„Irodalom és bölcselet” november 21. Réz Anna Miért felelős Oidipusz király?

MORÁLIS FELELŐSSÉG Morálisan felelősnek lenni egy cselekedetért annyit tesz, hogy a cselekedet alapján megfelelő alanyai vagyunk a dicséretnek vagy hibáztatásnak. Jellem, mulasztás, érzelmek, hitek, mások vétkei, etc.

Morális felelősség  Morális igazolás Milyen körülményeknek kell fennállniuk ahhoz, hogy valaki megfelelő alanya legyen a morális ítéletnek? Vagy más szóval: Mikor igazolt valakit morálisan felelősnek tartanunk?  A felelősnek tartás feltételei: mi alapozza meg a cselekvő felelősségét? (normatív versus metafizikai elméletek)

Felelősség – Vétkesség  Hibáztathatóság ¬ Felelős  ¬ Hibáztatható  Hibáztatható  Felelős De igaz-e megfordítva? Felelős  Hibáztatható  ¬Hibáztatható  ¬ Felelős

A felelősségvállalás formái Bűntudat Bocsánatkérés Kompenzáció  Olyankor is felmerülnek, amikor a cselekvőt nem tartjuk vétkesnek

Oidipusz király morális státusa a) Nem felelős – „az istenek játékszere” b) Felelős és vétkes  a karakteréért, a mulasztásaiért, etc. c) Felelős, de nem vétkes – mi alapozza meg a felelősségét?

E. R. Dodds: On Misunderstanding Oedipus Rex (1966) a) Determinista értelmezés: Determinizmus  szabad cselekvés: anakronisztikus szembeállítás – Oidipusz „nyomozása” az igazság után szabad cselekedet b) Moralizáló értelmezés – Oidipusz vétkessége: nem igazolható szövegszerűen – a drámában senki nem utal sem Oidipusz rossz jellemére, sem esetleges mulasztásaira

Felelősség vétkesség nélkül c) Oidipusz felelős az általa elkövetett bűnökért (apagyilkosság, vérfertőzés), de nem vétkes – Mi alapozza meg a felelősségét? Dodds javaslata: saját tett fölötti sajnálkozás (agent regret)  Oidipusznak akkor is vállalnia kell a felelősséget a tetteiért, ha szubjektíve ártatlan A dráma „üzenete”: „ (…) bizonyos értelemben minden ember ugyanúgy a sötétben tapogatózik, ahogy Oidipusz, nem tudván ki ő és mit kell elszenvednie; mindannyian látszatvilágban élünk, amely egy ki tudja milyen borzalmakkal teli világot takar.” (48. o.) Probléma: Hol van ebben szerepe a próféciának?

Jóslat és felelősség Houlgate (1968): vétkes hanyagság versus vakmerőség: „Egy cselekvő vakmerően jár el egy adott káros következménnyel kapcsolatban, ha tudatosan és igazolatlan módon semmibe veszi (kiemelés tőlem – R.A.) annak kockázatát, hogy a kár bekövetkezhet. Ezzel szemben egy cselekvő akkor jár el hanyagul egy káros következménnyel kapcsolatban, amikor igazolatlan módon nincs tudatában annak (kiemelés tőlem – R.A.), hogy cselekedeteivel kockáztatja a káros következmény bekövetkezését.”  Ha Oidipusz vétkes, akkor vakmerő és nem hanyag, hiszen a jóslat fényében tisztában volt a kockázattal

Vakmerőség vagy igazolt kockázatvállalás? DE! Valóban igazolatlan-e Oidipusz viselkedése?  Nem – nem tudunk rámutatni egyetlen olyan döntésére sem, amely semmibe vette volna a jóslatot (+ doddsi érv: egyetlen szereplő sem hánytorgatja fel Oidipusznak, hogy óvatosabban kellett volna eljárnia) Mindazonáltal az a tény, hogy Oidipusz tisztában volt a rá leselkedő veszéllyel, megalapozza Oidipusz felelősségét az apagyilkosságért és a vérfertőzésért

Összegzés Oidipusz morális státusának megértése nagyban hozzájárul a drámai hatás megértéséhez Oidipusz: morálisan felelős, de nem vétkes az apagyilkosság és a vérfertőzés elkövetéséért Oidipusz morális felelősségét a jóslat tartalmának ismerete alapozza meg, amely lehetőséget adott neki arra, hogy elkerülhesse „végzetét”

Köszönöm a figyelmet!