A fejlődő országok a világgazdaságban

A „fejlődő országok fogalma” Fejlett országok (OECD?) Szocialista országok – Transition countries Harmadik világ – maradék elv Al-csoportok: Fél-periféria és periféria Emerging markets és Least develpoed Countries (LDC)

Történelmi háttér A modern világgazdaság kialakulása (XVI.sz) Nemzetközi munkamegosztás a XVII-XVIII. században – trianguláris kereskedelem XIX. századra megszilárduló gyarmati munkamegosztás

Szabadkereskedelmi imperializmus (1850-1914) Globalizációs folyamatok Zéró vámpolitika (Nagy-Britannia) és következményei a periférián Védekező autarchia (1914-1945/50)

A neoliberális világrend (1950-) Gazdasági növekedés (1950-2000) Teljes kibocsátás: fejlett 3,3% - fejlődő 4,1% Csökkent a különbség? A fejlődők kibocsátási aránya 40%-ról 48%-ra nőtt. A növekedési ráta (per fő): 1950 és 2001 között 2,8% ill. 2,2% Igy nézve nőtt a különbség. Oka – a népességnövekedés a fejletteknél 0,8%, a fejlődőknél 2% volt.

Fejlett országok: homogén országcsoport erőteljes konvergencia. Fejlődő: heterogén országcsoport, erőteljes divergencia. Régiók szerint Ázsia – gyors növekedés Latin-Amerika – ingadozás Afrika – stagnálás, leszakadás

Kereskedelem GATT szerepe a nemzetközi kereskedelem liberalizálásában

1971: Általános Preferencia Rendszer (Generalized System of Preferences – GSP) – egyoldalú vámkedvezmények a fejlődő országoknak. Tényleges hatása csekély. 1995: WTO megalakulása Az erőviszonyok átrendeződése, fejlettek és fejlődők érdekellentétének kiéleződése. Fejlettek: szellemi tulajdonjogok védelme, versenyszabályozás, tőkebefektetések védelme, közbeszerzés. Fejlődők: piacra jutás megkönnyítése, liberalizáció végrehajtásának nehézségei.

Segélyezés 1960: növekvő tendencia 1962: 6,7 mrd dollár – OECD GDP 0,6%, 60% USA. Mindenki más motivációk alapján támogatja a fejlődőket. 1990: csúcs, 2001-ben 1962-es szint Ok – a hidegháború vége, segélyek hatékonyságának kérdése. Jelenleg a fejlettek GDP-jük 0,2%-át, ENSZ elvárás 0,7%

Tőkeáramlás 1962: 2,2 mrd, 1997: 300 mrd (2001: 160 mrd), főként Ázsia 1998-ban a fejlődőkben 1300 mrd stock (250$/fő), a fejlettekben 2800 mrd (3300$/fő) Az FDI előnyei: technológia-transzfer,világgazdasági integráció, finanszírozási forrás, stb. De: jelentős része spekulatív tőke – krízisek!

Migráció 1870-1914: Európából Amerika, Ausztrália 20 millió ember 1914-49: irány ugyanaz, de kevesebben 1950-1998: USA, Kanada, Ausztrália - 34 millió, de főleg Latin-Amerikából és Ázsiából Ny-Eur: 20 millió bevándorló: Afrika, Ázsia Ma szorosabb kapcsolat otthonnal, hazautalások, stb. Tanulási migráció –előny is lehet

Az elmaradottság elméleti háttere Externalista és internalista magyarázatok. Externalista: Az elmaradottságot külső tényezők magyarázzák, alapvetően a világgazdasági rendszerben van a hiba. A világgazdaságban aszimmetrikus interdependenciák vannak.

Ilyen egyenlőtlenség áll fenn: A nemzetközi kereskedelemben (áruszerkezet, relációs szerkezet, rugalmasság, belső piac) A tulajdonviszonyokban – tőkehiányos ország függ a tőkével rendelkezőtől A nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban – finanszírozási függőség A technológiában

Externalista „recept”: delinking (elszakadás a fejlett országoktól) és önerőre támaszkodás Ennek legfőbb eszköze az import-helyettesítő iparosítás (a nemzetközi kereskedelem és így a függőség kiiktatása)

Az import-helyettesítő iparosítás kudarca: Védett piac - nincs verseny. Kis belső piac – magas ár. Függőséget sem oldja fel: Gépek, berendezések importja Nincs hazai technológiai bázis – import technológia. Ipar-fejlesztés költségei – hitelek. Jó példa Latin-Amerika

Ellenpélda: kelet-ázsiai országok Világgazdasági integráció Exportorientált gazdaságpolitika A fejlődés jelentős mértékben a belső sajátosságokra épített, így tudott a kitörés alapjául szolgálni.

Internalista elmélet: Társadalmi tőke hiánya Vállalkozó szellem hiánya Kulturális örökség 80-as években : monetarista-liberális gazdaságfilozófia Washingtoni konszenzus Felemás eredmények