A közigazgatás szervezete Forrás:Lőrincz Lajos (szerk): Közigazgatási alapismeret, közigazgatás jog és szervezés, 2006

Közigazgatás rendszere Centrális Államigazgatás Központi érdeklődésre számot tartó ügyek igazgatása, Hierarchikus szervezet, Kinevezett központi vezetők, Profi személyi állomány, Azonos szabályozott eljárási rend Működés központi finanszírozása Decentrális Önkormányzati típusú Helyi közügyek Egymásnak mellérendelt szervek, szervezet alakítási szabadság, Helyben választott vezetők, Profi személyi állomány, Önálló igazgatási rend, Működés részben helyi finanszírozása

A végrehajtás központi szintje Államfői és Kormányfői feladatok ellátására kiépült szervek alkotják. = dualista felépítés (parlamentáris monarchia és köztársaság)

A végrehajtás államfői szintje Túlnyomórészt ceremoniális feladatok – a dualista rendszerekben – (már tanultuk, ld. Jogi ismeretek tanulmányok!) A végrehajtás egészéért felelős elnök a monolitikus rendszerekben (prezidenciális köztársaságok – pl. USA, Mexikó). Az államfő egyben kormányfő is.

A végrehajtás kormányfői funkciói államigazgatás egészének közvetlen, vagy közvetett irányítása, a gazdaság, a kultúra, az egészségügy, a tervezés és a pénzügyek irányítása, a kül- és belpolitika alapjainak kidolgozása, végrehajtásának megszervezése, a közbiztonság védelméről gondoskodás, a honvédelem megszervezése.

A kormányzat A közigazgatás feje egyértelműen a kormány. A kormány irányítása alá tartozó államigazgatási szervek alkotják főleg a közigazgatás központi szerveit – hierarchikus rendszer. Közvetlen vagy közvetett kormány alá rendeltség.

Központi államigazgatási szervek A kormány ilyen szerveket létrehozhat vagy létre hozattathat működésüket megszüntetheti összevonhat, szétválaszthat, nevüket megváltoztathatja, utasíthatja őket, döntéseiket megváltoztathatja, vezetőiket leválthatja vagy kérheti leváltásukat, s a kérést teljesíteni kell.

Közvetlen kormány alá rendeltségben működő kp-i állig. szervek Minisztériumok, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, Központi Statisztikai Hivatal, Országos Atomenergia Hivatal.

A többi kp-i állig szerv közvetetten van alárendelve a kormánynak. A kormány ezenkívül jogosult az államigazgatás bármely ágát, bármilyen szintű szervét közvetlen irányítása alá vonni.

Külön kategória Fegyveres erők (honvédség, határőrség). Megosztott irányítási joga van a kormánynak az Országgyűléssel és a köztársasági elnökkel. Rendőrség: szintén a kormány irányítja, ám a belügyminiszteren keresztül. Közvetlen és konkrét irányítási jogköre az országos rendőr-főkapitány kinevezésére, illetve felmentésére korlátozódik, tehát jelentősen kisebb terjedelmű, mint a honvédség tekintetében.

Független szervek Tevékenységük tartalma szerint egyértelműen igazgatást végeznek, ám különböző okoknál fogva kivonják őket a legfelső szintű közigazgatási szerv, a kormány irányítási jogköre alól. Pl. Állami Számvevőszék, Gazdasági Versenyhivatal, országgyűlési biztosok.

Országos hatáskörű szervek A közigazgatás központi szervezete több, egymástól eltérő jellegű, hatáskörű és struktúrájú szervtípusból tevődik össze, e szervtípusok egymással meghatározott alá- és fölérendeltségi viszonyban állnak. mindegyik országos hatáskörrel rendelkezik, mindegyik az általa képviselt igazgatási szféra csúcsán helyezkedik el.

Minisztériumok OHSZ. A minisztériumi jogállás az adott igazgatási ágazat kiemelkedő jelentőségét szimbolizálja. Számuk az elmúlt évtizedben 12-15 között ingadozott. Minisztériumokat csak az Országgyűlés létesíthet, vagy szüntethet meg. A miniszterek tagjai a kormánynak. Miniszterek jogszabály-alkotási hatáskörrel rendelkeznek.

