A neveléslélektan szemlélete, a családi szocializáció

A korszerű neveléslélektan szemlélete a) A gyógyítással szemben a prevencióra helyeződik a hangsúly. Abban a szakmai munkában, ahol a megelőzés válik hangsúlyossá, a nevelési tanácsadónak az a feladata, hogy minél korábban felismerje a keletkező tanulási vagy magatartási problémát. Ha idejekorán történik a probléma azonosítása, akkor kisebb erőfeszítéssel valósítható meg a korrekció. Más értelemben, de előrejelzésre van szükség a kiemelkedő tehetségek fejlesztése érdekében is.

A korszerű neveléslélektan szemlélete b) A gyerek vizsgálata során a nevelési szakember olyan diagnózis felállítására törekszik, amely egyaránt tartalmazza a gyerek erős oldalait és gyengeségeit, s javaslatokat tesz az intézményen belüli teendőkre. A problémák árnyaltabb diagnózisa és korai felismerése lehetővé teszi, hogy a gyerek az intézményben, az iskolán belül részesüljön megfelelő segítségnyújtásban, s csak nagyon kritikus esetben váljék szükségessé az iskolán kívüli mentálhigiénés intézménybe történő felvétele

A korszerű neveléslélektan szemlélete c) Az egyes gyerek megismerésén és foglalkozáson túl fontossá válik a gyerekcsoportok, az iskolai osztályok dinamikájának megismerése, valamint a pszichológiai alapon nyugvó csoportos fejlesztő programok kidolgozása. A hagyományos pszichológiai elméletekre épülő korrekciós programok egyedül a gyerek személyes múltjában vagy személyiségszerkezetében keresték a problematikus viselkedés okát, s ennek megfelelően a kétszemélyes terápiás kapcsolatra helyezték a hangsúlyt. Azonban az iskolai gyerekcsoportokban elfoglalt hátrányos pozíció is teljesítménybeli és magatartási problémák forrása lehet, s a segítségnyújtás egyik fajtáját képezheti, ha igyekszünk befolyásolni a gyerekcsoportokban uralkodó viszonyokat és normákat.

A korszerű neveléslélektan szemlélete d) A pedagógusokkal folytatott konzultáció. Célja, hogy a pedagógus ismeretei gyarapodjanak és ennek eredményeként saját maga végezze el a gyerekkel vagy a gyerekcsoporttal kapcsolatban a kívánatos korrekciót. A konzultáció tehát egy közvetett pszichológiai szolgáltatás, melynek során a pedagógus képzettebbé, magabiztosabbá és hatékonyabbá válik azokban a helyzetekben, amelyek korábban kritikusak voltak a számára. Egy ilyen szakmai kapcsolat nem attól válik produktívvá, hogy a pszichológus „megmondja” a tanácskérő személynek, mit kell tennie, hanem attól, hogy a közös problémamegoldó folyamatban mindketten új szempontokat tudnak kialakítani a nevelési helyzet befolyásolására.

Az elsődleges szocializáció leíró kategória, nem azonos a fejlődéssel, nem feltétlenül halad az egyszerűtől a komplexig az egyén és társadalom interakciójának kezdeteit jelzi, a személyiségfejlődés társas vetületét jelenti az első közvetítő csoport a család, tulajdonképpen a biológiai gondozásra épülő tudatos nevelést jelenti primér tanulási forma, a tapasztaláson és „belenövésen” alapul

Miért elsődleges ez a szocializáció? mert az élet legkorábbi szakaszában hat mert a szülői viselkedésmodellek diszpozíciókat alapoznak meg mert közvetítő funkcióval bír, azaz felkészíti a személyt a társadalmi életre

A család szocializációs funkciói Kozma (1988) szerint a biztonság megteremtése, a személyiségfejlődés érzelmi alapjainak biztosítása (folyamatos testi és társas-érzelmi kontaktus) a beszéd tanítása: a család szubkultúrájának közvetítése az első interakciós tér biztosítása, a viszonyulás és cselekvés társas helyzetekben modellnyújtás: a családi szubkultúra normarendszerének elsajátítása általános normák ás értékek közvetítése éntudat és identitás alakítása

