A leányok neveléséről a 19. századi pedagógia történetében Pukánszky Béla anyaga

A lánynevelés a nevelés történetének „árnyoldala” A lányok nevelése évezredekig más utakon járt, mint a fiúké. A mozaikszerű történeti források arra engednek következtetni, hogy a nőnevelés története a nevelés „árnyoldalának” története.

Az iskolához vezető hosszú út 5000 évig tartott, míg a lányok ugyanolyan joggal léphettek be az elemi iskola kapuján, mint a fiúk. A felsőoktatáshoz vezető útjuk 2000 évvel tovább tartott, mint a fiúké. Ha az európai egyetemek születését tekintjük, akkor azt látjuk, hogy ez az út közel 900 évvel tovább tartott a lányoknak.

Statikus nőkép, tradicionális szerepek Az évezredek során a nőkről alkotott kép, a nők szerepe viszonylag keveset változott. A tradicionális - és az európai kultúrkörben évezredekig domináns - nőkép szerint a lányokat a feleség, az édesanya és a gazdasszony szerepre kell felkészíteni. Egyenjogúságról a két nem megítélésében és nevelésében csak néhány szerző beszélt.

A radikális emancipáció egy elfeledett képviselője Theodor Gottlieb von Hippel (1741-1796) Über die Ehe, 1774 Über die bürgerliche Verbesserung der Weiber, 1892

„Tudós embert szeretnél férjednek, kedves lányom „Tudós embert szeretnél férjednek, kedves lányom? Akkor maradj tanulatlan. Ne olvass, de ha már olvastál valamit, akkor tégy úgy, mintha ez meg sem történt volna és hallgass. Ha mindenáron beszélned kell, akkor fecsegj csacska ostobaságokat választottadnak. […] Gazdag embert kívánsz házastársnak? Az a leány, aki egy fiatalemberrel a pénz miatt köti össze az életét, ágyassá alacsonyítja le magát, aki pedig gazdag aggastyánt választ, az a házicselédségre készül.

„Ha palotád van, akkor is csupán egy szobát laksz, a többi másoké „Ha palotád van, akkor is csupán egy szobát laksz, a többi másoké. […] Fényűző, nagyvilági életre vágysz? Akkor talpraesett embert válassz, olyat, akinek nincs pénze, de képes arra, hogy különösebb erőfeszítés nélkül vagyonra tegyen szert. Jobb olyannal frigyre lépni, aki gazdaggá tud válni, mint olyannal, aki már eleve gazdag.”

„Félelem. … Feltűnik nektek ez a szó „Félelem! … Feltűnik nektek ez a szó? Fel kellene tűnnie… Ti férfiak, nyissátok ki mihamarább a nevelő és oktató intézetek kapuit a leányok előtt, és ne rettentsen el benneteket, a káros következményektől való aggodalmaskodó félelmetek. Mert fenn kell-e tartanunk a már régen túlhaladott szokásokat és gyakorlatot csak azért, mert megváltoztatásuk nehézségekkel és kellemetlen következményekkel járhat? Vállalkoznánk-e egyáltalán valami nagy tett véghezvitelére ezen a világon, ha állandóan aggályoskodva latolgatnánk az érveket mellette és ellene?”

„Mi lenne ekkor az emberi társadalomból, mi a családi boldogságból, ha az asszonyok, akik gyereket szülnek, szoptatnak és nevelnek, háztartást vezetnek, tehát ezek az asszonyok elhagynák a családi házat a gyerekekkel és cselédekkel, és a férfiakkal együtt járnának népgyűlésekre, ülnének a törvényszéken vagy éppenséggel együtt harcolnának velük a háborúban?” Christoph Meiners (1747-1810): A női nem története, 1800.

19. századi magyar narratívumok

Mérsékelt reformok Fáy András (1786-1864) Nőnevelés és nőnevelő-intézetek hazánkban, 1814.

Radikális kritika a gyökeres változásért Brunszvik Teréz (1775-1861): Nőképzés és nőnevelés. Kézirat, 1928-ban jelent meg a Kisdednevelés című lapban.

„De ha a férfiak továbbra is meg akarnak maradni tudós tanulmányaik és szánalmas absztrakcióik mellett, úgy minden emberi boldogság végleges tönkretételére mint legcélszerűbb eszközt azt ajánlanám, engedjék a nőket is ilyen fajta tanulmányokban részesedni, mert nem találnám méltányosnak, hogy csak a nők legyenek a józan emberi ész birtokában; mindenesetre kevesebbet gyötörnék őket félbolond férjeik. A műveltségen én tehát nem a nonsense-t s körmönfont okoskodásokat értek.”

A lányok középfokú iskoláztatásáért Molnár Aladár (1839-1881) országgyűlési képviselő: kidolgozta és Trefort Ágoston kultuszminiszternek előterjesztette egy új nőképző intézmény alapításának részletes tervezetét. 1875. október 25. állami, hatévfolyamos felsőbb leányiskola Érettségit nem adott, képzési célja a humán műveltségű családanya és feleség szerepkörre való felkészítés.

„… a két nem között levő különbséget nem abban látom, hogy a nőknél ugyanazon tehetségek kisebb mennyiségben s tökéletlenebb mérvben volnának meg, mint a férfiaknál, hanem abban, hogy ugyanazon általános emberi tulajdonok s tehetségek a nőben a női alkatnak megfelelőleg más és más módon fejlenek ki.” A nő nem tökéletlenebb a férfinál, csak más a fizikai és szellemi alkata, mint a férfié. Ezért az iskolai tanítás anyagának is ehhez az eltérő lelki alkathoz, a sajátos „női jelleghez” kell alkalmazkodnia.

Az első leány-középiskola 1896. október 2. az első hazai nyilvánossági joggal felruházott leánygimnázium. Az első és az ötödik osztályba vettek föl leányokat. Az iskola tanterve a fiúgimnáziumok tantervét vette alapul, de gondot fordítottak arra, hogy érvényesüljön a „női jelleg”. Érettségi bizonyítványt is kiadhatott → belépő a felsőoktatásba. Előrelépés a méltányos oktatási rendszer felé.