A klasszikus minisztérium élén gyakran cserélődő, politikai funkciót betöltő személy áll, a hivatalnokok ezzel szemben igazgatási szakértők, akiknek helyzete stabil. A minisztérium kettőssége: a minisztérium - a miniszter révén - a legközvetlenebbül politikai szerv, ugyanakkor - a szakértők nagy száma, stabilitása miatt - az ügyek szakértelemmel történő intézésének legmagasabb fokú szervezete is.

A klasszikus minisztériumi struktúra előnye, hogy egy szervezeten belül fut össze az igazgatási szakértelem és a politika, a politika elképzeléseit közvetlenül érvényesítheti. Az igazgatási szakértelmet adó hivatali apparátus is lehetőséget nyer a politika irracionális, irreális elképzeléseinek opponálására, így tartósabb együttműködés során az igazgatás és a politika összecsiszolódhat. Hátránya e megoldásnak a politikum túlságosan erős érdekérvényesítő lehetősége, túl ambiciózus miniszter érvényesíthet olyan életidegen elképzeléseket is, amelyek az igazgatás tapasztalataival nem egyeznek.

A minisztérium vezetése: a miniszter Egyszemélyi vezetés érvényesül. Vezetője a miniszter. A miniszter felelős a minisztérium egész tevékenységéért, még ha annak nagy részéről nincsenek és nem is lehetnek közvetlen ismeretei. Politikai felelőssége a minisztérium jó színvonalon végzett munkájára, beosztottjai, munkatársai elfogultságtól mentes, jogszabályokon alapuló konkrét döntéseire, az egész minisztériumi munka etikai tisztaságára terjed ki.

A miniszter minisztériumát a kormányban képviseli, a parlamentben elhangzott interpellációkra választ ad, irányítja a minisztériumot, mint hivatalt. Miniszteri megbízatáshoz elegendő a büntetlen előélet, a magyar állampolgárság és a választójoggal való rendelkezés. – politikai karakterű tisztség.

Miniszter helyettese, segédszervek Helyettes az államtitkár. Segédszervek: kabinet, titkárságok, jogi osztályok..stb. Miniszteri bizottságok: tanácsadó, koordináló, véleményező szerep (több száz).

Országos főhatóságok OHSZ. Kormány közvetlen irányítása alatt (6-8), vagy miniszter közvetlen felügyelete alatt (~30) működnek. Kormány is létrehozhatja. Az országos főhatóságok vezetői nem tagjai a kormánynak. Vezetői csak az alárendelt szerveket kötelező utasításokat bocsáthatnak ki, jogszabályokat tehát nem.

Számuk lényegesen több a minisztériumoknál (30-35). Elnevezésük hivatal (pl. Magyar Energia Hivatal, Magyar Szabadalmi Hivatal, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Nemzetbiztonsági Hivatal), szolgálat (pl. Magyar Geológiai Szolgálat, Országos Meteorológiai Szolgálat), főfelügyelet, főfelügyelőség (pl. Környezetvédelmi Főfelügyelőség, Közlekedési Főfelügyelet), parancsnokság (pl. Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága).

A kormány A minisztertanács olyan formában működő kormányt jelent, amelyben a tárcát vezető miniszterek mindegyike, valamint az alkotmányban megjelölt tárca nélküli miniszterek egyenjogú félként, közös tanácskozáson döntenek a kormányzás és az államigazgatás legfontosabb kérdéseiben. A minisztertanács kollektív, testületi formában működő kormány. Ilyen formában működött 1945-89 között a magyar kormány. A testületi jelleg formailag annyira erős volt, hogy a minisztertanács elnökének jogilag abba se volt beleszólása, hogy kik legyenek minisztertársai.

A prezidenciális köztársaságokban (USA, Mexikó, Brazília) és a kabinet- rendszerű országokban (Anglia, Ausztrália, Kanada, Új-Zéland) vagy a kancellária elnevezést használó országokban (Németország, Ausztria) a kormány vagy nem testületi szerv, vagy nem egyenjogú tagok testületi szerve.

