11. Magyarok Csehszlovákiában, 1918–1948 Csehszlovákia története 1918–1948

Demográfiai és társadalmi változások A magyar lakosság száma Szlovákia és Kárpátalja területén Szlovákia: 1910-ben 896e, 1921-ben 635e, 1930-ban 572e ebből kb. 71% katolikus, 21% református, 3% evangélikus Kárpátalja: 1910-ben 185e, 1921-ben 116e, 1930-ban 111e fő A 30%-os (utódállamokban legnagyobb) létszámcsökkenés okai 107e fő költözött át Mo.-ra Trianon után 110e zsidó addigi magyar identitása helyett zsidónak vallotta magát kb. 100e fős veszteség a kettős identitásúak szlk.-nak vallják magukat manipulatív és új módszerű népszámlálási technikák, főleg a városok esetében Pozsonyban a magyarok aránya 40-ről 16%-ra, Kassa, Ungvár esetében 75-80%-ról 18%-ra, Munkácson 73-ról 23%-ra esett a nyelvtörvény szerint 20% felett lehetett a hivatalokban magyarul ügyet intézni 1941-ben e városok (Pozsonyt kivéve) visszamagyarosodtak! Romló társadalmi pozíciók a képzettebb és gazdagabb réteg költözött át Mo.-ra! állami hivatalokból, (ilyen a posta és a vasút is) a magyarok kiszorultak a szlovák átlagnál is rosszabb foglalkozási szerkezet (mg.: 65%, ipar 17%) különösen kevés a tisztviselő, segédhivatalnok munkások (25%) és önállóak (39%) aránya közel állt a szlk. adatokhoz a szlováknál rosszabb születési és halálozási adatok, elöregedési jelenségek

A földreform hatásai és a gazdasági helyzet Földreform a magyarlakta területen 1919 ápr.: lefoglalási törvény, 150–250 ha.-os max. birtokméret Szlk. és K.alja területén 740e ha-t koboztak el, ebből 113e ha-t a magyar tulajdonosok visszaigényelhettek 1920. jan.: kiutalási tv. közel 630e ha-t osztottak szét, a többi maradékbirtok a magyarlakta D-Szlovákiában a kiosztott földek alig 20%-t kapták a helyi magyar szegények kolonizációs program: a magyar területeken sok cs. és szlk. igénylő kapott 12 ha méretű birtokot és nagy állami támogatást ún. határvédő községek is létrejöttek (légiósoknak juttatott földekkel) sok új kolóniát cseh és szlk. személyekről (köztük még élőkről) neveztek el A földreform utáni agrárfejlődés Csallóköz: gabonaterm.-ről kertkultúrára térnek át, gépesítés, szövetkezetek K-Szlk.-i magyarok: nincs továbbfejlődés az I. vh. előtti helyzethez képest a magyar lakosság jelentős része (10-15%-a) a Cseh Agrárpártra szavazott kettősbirtokos forgalom: jelentős akadályok nélkül Magyar iparosok, a kisipar helyzete a cseh ipar konkurenciája teljesen tönkretette a magyar iparosokat ez hozzájárult a társadalmi pozíciók romlásához, a mg.-ból élők arányának magasan szinten való maradásához

Magyarságpolitika, kisebbségi jogok Nemzeti diktatúra 1920 előtt a cseh bevonulás ellen kevés helyen volt harc, tüntetés (de pl. Pozsonyban a sztrájkoló vasutasok közé lőttek, ami 8 halottat eredményezett) a magyar Tanácsközt. idején statárium, majd katonai diktatúra Szlk.-ban! több száz tisztviselőt, tanárt bocsátottak el (nem tettek hűségesküt) magyar műemlékek, főleg szobrok eltávolítása Az 1920-as alkotmány a kisebbségi jogokról a kisebbségeknek joga van a hivatalviselésre, nyelvük nyilvános haszn.-ra a kisebbségvédelmi szerződés több pontja bekerült az alkotmányba is (bíróság előtti nyelvhasználat, saját intézmények létrehozásának joga, anyanyelvi oktatás állami támogatással, elnemzetietlenítés tilalma stb.) Az állampolgársági és a nyelvtörvény, 1920 1920–26 között csak az kapott állampolgárságot, aki 1910 előtt községi illeté-kességet szerzett; ennek hiányában bonyolult kérvény (ez 30e magyar sújtott) 1926-ban az aktivista politika sikere volt a törvény eltörlése amely járásban a nem csehszlovákok aránya 20% felett, helyi nyelv is hasz-nálható a hivatalokban; ahol 2/3 feletti, akár kizárólag a kisb.-i nyelv is a járások határait kreatívan alakították ki, de a 79 szlk.-i járás közt 20-ban volt 20%-nál több magyar (14-ben 50%-nál, 9-ben pedig 66%-nál is több!) a magyar lakosság 82% mégis rendelkezett nyelvi jogokkal ua a tv. végrehajtása akadozott (az új, cseh hivatalnokok nem értenek m.-ul)