A család belső kapcsolatrendszere a család, mint rendszer: rejtett és nyílt zavarokat mutathat a kapcsolati lehetőségek: felnőtti párkapcsolatok: harmonikus vagy diszharmonikus szülő-gyermek kapcsolatok: nevelői attitűdök testvérkapcsolatok: a bánásmód azonossága (!) intergenerációs kapcsolatok: nagyszülő-szülő- gyermek

A szülői, nevelői attitűdök meleg-engedékeny: optimális légkört biztosít a személyiség fejlődéséhez hideg-engedékeny: antiszociális személyiség (!) meleg-korlátozó: önállótlan személyiség (!) hideg-korlátozó: neurotikus személyiség (!)

Szülői, nevelői modellek harmonikus: meleg családi légkör és szülői bizalom liberális: meleg, emocionális, azonban nincs korlátozás, külső kontroll ambiciózus: meleg, zárt, erős nevelés, védekező óvatosság jellemzi túlvédő nevelés: „gumiketrec” hideg-demokratikus: egyenrangú partnerek, gyenge empátia elhanyagoló nevelés: gyenge fékrendszer drilles nevelés: rideg, merev, szabálykövetésre épülő elvárások diszharmonikus nevelés: rapszodikus hullámzás

A család, mint önszabályozó rendszer Két alapvető funkciója van: az egyensúly (homeosztázis) fenntartása = nem változás új körülményekhez való alkalmazkodás (adaptáció) = változás A rendszer fennmaradását önmagában egyik sem biztosítja, csak a két funkció egymáshoz való viszonya.

Szocializációs funkciók: az énrendszer kialakulása

A rendszer működését meghatározó tényezők a szabályrendszer a kialakult strukturális jellegzetességek kommunikációs sémák

A szabályrendszer homeosztázis a családban: stabilitást és kontinuitást az egyensúlyt a két házastárs közösen kialakított szabályrendszere biztosítja, amit saját családjukból hozott normákból és szabályokból kell közössé alakítani vannak kis szabályok, amelyek az élet rendjét, a mindennapok stabilitását szolgálják (pl.: mikor ki mosogat) vannak nagy szabályok, amelyek a kis szabályokat meghatározzák (pl.: összetartás; kemény munka stb.), és tükröződnek bennük. A szabályok érvényesítése körüli vitákban a vitázó felek viszonyáról is szó van, arról, hogy ki határozza meg mit kell tenni.

A szabályrendszer tipikus alapszabályok: legyen minden rendben a világ szeme előtt; a szülő a tapasztaltabb, ő tudja mi a jó a gyereknek, a szülő nem téved; a teljesítmény adja az ember értékét; amit érzel nem tartozik másra; ne légy mások terhére ; a konfliktusokat minden áron el kell kerülni a szabályrendszereket a történelmi, társadalmi tapasztalatok határozzák meg és a családi tradíciók közvetítik.

A szabályrendszer az alapvető szabályok rendkívüli erejüket akkor is megtartják, ha már eredeti védő, segítő funkciójuk érvényét vesztette. Aki az alapvető szabályok ellen vét, azt a család kitaszítja. a családnak állandóan szembe kell néznie a változások szükségességével, az adaptáció szükségessé teszi a szabályok módosítását, új szabályok kialakítását. (pl.: nőnek a gyerekek, új tag lép a családba stb.) A jól funkcionáló család rugalmas.

