Felnőttképzési világkonferenciák 10. előadás Dánia, Kanada, Irán, Franciaország, Japán, Németország (dákaifjan) (Zrinszky László nyomán)

1. világkonferencia: Dánia UNESCO kezdeményezése Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Dánia, HELSINGÖR 1949.

Fő kérdéskörei: Egyén és közösség viszonya (elmagányosodás kontra felnőttképzés) Szabadidő-probléma (a művelődést és a szabadságot szolgáló szabadidő-politika) Elitkultúra – tömegkultúra Egy mára elavult „adult education definíció elfogadása: A felnőttképzés átfogja a műveltség minden olyan formáját, amelyet az érett ember (18+) elsajátít, és amely a személyi képességek és magatartás fejlesztését, valamint a társadalmi és szellemi felelősség felkeltését tűzi ki célul, anélkül, hogy közvetlenül a hivatásbeli kiképzésre vonatkozna.” HIBÁJA: a szakképzést kizárta a fogalomból.

2. világkonferencia: Kanada MONTREAL 1960 Címe: „A felnőttek nevelése egy átalakuló világban” Záróokmánya: Montreali nyilatkozat: „Az ember összetett lény, sokfajta szükséglettel”

Fő kérdéskörei: Az iparosodás negatív velejárói és a felnőttképzés feladatai („az ember nem robot”) A felnőttképzés módszertana (sokrétű társadalom sokféle igényének kielégítése) Az analfabétizmus leküzdése A permanens nevelés eszméje ! (átfog minden életkort és képzési szintet, kiterjed minden társadalomra és képzési formára ill. színtérre: egyszerre horizontális és vertikális) – radikális szakítás az emberi élet 2 részre osztásával (tanulás - élet)

1. Alfabetizációs világkongresszus IRÁN/ TEHERÁN 1965

Fő kérdéskörei: Világméretű harc az analfabétizmus ellen Mohamed Reza Pahlavi sah: „Ha minden ország le tudna mondani a katonai kiadások egy csekély részéről, finanszírozni lehetne a meghirdetett világkampányt.” – illuzórikus volt. Ötéves kísérleti program interdiszciplináris koordinációval Az alfabetizáció mint felnőttképzés (Egyszerre gazdasági és kulturális feladat) Az írástudó fogalma Az alfabetizáció és a fejlődés Szelektív-intenzív fejlődés

3. Felnőttnevelési világkonferencia - Japán TOKIO 1972 Címe: A felnőttek nevelése – összefüggésben a permanens neveléssel Tanulság: nem elég konferenciákon találkozniuk az érintett szervezeteknek, hanem folyamatos, világméretű együttműködés kell!

Fő kérdései: Az információrobbanás által teremtett új képzési helyzet és az oktatásügy világválsága A kultúra átalakulása (növekvő szakadék áthidalása a humán és a technikai kultúra közt) Öntevékeny vagy elrendelt felnőttnevelés?! Alfabetizáció Szabadság problémája

4. Nemzetközi felnőttoktatási konferencia - Franciaország PÁRIZS 1985 A hangsúlyváltások ellenére lényegében ugyanazok a problémák mind az 5 konferencián!

Fő kérdéskörei: Tanuláshoz való jog Önmegvalósítás A szociális segítő tendencia megerősítése Nemzeti feltételek megteremtése a felnőttoktatáshoz

5. Felnőttoktatási világkonferencia - Németország HAMBURG 1997 Legfontosabb üzenete: az ember nemcsak munkaerő, nem beszélő szerszám, hanem aktív állampolgár ,férfi vagy nő, esetleg valamely kisebbség tagja, netán valamilyen fogyatékossággal küzd; azaz rendkívül sokféle minőségben és szerepben, és ennek érdekében nagyon sokféle tudással kellene részt vennie a társadalom működésében.

Fő kérdései: a konferencia az államot továbbra is lényeges feladatokkal ruházta fel a felnőttoktatás minél szélesebb körű kiterjesztése érdekében különös tekintettel a társadalom halmozottan hátrányos csoportjaira.

6. Felnőttoktatási világkonferencia Brazília

Fő kérdései: Brazília - Belém (2009) A válság hatása: a felnőttképzés most a megélhetés támogatása érdekében vált fontossá hangsúly a foglalkoztathatóságot elősegítő szakképzésen és a munkavégzési készségek fejlesztésén van Segítse elő az állampolgár aktív részvételét a civil társadalomban Serkentse az emberek kulturális tevékenységét, hogy gazdagabb életet élhessenek

Monoriné Papp Sarolta monori@mail.datanet.hu 0036/20 978-1703 Köszönöm a figyelmet! Monoriné Papp Sarolta monori@mail.datanet.hu 0036/20 978-1703