Szlovákiai magyar politika Háromosztatú magyar politikai élet jobboldali, nemzeti, ellenzéki erők (legnépesebb bázissal), benne a katolikus Országos Keresztényszociális Párt (1932-ig Szüllő Géza) a református Magyar Nemzeti Párt (Szent-Ivány József) 1936-ban egyesül: Egységes Magyar Párt (Jaross Andor, Esterházy János) ezt a csoportot támogatja Budapest is baloldali erők, főleg a CSKP-ban (a magyarok 20-25%-a erre szavazott) Major István a pártvezetés tagja, fellép a nemzeti önrendelkezés mellett is aktivista politika, kis támogatottsággal (cseh pártokon belül) Képviselőházi választási eredmények 1920: 5 ker.szoc. és 1 kisg. került be, ill. a nm. és a cs. SZDP listán is 2-2 fő 1925: 4 ker.szoc., 4 nemzeti képviselő, ill. 3 magyar a CSKP listáján 1929: ker.szoc.–nemzeti közös lista: 3,5%, 9 képviselő (Szlk.-ban 16%) 1935: az 1929-es közös lista megismételte korábbi eredményét Nemzetiségi sérelmek és a kibontakozás esélye (?) állandó magyar panaszok, sérelmi politika (földreform, hivatalokból való kiszorulás, szlk. nyelvű iskolák létrejötte, megyék felszámolása, magyar jelképek, magyar ünnepek megtartásának tilalma) 1938-ban Hodža nemzetiségi statútumot ígért, kulturális autonómiával München után nyugodt magatartás, de egységesen békés revízió támogatása (1938. okt. 7-én a Ngy.-i képv.-k Magyar Nemzetiségi Tanácsot alapítottak)

Szlovákiai magyar oktatás és kultúra az alapfokú (falusi) magyar nyelvű oktatás zömmel fennmaradt (800 iskola), bár csak D-Szlk. területén, ahol sorra nyíltak a szlk. nyelvű iskolák is öt középiskola, egy tanítóképző, a középisk.-ba járó magyarok száma csökkent, bár még így is felülreprezentált volt (a felsőoktatásban viszont elmaradt a szlk.-okétól) állami fenntartású iskolák helyett egyháziak; már 1922-től 8 osztályos isk. magyarul tanult az elemi és polgári iskolások 77, a középiskolások 66%-a Čs. csak 1928-ig fogadta el a magyar diplomákat Egyesületek és kulturális élet autonóm és szabad egyesületi élet, bár állandó irredenta vádak is jellezik pártokhoz kötődő, megosztott kulturális egyesületek; legjelentősebb a SZEMKE (Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület) emellett a CSKP munkásakadémiái, Agrárpárti-aktivista egyesületek is provincializmus, modern irányzatoktól való elzárkózás ifjúság: a baloldali Sarló és a katolikus Prohászka-körök igen színes sajtó, a legtöbb pártnak volt magyar nyelvű újságja a magyarországi újságok, szépirodalom stb. bevitelét azonban többnyire erősen korlátozták (irredenta propaganda) jelentős autonóm magyar sportélet, főleg labdarúgás

A kárpátaljai magyar politika és kultúra Bonyolult magyar pártrendszer 1927-ig sajátos helyi pártok is: Magyar Jogpárt, Őslakosok Autonóm Pártja a többi erő a szlovákiai magyar pártok helyi ágazata volt: Keresztényszoc. Párt (Kerekes István), Kisgazdapárt (1926-tól Magyar Nemzeti Párt); 1936-ban egyesülnek, helyi vezetőjük Kerekes maradt Budapest rendszeresen támogatta e pártokat + az autonomista ruténeket számottevő a CSKP befolyása (magyar vidékeken mindig ők nyertek) Egyházak a magyarok többsége református, 1922-ben önálló egyházmegyévé válik 1930-tól önálló katolikus egyházmegye is (addig Szatmárnémetihez tartozott) Kulturális élet, egyesületek provinciális, bezárkózó, hagyományok nélküli irodalmi élet egy református nyomda, kevés könyv; ua. sokféle újság jelent meg a térség magyar kulturális életét Kassáról irányították számos amatőr színjátszó csoport és egyesület, ma már elképzelhetetlenül sok rendezvénnyel, sporteseménnyel, Magyar Nemzeti Bállal A magyar oktatás helyi sajátosságai az alsófokú magyar nyelvű oktatás jórészt érintetlen maradt magyar nyelvű polgári iskolai osztály csak Ungváron és Munkácson, reálgimnáziumi pedig csak a kétnyelvű beregszászi intézményben volt