A család strukturális jellegzetességei A mai tipikus családokban három jellegzetes alrendszer van: házastársi alrendszer : tagja a férj és a feleség, a házastársi viszony a lényeg szülői alrendszer: tagja a férj és a feleség, amikor mint anya és apa szerepelnek - ezek funkciókat határoznak meg- gyermeki alrendszer: külön egység; + lehet még nagyszülői alrendszer is, ahol a szülők szüleiként és a gyermekeik gyermekeinek nagyszüleiként funkcionálnak a tagok

JÓL MŰKÖDŐ CSALÁDOK: az alrendszerek közötti határok tisztán kivehetők erős szülői alrendszer a szülők szociális hatalommal rendelkeznek pozitív feed-back mechanizmus KEVÉSBÉ HATÉKONY CSALÁDOK: nem működnek az alrendszeri határok gyenge a szülői alrendszer a szülők nem rendelkeznek megfelelő szociális hatalommal. korlátozott lehetőségek

A család, mint kettős vezérlésű kiscsoport Az apa funkciói: instrumentális demonstratív normatív irányító Az anya funkciói: expresszív emotív

A család strukturális jellegzetességei a család egészséges működése akkor lehetséges, ha az alrendszerek közti határok egyértelműek és világosak, egyszerre elválasztanak és összekötnek, nem merevek és nem elmosódottak. normális körülmények között átmenetileg a családtagok valamelyike az egyik alrendszerből a másikba kerülhet (pl.: nagyobb gyerek vigyáz a kisebbre-szülői alrendszerbe lépett), de az alrendszerek tartós megbontása vagy átalakítása, az alrendszerváltás fixálódása eltorzítja a rendszert. Pl.: gyermekét egyedül nevelő szülő a gyermeket a házastársi alrendszerbe bevonja, ennek veszélye: a gyerek önállósodása fenyegeti az alrendszert, ezért a szülő gátolja a gyereket az önállósodásban, nem engedi felnőni, ugyanakkor helyzeténél fogva (pótolni a hiányzó házastársat) koravénnek is kell lennie, a gyerek izolálódik kortársaitól, esetleg valamilyen pszichoszomatikus betegséggel próbál tudattalanul kitörni a csapdából

A család strukturális jellegzetességei A család egészséges fejlődésének alapja a házastársi alrendszer jó működése ha a házastársi alrendszer labilis, az egyensúly fenntartására szövetséget alakítanak ki valamelyik gyermekkel a másik fél ellen. Tartós koalíciók esetén a gyermeki alrendszer egyensúlya megbomlik.

A család strukturális jellegzetességei Az alrendszerek feladatai: házastársi alrendszer: a gyermek számára minta, hogyan közeledik egymáshoz nő és férfi, hogyan lehet feszültségeket kifejezni, nehézségeket megoldani egy szimmetrikus kapcsolatban szülői alrendszer: a gyermek számára minta, hogyan lehet létezni, szükségleteket kifejezni, feszültségekkel boldogulni egy aszimetrikus kapcsolatban gyermeki alrendszer: külön egység, határainak tiszteletben tartása fontos, minta az első kortárscsoportra, megtanulja hogyan lehet egy csoportba tartozni, de ezen belül önállónak lenni

A család strukturális jellegzetességei a határvonalak jellege a család életperiódusának megfelelően változik. A végletesen merev vagy elmosódott határvonalak azonban kóros helyzetet jeleznek az elmosódott határvonalak az együvé tartozást erősítik, de megnehezítik a családtagok autonómiájának kialakulását. Erősen összefonódott családokban minden közügy, nincs magánélet. Ha több gyermek van, egy beteg gyermek szülőkkel való összefonódása biztosíthat nagyobb függetlenséget a többi gyereknek. A gyerek betegségével leköti és összetartja a szülőket