A kabinet vagy kancellári kormányzás esetében a miniszterek rendszeres összejövetelt tartanak a kormány elnökének meghívására, s ezeken döntenek a legfontosabb gazdasági, politikai, katonai kérdésekben. A kormány elnöke, a kormányfő dönti el, hogy kiket hív meg rendszeresen a miniszterek közül, kiket csak időnként, s melyik minisztert esetleg sohasem.

Magyarország: átmeneti típus: testületi szerv, de a miniszterelnök szerepe meghatározó.

A Miniszterelnöki Hivatal MeH: a kormányfő munkaszervezete, az egész kormány segítőszerve.

A közigazgatás helyi szervei Ide sorolhatók azok központi szervek által irányított dekoncentrált szervek is, amelyek megyei vagy települési illetékességi területen működnek. És egyértelműen ide tartoznak az önkormányzatok is.

Centralizáció és dekoncentráció Országosnak nevezhető ügyek intézése az állam egész területén egységes, azonos eljárás és mérlegelési elvek alapján történhet – a centralizáció szükségességét fogalmazzuk meg. Bizonyos igazgatási feladatok csak az állampolgárok települési, földrajzi, szakmai, nyelvi, kulturális, vallási stb. különbségeinek figyelembevételével, azokhoz való igazodással oldhatók meg – a decentralizáció szükségességéhez jutunk el.

A centralizált közigazgatás A döntési hatalom a központi közigazgatás, többnyire a kormány kezében összpontosul és hierarchia elve törés nélkül érvényesül. A centralizáció mértéke különböző lehet. Ha teljes fokú, akkor az adott országban csak egy döntési fórum működik, s ugyanaz a szerv szervezi saját döntéseinek végrehajtását is. Az igazgatási feladatok bonyolultsága, volumene miatt, valamint a már hivatkozott területi dimenziók miatt az ilyenfajta központosításra nem igen szokott sor kerülni. A központi hatalomnak akarata érvényesítéséhez közvetítő állomásokat, regionális, megyei, települési hivatalokat kell létesítenie, illetve telepítenie.

A közvetítő állomások (hivatalok, irodák, kirendeltségek stb A közvetítő állomások (hivatalok, irodák, kirendeltségek stb.) a hierarchikus láncolatnak csupán egy láncszemét alkotják. Szerepük egyedül a központi szervek parancsának továbbítása a végrehajtással megbízott hivatalok felé, valamint a végrehajtás ellenőrzése – amennyiben a hierarchia középső lépcsőin található közvetítő fórumról van szó; illetve a parancs végrehajtása, a hierarchia legalacsonyabb szintjein levő szervek esetében. Ebben a módozatban a centralizáció egyben a hatalom koncentrációját is jelenti, mivel a döntési hatalom egy kézben összpontosul, s a központi szerv döntései előkészítésébe nem von be semmilyen más szervet;

Dekoncentráció Ha a közvetítő szervek a központi akarat megvalósítása érdekében hatáskörrel rendelkeznek, döntési jog illeti meg őket. A központi hatalom a döntési jogköröknek csupán egy részét tartja magánál, helyi fiókjait önálló eljárásra jogosítja fel. A hierachikus alárendeltségből következően azonban a központ bármikor elvonhatja a helyi szervek döntési jogát, illetve megváltoztathatja – utólag – a helyi közvetítő szerv döntését. Ebben az esetben beszélhetünk dekoncentrációról.

A dekoncentráció tehát a centralizáció egyik érvényesülési formája. Nagyon fontos jellemzője a dekoncentrált típusú helyi szerveknek, hogy vezetőiket a központi közigazgatási szervek nevezik ki.

Dekoncentrált szervek Kb. 40 ezer főre tehető a dekoncentrált szervekben szolgálatot teljesítők száma. Az ide tartozó szerveket 4 csoportba sorolhatjuk be: a rendészeti, a nyilvántartásokat végző, az adóigazgatás terén működő és az ellenőrzést, felügyeletet ellátó szervek csoportját különböztetjük meg.

Rendészeti szervek: Rendőrség, Vám- és pénzügyőrség, Tűzoltóság. Nyilvántartást végző szervek: pl. népesség, vagyontárgyak, ingatlan, stb. Adókivetést és-nyilvántartást és –behajtást végző szervek: csak a központi adókra. Felügyeletek, ellenőrzést gyakorló szervek

Decentralizáció A közösségi feladatok jelentékeny részének megoldása nem várható a központi hatalomtól (települések saját ünnepeinek; az utcák elnevezése, díszítése; kábeltévé létrehozása stb.), másik része pedig rossz hatásfokú, ha központi szervek látják el (pl. segélyezés, óvoda, általános iskola üzemeltetése stb.).