Szlovákiában maradt magyarok, 1938–1945 Társadalmi jellemzők a bécsi döntés a magyarok 90%-át Mo.-hoz csatolta, maradt 58e fő (2,2%) a többség Pozsony és Nyitra környékén élt csökkent a mezőgazdasági, nőtt a munkás és értelmiségi rétegek aránya Alkotmányos és politikai sajátosságok az 1939-es szlk. alkotmány őshonos csoportnak tekinti a m.-okat, jogot ad a pol. és kult. szervezkedésre és elvileg az államhatalomban való részvételre is a kisebbségi jogokat a reciprocitás elvére építi (annyi jogot ad, mint Mo. a szlovák kisebbségnek – a Magyar Párt bejegyzését sokáig halogatták is) a Magyar Párt inkább csak megtűrt erő volt, pol.-i tevékenységét erősen korlátozták, inkább csak kult., szoc. és gazd. téren működött elnöke Esterházy János, az egyetlen magyar parl.-i képviselő (közbenjárt a mo.-i szlk.-ok érdekeiért is; egyedüliként nem szavazta meg a zsidók depor-tálását; többször tette szóvá a magyar sérelmeket) Egyesületek, sajtó, kultúra jelentős eredmény volt a Magyar Házak hálózatának kiépülése a legtöbb magyar egyesületet, a SZEMKÉ-t is betiltották (1942: újjáalakult) a lapok száma jelentősen csökkent, 1941-ben ezeket is felszámolták, majd a Magyar Párt indíthatott egy napi- és egy hetilapot + katolikus lapok is kevés a magyar iskola (35 elemi és 5 felsőbb), több középiskola meg is szűnt

A hontalanság éveinek kezdete A jogkorlátozó intézkedések meghozatala és tartalma a SzlNT 1944 őszén feloszlatta a Magyar Pártot, korlátozta a magyar oktatást a kassai kormányprogram a m.-ok zömének állampolg.-t el kívánta venni az említett Beneš-dekrétumok, ill. SzlNT és INGY-rendeletek is jogfosztók (a magyarokat érintő főbb dekrétumok: 12., 28., 33., 71., 88., 108.) Pozsonyban máj. 3-tól több ezer magyart internáltak a ligetfalusi táborba első lépésben 1945. jún. végéig a trianoni területről származó kb. 32e főt letartóztatták, internálták és kitoloncolták (max. 50 kg holmival) vagyonelkobzás, egyesületek feloszlatása, nyugdíj stb. megvonása, kizárás a felsőoktatásból, nemzeti bizottságokból, pol. pártokból; vál.jog megvonása, iskolák bezárása, m. nyelv használatának betiltása minden nyilvános helyen, m. könyvek, újságok kiadásának vége; bármikor kilakoltatás, közmunka 1945. okt.-ben a magyarok belső széttelepítését határozták el (10e főt már ekkor Csehországba telepítettek át) a szlk-i 8e elítélt háborús bűnös 60%-a volt magyar, a koll. bűnösséget biz. Esterházyt a SzU-ba deportálták, 1947. szept.-ben halálra ítélték; később a SzU kiadta, 1950-ben kegyelmet kapott (1957-ben a börtönben halt meg) A magyarok kitelepítésének ügye és a nagyhatalmak csak a SzU támogatta a teljes kitelepítést, a nyugatiak nem (nem fogadták el, hogy a m. kisebbség is olyan felelős lett volna Čs. széteséséért, mint a nm.) Potsdamban ennek értelmében nem fogadták el a teljes kitelepítést, hanem lakosságcsere-tárgyalásra szólították fel a két kormányt