A család strukturális jellegzetességei ha az alrendszerek közti határvonalak túl merevek, laza kapcsolatú családról beszélünk. Az ilyen család gyakran akkor sem reagál, ha szükséges lenne.(pl. nem tűnik fel, ha a gyerek nem érzi jól magát) A merev határvonalak esetén a család védelmi funkciója korlátozott, a kommunikáció nehezített, a családtagok korai önállóságra kényszerülnek. Erős inger kell ahhoz, hogy a család védő funkcióját aktiválja. pl.: baleset, öngyilkosság a család és a külvilág közti határok szintén akkor működnek jól, ha rugalmasak. Gyakori, hogy a külső határok épp ellenkezői a belsőknek, elmosódott alrendszerű család kifelé merev határokkal vagy merev belső határok elmosódott külső határokkal. Előbbinél a családtól való túlzott függés, utóbbinál a család korai elhagyása (pl.: menekülés egy házasságba) alakulhat ki

Kommunikációs sémák a családban minden közlésnek van tartalmi és viszonylati vonatkozása. egymás kölcsönös, ismételt megerősítése minden tartós, érett jó kapcsolat alapja. Ha a viszonylati közlés kölcsönösen és egyértelműen megerősítő, akkor bátran lehet tartalmi egyet nem értés. A kommunikációs zavarok gyakori oka, hogy a közlés tartalmi és viszonylati oldala összekeveredik. A felek gyakran álproblémát csinálhatnak a közlés tartalma feletti vitából, holott valójában a viszonylatokat kellene tisztázni. Ugyanakkor a tartalmi nem egyezés nem fogadható el, ha a partner a nem egyezést a viszonylat szintjén értelmezi. (Pl. ha szeretnél nem mondanál ellent) tartós kapcsolatok esetén a kommunikációban sémák, kommunikációs körök alakulhatnak ki. Ezek a körök önerősítő jellegűek. (pozitív és negatív is lehet)

Kommunikációs sémák a családban a partnerek alapviszonylatának bizonytalansága minden kommunikációs torzulás alapja bizonytalan viszonylatokban a kommunikációt a félelem vezérli, számukra érdemi kérdésekben nem mernek egyértelműen állást foglalni, mert félnek az elutasítástól a kapcsolat bizonytalanságának kinyilvánítása veszélyes, ha ez a kapcsolat megszakadásával fenyeget, ezért az ilyen kommunikáció fő célja a kapcsolat biztosítása. Ez többféle kommunikációs sémát kialakíthat, de mindenütt a lehetségesnek vélt és félt elutasítás elkerülése a cél.

Kommunikációs sémák a családban Leértékelés: a partner személyére, közléseire, megnyilvánulásaira vonatkozik. Az állandóan visszavont megerősítés jelzés a másiknak, hogy törekedjen, harcoljon a kapcsolat fenntartásáért, önmaga leértékelése mások leértékelésének megelőzését szolgálja. Veszélyes probléma tagadása: A konfliktuskerülés következtében végül valamelyik partner kénytelen saját érzékelését kétségbe vonni, teljesen elbizonytalanodni. Szkizofrén kommunikáció: változatos formái vannak, lényege, hogy a másik egyértelmű megerősítése a saját végérvényes vereséget jelentené, ezért nem szabad a kapcsolatot egyértelműen meghatározni, elbizonytalanító, elmosódó kommunikáció van jelen

Kommunikációs sémák a családban paradox közlések: lényegük, hogy az egyén nem fedheti föl a bennük rejlő ellentmondást, nem léphet ki a kapcsolatból és az egyetlen lehetséges válasz a „kóros” reakció lesz (pl.: elviselhetetlen szituációban valaki nem az aki, hanem valaki más, máshol van stb.) érvénytelenítés: saját, vagy a másik közlésének és egyben létezésének érvénytelenítése (pl.: rendes gyerek ilyet nem érez; ne törődj velem, nem számítok)

Pszichoszomatikus beteg családi kommunikációja a család retteg attól, hogy róluk kiderüljön bármilyen probléma, a kommunikáció fő célja a konfliktuskerülés A fő félelmük, hogy ha lenne konfliktus, az veszélyes lenne, azt mindenáron el kell kerülni. konfliktus tabu: a család bizonyos tagjai között a konfliktus lehetőségének még a feltételezése is tilos; ilyenkor az elfojtott feszültség áthelyeződhet a gyerekre, vagy valamelyik fél önmaga ellen fordítja a tiltott agressziót (depressziós lesz, megbetegszik)