A decentralizáció lehetővé teszi az igazgatottak részvételét, bekapcsolódását az őket legközvetlenebbül érintő döntések meghozatalába. A helyi ügyek helyi intézésével lehetőség nyílik helyi közösségek kialakulására, a helyi erőforrások hatékonyabb felhasználására, az ügyek gyors elintézésére, mivel a helyi szervek jól ismerik a döntések alapjául szolgáló körülményeket.

Veszélyei is lehetnek. A helyi hatóságok tevékenységét a lokális és marginális érdekeket képviselő helyi érdekcsoportok dezorientálhatják, ezért igazgatási anarchiát is előidézhetnek.

Területi szerveződés A községi szint: Magyarországon a több mint 3100 községből másfélezernek a lakossága ezer fő alatti. Szabályként az ezernél kevesebb lakosú községek igazgatási feladataik ellátására közös igazgatási szervet kötelesek alakítani és fenntartani, amennyiben egymással határosak, s egyugyanazon megyén belülhelyezkednek el. E közös szervet hívjuk körjegyzőségnek.

Azok a községek, amelyek területén legalább ötezer lakos él, használhatja a nagyközségi címet. Város az a község lehet, amelynek várossá nyilvánítását a községi önkormányzat kéri. A képviselőtestület kezdeményezését a belügyminiszter terjeszti a köztársasági elnökhöz, aki a kérdés tárgyában dönt.

A városok közül az ötvenezernél nagyobb lakosságszámú megyei jogú város lehet, ha az Országgyűlés a képviselő testület kérését jóváhagyja. A megyei jogú városi cím sokkal nagyobb különbséget eredményez a városok között, mint amennyi a város és község között fennáll.

Nagyrészt a lélekszám miatt – de természetesen más okokra tekintettel is – alakult ki nálunk a fővárosi városi kategória. A világ többi részében általában a nagyvárosok, a millión vagy több millión felüli városok kerülnek be ebbe a csoportba, nálunk Budapest lévén az egyedüli nagyváros, amely azonban az ország fővárosa is, egyedül alkotja e kategóriát.

Fővárosi kijelölést az a már meglevő vagy éppen erre a célra létrehozott település kap, amelyben a központi igazgatás (kormány és minisztériumok) és az állam más hatalmi centrumai (elnök, köztársasági elnök, legfelsőbb bíróság) találhatók.

A területi tagozódás többi szintjén (járási, megyei, tartományi stb A területi tagozódás többi szintjén (járási, megyei, tartományi stb. szintek) szintén szerepet játszik a lélekszáma világ minden országában, de nem egyedül és kizárólagosan. Jelentős szerepet játszanak történelmi, földrajzi, gazdasági és igazgatási szempontok.

A mai magyarországi megyék elődjei a vármegyék 1061 (Somogy) – 1238 (Csongrád) között alakultak ki, illetve ekkortól tudunk létezésükről, az egész új keletűeket (Hajdú, 1876) s az első, illetve a második világháború után keletkezett, összevont megyéket nem számítva. Területük nagysága, földrajzi határaik, a lakosság száma követhetetlenül sokszor változott, nevük azonban nem, s funkciójuk sem egészen 1849-ig. Eddig ugyanis a megye a nemesség önigazgatási szervének minősíthető, a nemesség minden nagykorú férfi tagja saját jogán és személyesen, tehát nem választás alapján, intézte 50-72 megyében a közösség ügyeit.

A megyék – már amelyik az első és a második világháború után érintetlenül maradt Magyarország területén – határa többnyire a középkori birtokviszonyokhoz igazodik. Őrzik a megyék, ha másként nem elnevezésükben, azoknak a népeknek, népcsoportoknak az emlékét, amelyek területükön éltek.

Bizonyos mértékben a földrajzi, domborzati és vízrajzi, közlekedési és gazdasági viszonyok is hatottak és hatnak a közigazgatási területbeosztás kialakítására.