Csehszlovák–magyar lakosságcsere Tárgyalás és megegyezés Mo. a tárgyalás halogatásában volt érdekelt (a Ny támogatása révén) a SzU nyomására és a deportálás miatt azonban Gyöngyösi János küm. Prá-gában tárgyalt Clementis-szel, elvileg elfogadva a cserét (1945 dec. 3–6) Čs. azonban ezt egyoldalú kitelepítéssel egészítené ki – nincs megegyezés Mo. egyenlő számú lakos cseréjét akarja + emberi jogok visszaadását 1946. febr. 5–10 közt megegyezés, amit 27-én Budapesten alá is írtak Čs. szlovák nyelvű (és csak nemz.-i alapú) propagandát végezhet Mo-on ahány szlk. jelentkezik önként, annyi magyart távolíthatnak el Čs.-ból a magyarok minden ingóságot vihetnek, ingatlanért kárpótlást kapnak Čs.-tól Čs. átmenetileg felfüggeszti a belső széttelepítést, vagyonelkobzást Az egyezmény végrehajtása Csszlk. Áttelepítési Bizottság alakult Bp.-en; 92ezer jelentkezőt toborzott pedig gazd.-i alapon is agitáltak, sőt nm.-eket (!!) is rávettek az áttelepülésre Prága (és Pozsony) súlyosan csalódott; többszázezer szlk. jelentkezését várták… az áttelepülés megindítását Mo. igyekezett szabotálni csak 1947. ápr.-ban indult meg a csere, havi 2000 család 1948 végéig 73e szlovák költözött át Čs.-ba (ezek nagy része félig már elmagyarosodott, gyerekeinek magyar nyelvű iskolát követelt Szlk.-ban…) cserébe viszont 91e magyart telepítettek át Mo.-ra; ők mind módos gazdák voltak, akiket szegényebbek vagy nincstelenek házaiba költöztettek

Reszlovakizálás Az „újraszlovákosítás” okai és elvi háttere a Čs.-ban élő magyarok zöme a 19. sz.-ban elmagyarosított szlovákok utóda ha sikerül feltárniuk szlovák gyökereiket, szlovákká válhatnak és visszakaphatják čs. állampolgárságukat (és így jogaikat, vagyonukat is) 1946. jún. 17-én hirdették meg az akciót, de rendelet csak 1947. márc.-ban lett belőle (nehogy a németek is éljenek a lehetőséggel) Nosek úgy vélte, hogy a békekonferencia jóváhagyásával kitelepíthetik a 200e valódi magyart, míg a többiek reszlovakizálnak majd Az akció végrehajtása és eredménye Központi Reszlovakizációs Bizottság jött létre a kérelmek elbírálására egyes magyar települések teljes egészükben ellenálltak a nyomásnak ahol az értelmiség reszlovakizált, követte őket az egész közösség 411e magyar adott be kérvényt (felháborítóan sokan É-Szlk.-ban is…) 84e igényt azonnal visszautasítottak, a többit 1947–48-ban elfogadták Magyarország tiltakozott a jogsértések ellen papíron a magyarok száma 1950-ben 350e főre csökkent Čs.-ban is tudták azonban, hogy a „visszatértek” zöme nem szlovák, ezért megbízhatatlanként tartották számon őket a lakosságcsere, az elvett földekre való betelepítés és a deportálások nyomán a magyar településterületet sikerült fellazítani, vegyes lakosságúvá tenni

A magyarság deportálása a Szudéta-vidékre Első szakasz, 1945. okt.–dec. a legtöbb magyar ellenszegült, nappal sokan el is bújtak ezért az akciókat éjszaka bonyolították le, egész családokat telepítve át Második szakasz, 1946. nov.–1947. febr. azokat sújtotta, akik nem reszlovakizáltak júl.–nov. között még toborzó bizottságok végezték, de ekkor is kényszerrel nov.-től éjszaka, erős fegyveres biztosítással teherautóra rakták a családokat marhavagonokban, embertelen módon, megaláztatásokkal szállítják őket hivatalos adatok szerint 44e főt telepítettek át, van 60e és 100e fős becslés is Cseho.-ban is ellenséges környezet fogadta őket, a helyi nemzeti biz.-ok megbízhatatlanként kezelték őket, meg akartak szabadulni tőlük erős nemzetközi tiltakozást váltott ki, ennek hatására leállították Jelentősége, következményei az első szakasz rákényszerítette Magyarországot a lakosságcsere-tárgyalás megindítására, a második pedig a végrehajtására a deportáltak többsége előbb-utóbb visszaszökött régi lakóhelyére és/vagy sok magyar a deportálás elől önként Mo.-ra menekült Čs. továbbra is ragaszkodik a kollektív bűnösséghez, új lehetőségeket keres a m.-októl való megszabadulásra 1947 végétől azonban a SzU sem támogatta e törekvéseket csak 1948-ban adták vissza a magyaroknak a čs. állampolgárságot