Makro- és mikroszintű versenyképesség

A versenyképesség input-output oldala

Az egy főre jutó GDP alakulása, 2006

Vagyis: A versenyképesség elméletek aszerint különböztethetők meg egymástól, hogy a kínálati oldalról, azaz az inputok felől, vagy keresleti oldalról, a piac irányából kísérlik meg értelmezni a versenyképességet A megkülönböztetés egy másik módja, hogy a közgazdaságtan vagy a vezetéstudomány versenyképességi koncepcióira épül-e

Versenyképesség Utal a versenyre, a versenyzők versenyben maradási képességére. Megjelenik mikroszinten, ill. régiókkal, nemzetgazdaságokkal kapcsolatban (valamint iparági szinten) Mikroszinten (az egyének, a háztartások és vállalkozások szintjén) az a gazdasági egység tekinthető versenyképesnek, amelyik versenytársaihoz képest tartósan kedvezőbb feltételek mellett tudja kínálni termékeit, szolgáltatásait. Vagyis az a gazdasági egység lehet versenyképes, amely termelékenysége magas, azaz viszonylag kevés input felhasználásával viszonylag sok jószág előállítására képes.

Nemzetgazdasági szinten: Az az ország tekinthető versenyképesnek, amelyik polgárai számára magas és növekvő életszínvonalat tesz lehetővé. (a versenyképesség fogalma mögött itt is a termelékenység húzódik meg: az életszínvonal legelfogadottabb mérőszáma az egy főre jutó GDP, illetve annak növekedési üteme, ami nem más mint egy termelékenységi mutató) Az egyes nemzetgazdaságoknak az a képessége, hogy a világgazdaságban egyre jövedelmezőbb árukkal vagy szolgáltatásokkal jelenjenek meg, különösen a kis és nyitott gazdaságok számára fontos, amelyek nem rendelkeznek a vállalkozásaik hatékony működtetéséhez szükséges méretű belső piaccal.

A versenyképesség fogalmával kapcsolatos viták forrása: A különböző elméletek képviselői nem értenek egyet abban, hogy mi tekinthető a versenyképesség forrásának. Megközelítések I.: a versenyképesség INPUT oldalról meghatározott, és leginkább a termelékenység, a beruházási ráta, a K+F kiadások és az oktatás színvonala van rá leginkább hatással Megközelítések II.: a versenyképesség OUTPUT oldalról meghatározott és a kereskedelmi mérleg alakulásában, vagy egy adott ország csúcstechnológiai iparágainak világpiaci részesedésében érhető tetten.

Nemzetgazdasági versenyképesség A nemzetgazdasági versenyképesség fogalmának keletkezése: a 80-as évek amerikai közgazdaságtanában, a távol-keleti kihívások hatására (Japán és az USA kereskedelmi versenyében Japán gazdasági előretörésével, és a korszakban folyamatosan bővülő külkereskedelmével előnyre tett szert a nemzetközi versenyben). Ebben az időszakban, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Amerikai Egyesült Államok világgazdasági dominanciája nem megingathatatlan, kezdték el elemezni az amerikaiak más államokhoz viszonyított helyzetüket. A 80-as évek amerikai kérdésfeltevése az alábbiakról szólt: Hogyan áll a gazdaságunk? Hogyan állunk egyáltalán a többiekhez viszonyítva (ezekre a kérdésekre ad választ a versenyképesség) Rapkin szerint a versenyképességi vita felszínre sem került volna, ha a japán gazdaság nem olyan sikeres a 80-as években De: A versenyképesség fogalma a mai napig tisztázatlan, vitatott Mérése: pl. kereskedelmi, export- stb. mutatókkal (de a versenyképességet nem lehet egyetlen mutatóban összegezni, csak sok mutatóval egyidejűleg megközelíteni)

A versenyképesség több aggregációs szinten értelmezhető fogalom, beszélhetünk: Vállalati Iparági Helyi, regionális Nemzeti vagy globális versenyképességről

Nemzetgazdasági versenyképesség Klasszikusok: XVIII. sz., Ricardo, Smith eszmerendszerén alapuló komparatív előnyök elmélete (a klasszikus elmélet a nemzetgazdaságok, nemzeti piacok kialakulása idején keletkezett) Napjaink jellemzője viszont: a termelés globalizálódása, a világpiac egységesülése, az állami szabályozás lehetőségeinek csökkenése, a globalizált vállalatok növekvő mértékű hatalma (miközben a gazdaságpolitika formálásának intézményes keretét még most is az államok adják)

A határokat nem ismerő globalizációban a felszínen maradás kritériuma a versenyképesség és az ebbe foglalható teljesítménynövelés kényszerének folytonossága. A versenyképesség mennyiségi és minőségi fogalom. Alapvetően a gazdasági egységek jellemzője, de beleértendő az a társadalmi környezet is, amelyben az érintett szervezet vagy vállalatcsoport tevékenykedik.

Versenyképesség definíciók Az USA elnökének ipari versenyképességgel foglalkozó bizottsága: „Egy nemzet versenyképessége annak fokmérője, hogy tökéletes versenyfeltételek mellett mennyire képes a világpiacon (is) eladható termékeket és szolgáltatásokat létrehozni, miközben az ország állampolgárainak reáljövedelme nő.”