Pszichoszomatikus beteg családi kommunikációja gyermek bevonása a konfliktusba: (1) trianguláció - a házastársak közül mindkettő a maga oldalára akarja állítani a gyereket konfliktushelyzetben; (2) szülő-gyermek koalíció - az egyik szülő szövetkezik a gyermekkel a másik szülő ellen; (3) terelőút szerep - a házastársak között látszólagos egyetértés van a gyermek gondja köti össze őket A beteg gyermek gondja a házastársi konfliktus legjobb levezetője lehet, a betegség hatékonyan segíti a családi homeosztázis fennmaradását, így önmaga, a betegség fennmaradását is

A jól funkcionáló családokban a szabályrendszerek változatosak lehetnek; a házastársak képesek egymás valódi és egyértelmű elfogadására a partnerek nem félnek véleményük kinyilvánításától nem képzelt vagy valódi félelem vezérli őket, bátran lehetnek önmaguk konfliktustűrő küszöbük magasabb a visszajelzésre van lehetőség a kommunikáció direkt és egyértelmű hibázni szabad, mert a korrekció lehetséges

Neurotikus potenciál a családban a neurózis a lelki élet, szűkebben az érzelmi élet különböző súlyossági fokú zavara, amely viselkedési szinten az interperszonális kapcsolatok hibáiban és zavariban tükröződik tüneti szempontból sokféle és változatos szervi, idegi és vegetatív idegrendszeri rendellenességben nyilvánulhat meg neurózis lehet betegség, lehet állapot lehet reakció. a neurotikus potenciál (a neurózis kialakulására való egyéni hajlam) a gyermekkor során alakul ki a szocializációs folyamat történéseiben. A hajlamnak biológiai és szociális oldala van. a neurózispotenciálban a környezeti tényezők provokatív szerepe fontos.

Neurotikus potenciál a családban a neurózisra hajlamosító, családi tényezők (Richter): a csonka család nem tud a gyermek számára megfelelő férfi-női mintát nyújtani. neurózisra hajlamosítja a gyermeket, ha a családi miliő rejtetten vagy nyíltan diszharmonikus, feszült. neurózisra hajlamosít a szülő személyiségének rejtett zavara, deviáns magatartása.

A család „támogató rendszer” jellegű funkciói (Caplan, 1976) a világra vonatkozó információk összegyűjtője visszajelentő és útmutató rendszer a világról kialakuló kép, az életfilozófia forrása a problémák megoldásában eligazít és közbenjár a gyakorlati és konkrét segítség forrása

A család „támogató rendszer” jellegű funkciói (Caplan, 1976) referencia és kontrollcsoportként hat a pihenés és regenerálódás színtere az identitás forrása az érzelmi teherbírást fokozza

A támogató funkciók hatékonyságának feltételei közös nyelv, nyílt kommunikáció a generációk közötti élő kapcsolat egységes és harmonikus kapcsolatok felelősségérzet egyetértés a család és tágabb környezet között Forrás: Komlósi Piroska (1989): A család támogató és károsító hatásai a családtagok lelki egészségére; in: Közösségi mentálhigiéne,Gondolat

A rendszerszemlélet összefoglalása a rendszerszemlélet szerint egy rendszer minden eleme elkerülhetetlenül és kölcsönösen befolyásolja egymást az okozati rendszer nem lineáris, hanem körkörös. ha egy családi rendszer stabilitásának fenntartását az segíti elő, hogy valamelyik tagja beteg, vagy megőrül, akkor a stabilitást szolgáló szabályrendszer, a kialakult kommunikációs séma és a kialakult struktúra kóros a rendszer erősebb, mint az egyén, ezért a rendszer működésének módosításával az egyénen is segíteni lehet az egyén változása a rendszer változásának következménye