A felzárkóztatás buktatói Riecke Werner

A régió

Visszaesés után viszonylag gyors növekedés

Ugyanez Azerbajdzsán nélkül

Az egy főre jutó jövedelem (USD/fő)

Azerbajdzsán megelőz mindenkit

Közel az 1000 $/fő

A „fejlődés” szakaszai Függetlenné válás Gazdasági visszaesés Önálló pénz bevezetése, második inflációs sokk Koordinálatlan eladósodás –Állami garanciák kontrollálatlan nyújtása –Előnytelen kereskedelmi hitelek –Jegybanki devizatartalékok elzálogosítása Kényszerű adósságrendezés: Párizsi Klub, HIPC, MDRI

A jelenlegi helyzet Államadósság kezelés helyett projektek számára elérhető finanszírozás determinálja az adósság dinamikáját –Nagyon kedvezményes hosszú lejáratú hitelek –Vissza nem térítendő segélyek A magánszektornak alig van hozzáférése külföldi forrásokhoz A pénzügyi szektor fejletlen, minimális a szerepe a belföldi források közvetítésesben Nem fejlődik a hazai állampapírpiac, tőzsde központú tőkepiac fejlesztési illúziók A formális deviza- és tőkepiaci liberalizáció ellenére erős versenykorlátozás

Kirgizisztán államadósságának szerkezete

A alacsony belföldi finanszírozás „objektív” okai A monetizáltság alacsony és a dollarizáció magas foka Alacsony megtakarítási hányad, csak rövidtávú pénzek érhetők el Nincs számottevő nem-bank pénzügyi szektor Súlyos hitelességi problémák (az állampapír, mint magas kockázatú befektetés) Mindezek ellenére mégis elgondolkodtató, hogy Kirgizisztán 1994 óta bocsát ki rendszeresen diszkont kincstárjegyeket és 14 év alatt az állomány csak a teljes államadóság 2%-át éri el. Másodpiac gyakorlatilag nincs.

A külső finanszírozás „előnyei” Hosszú lejáratú hitelek (akár 40 év, 10 éves türelmi idővel, alacsony kamat: 1-2%) Vagy: segélyek A „donorok” szállítják a projekteket, a finanszírozást, a lebonyolítást A politikai és gazdasági elit kialakított egy ezzel kapcsolatos „rent seeking behavior”-t: –Donor- és project irodák, tenderek, külföldi tanulmány utak és nagyfokú brain drain A világon nyújtott nagyon kedvezményes hitelek több, mint 2/3-a bilaterális alapú – kinek a hasznára?

Az állampapírpiac fejlesztésének céljai Elvileg az állampapírpiac fejlesztése három alapvető célt szolgál: –A finanszírozási igény kielégítése, a meglevő adósság refinanszírozása –A bankközi, repo, derivatív piacok fejlődése, árazási benchmark szolgáltatása –A monetáris politika hatékonyabb végrehajtása (beleértve a sterilizációs költségek költségvetéssel való megosztását)

...és állapota Erős finanszírozási kényszer hiányában hiányzik az indíték a piac fejlesztésére Pl. Kirgizisztán: még 6%-os elsődleges deficit mellett is csökkenne az államadóság/GDP arány Az átláthatóság, egyszerűség, likviditás elvei nem jutnak érvényre A másodpiaci likviditás hiányában nagyok a likviditási prémiumok, hosszabb futamidők nem érhetők el Napirenden vannak a piacot torzító private placement-ek

Néhány illusztráció: múlt heti kincstárjegy aukciók

Hozamalakulás

A kincstárjegy állomány alakulása

Tanulságok A bőséges és olcsó külső finanszírozás lassítja a pénzügyi szektor és az állami pénzügyek fejlődését A finanszírozott projektek hatékonysága sokszor megkérdőjelezhető A belső megtakarítási ráta nem emelkedik a kívánatos mértékben Nem rakódnak le tartós, belső forrásokra alapozott növekedés alapjai Nem nyílik hozzáférés a nemzetközi tőkepiacokhoz A legnagyobb probléma azonban a kialakult politikai és társadalmi mentalitás, melyet vélhetően csak egy finanszírozási válság fog tudni megváltoztatni.

Köszönöm a figyelmet Riecke Werner