Cohen nemzetgazdasági versenyképesség fogalma: „A nemzetgazdasági versenyképesség az a szint, amelyen az ország szabad és tisztességes verseny körülményei között a nemzetközi piac igényeinek megfelelő termékeket és szolgáltatásokat állít elő, miközben növeli állampolgárai reáljövedelmét”

A World Competitiveness Yearbook egy ország nemzetközi versenyképességét általános tényezőkre vezeti vissza: hozzáadott érték, a gazdagság létrehozásának képessége, a rendelkezésre álló erőforrások, a vonzerő és agresszivitás, globalitás és közelség, ennek megfelelő menedzselése és mindezek gazdasági-társadalmi modellbe integrálása.

Kérdés: A versenyelőny alapozható-e az alacsony munkabérre? Aiginger és Landessmann a versenyképesség több szintjét különböztetik meg: Az első szinten a versenyképes gazdasági teljesítményt egy gazdaság azon képességének fogják fel, hogy növelje az egy főre jutó jövedelmet. Ennek a feltétele pedig a termelékenység és a foglalkoztatottság növekedése. A versenyképesség további szintjei: a gazdaság induló pozíciója, a fenntarthatóság, a szociális rendszer, a környezet, egészségügy, oktatás, egyenlőség De elutasítják, hogy a versenyképesség azonos lenne az alacsony költségszinttel (Tautológikus érvük: a költségversenyképesség ellentmond a jövedelemnövekedés hosszú távú céljának. A „low cost input”-okra épülő versenyképesség hosszabb távon önromboló, mert a jövedelmeknek előbb-utóbb növekedniük kell. A versenyképesség záloga ezért inkább a szaktudás, a kutatás és az új technológiák. Kérdés: A versenyelőny alapozható-e az alacsony munkabérre?

A versenyképes társadalom szociológiai értelemben: „Képes dinamikus egyensúlyt elérni a gazdagság termelése és a társadalmi kohézió között”. Egy gazdaság nemzetközi versenyképessége: „A hosszú távú gazdasági növekedés képessége és a világpiaci követelményekhez könnyen alkalmazkodó gazdasági struktúra” Mások a külső és belső gazdasági egyensúlyt, a versenyképes termékek előállítására való képességét és/vagy a kielégítő életszínvonal-növekedést állítják a definíció középpontjába.

Az ír Nemzeti Versenyképességi Tanács a költségeket teszi a versenyképesség első számú jellemzőivé (cost competitiveness) és ennek alapján a kormány feladatát az üzleti életet befolyásoló költségek csökkentésében látja („driving down the cost of doing business in Ireland”)

Az Európai Bizottság (European Commission) szerint egy ország versenyképessége állampolgárai jólétének záloga. A nemzetgazdasági versenyképesség a termelés növekedését, a nagyarányú foglalkoztatást és a fenntartható környezetet jelenti, és egyik kulcseleme az alkalmazkodóképesség, amely a sokkokkal szembeni ellenálló-képességet is növeli.

Sharle (2003) a versenyképességet növekedési lehetőségként értelmezi, és a munkaerő mint az egyik erőforrás szempontjából a munkaerő-kínálat nagyságát, a munkaerőpiac rugalmasságát és a munkaerő képzettségét jelöli meg fő szempontokként. Szerinte Magyarországon a magas inaktivitási ráta a legfőbb versenyképességet korlátozó tényező (Megjegyzés: a magas inaktivitási ráta csak következmény, mivel a munkaerő termelési tényező, a termelés (állapotának) függvénye, így inaktivitása nem lehet ok.

Egy input alapú megközelítés szerint: A gazdaságban a versenyképességet elsősorban négy tényező határozza meg: költség, termelékenység (hatékonyság), innováció és oktatás A termékekben és szolgáltatásokban egyre nő a tudástartalom, így a tudás a globalizáció egyik motorjává válik (ezért is válik az oktatás és az innováció a mindenkori egészséges gazdaságpolitika fontos elemévé)

A versenyképesség mint nemzetközi politikai gazdaságtani koncepció Egy meghatározás szerint a gazdasági versenyképesség a nemzetek egymáshoz viszonyított relatív pozíciójának egyik meghatározó eleme, ugyanis a versenyképesség katonai, tudásipari képességekben is megjelenhet. A nemzetközi politikai erőtérben betöltött pozíció önmagában meghatározza, hogy egy adott nemzet mennyiben képes elérni alapvető céljait – mint biztonság, jólét, szuverenitás

A versenyképesség úgy is felfogható, mint egy absztrakt, észrevétlen fogalom, amelyet egy sor mérhető változó együtt határoz meg. Egy-egy változó kiragadása egy tökéletlen, félrevezető képet adhat magáról a versenyképességről Erre a felfogásra épülnek azok a versenyképesség mérések, amelyek mutatók széles körének egyidejű alkalmazására épülnek (Ilyen pl. az IMD rangsor)

Krugman szerint a versenyképesség nemzeti szintű értelmezése teljességgel hasztalan. Szerinte a nemzetközi kereskedelem nem értelmezhető zéró összegű játékként, amely szerint a versenyképesebb nemzetek csakis más „vesztes” országok rovására nyernek, hanem a nemzetek közötti interdependenciák miatt a nemzetközi kereskedelem pozitív összegű játék, ahol valamennyi résztvevő szükségképpen nyer.

Egy komplex megközelítés Összességében egy ország versenyképességét a reálgazdaság minősége, a gazdasági környezetet meghatározó kormányzati politika, a közigazgatás és az önkormányzatok működési minősége, valamint a társadalomban jelen lévő, hosszabb célokat is szolgáló együttműködési készség határozza meg.