisből ismert IS-LM görbék rendszeréből indulnak ki, tételük hamarabb ismert lesz, mint Lucas munkássága

Új klasszikus makroökonómia Barro (1944-) a stabilizációs célú költségvetési politika hatástalanságát akarja bizonyítani. A növekvő kötvénykibocsátásra a háztartások növekvő megtakarítással reagálnak, tekintettel a később várható adóemelésre. Így a magánberuházások ugyan nem csökkennek, de a fogyasztás igen. Tehát a növekvő kormányzati kiadások mellett sem nő az aggregált kereslet

Új klasszikus makroökonómia A neokeynesista Tobin (1918-2002) és mások kritikája: A gazdasági szereplők tudják, hogy a kormányzati kiadások nyomán nő a kibocsátás, a jövedelem, tehát az adókat fogyasztáscsökkentés nélkül is ki tudják fizetni. A kormányzatnak információs előnye van A rendelkezésre álló információkat a szereplők eltérően értelmezik A ciklusok szabályosan jelentkeznek, ezért a tökéletes informáltság feltételezése akkor is problematikus, ha figyelembe vesszük a késedelmes alkalmazkodás esetét