A fogyatékosságot érintő szabályozás az Európai Unióban

A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. Az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban.

Az Európai Unió szakpolitikáinak kulcsfontosságú eleme a hátrányos helyzetű embercsoportok teljes integrációja és a munkaerőpiacba való bevonásának előmozdítása Az integráció a jogalkotás és a tagállamoknak nyújtott támogatásokkal segíthető elő.

Az EU szociálpolitikájának kialakulása, főbb irányvonalai Római Szerződés 1957 A szociális kérdéseket csupán a gazdasági együttműködés előrehaladtával összefüggésben kívánták rendezni Szociális Akcióprogram 1974 Az 1972-es párizsi csúcson meghozó, a szociális terület megerősítését célzó program. Céljai: - a foglalkoztatási helyzet, - az élet- és munkakörülmények javítása, - a közösségi döntéshozatal során egy szélesebb körű párbeszéd kialakítása

Egységes Európai Okmány 1986 Egységes belső piac megteremtése 4 lépésben: – az Európai Közösség 11 tagállama (Egyesült Királyság kivételével) elfogadta a Közösségi Charta a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól szóló dokumentumot (a szabad mozgás, a szociális védelem megteremtésére, a nemek közötti megkülönböztetés tilalmára, az élet-és munkakörülmények javítására vonatkozó célokat) – az Európai Unióról szóló Szerződés (Maastrichti Szerződés) elfogadása; az EK elutasítása miatt a 14. számú Szociálpolitikai Jegyzőkönyv és a Szociálpolitikai Megállapodás külön dokumentumként rendelkezik a szociális jogról – Amszterdami Szerződés (Római Szerződés módosítása) A Szociálpolitikai Megállapodás szövege bekerült a Szerződés szociálpolitikai fejezetébe. A módosítás során bevezetésre került a diszkrimináció tilalmának tágabb értelmezése és nyilatkozat formájában már foglalkozott a fogyatékos személyek jogaival is.

Egységes Európai Okmány 1986 Egységes belső piac megteremtése 4 lépésben: – Nizzai Szerződés (szintén a Római Szerződés módosítása) valamint a Közösség öt évre ( ) szóló első szociálpolitikai programjának, az úgynevezett Európai Szociálpolitikai Menetrend az elfogadása (intézményi reformokat elfogadása, átalakították a közösségi szociális jogalkotás hatásköri szabályait, megteremtette az úgynevezett nyitott koordinációs mechanizmus jogi alapját). Néhány célja: a szociális párbeszéd megteremtése, az esélyegyenlőség biztosítása, a szegénység és társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem, a szociálpolitika koordinációjának erősítése. Szintén a Nizzai találkozón került elfogadásra az EU Alapvető Jogok Chartája, melynek IV. fejezete rendelkezik a gazdasági és szociális jogokról. (a Charta szövegét az EU Alkotmány – tervezete is tartalmazza.

A közösségi szociálpolitikát alkotó szakpolitikák Fokozatosan alakultak ki az integráció során. Területei: - szociális biztonsági rendszerek koordinációja, - egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség megteremtése, - az úgynevezett nyitott koordinációs mechanizmus alkalmazása a szociális védelem területén, - a társadalmi kihívások kezelése (az elöregedő társadalom) - a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és a vállalatok társadalmi felelősségvállalása, - az európai szociális párbeszéd, - a személyek szabad mozgása, - a közösségi munkajog, valamint a munkahelyi egészség- és biztonságvédelem területe

Európai Unió Tanácsa november 27. Új Európai Uniós Irányelv (Council Directive 2000/78/EC) -megteremtette az egyenlő elbánás általános keretét a foglalkoztatásban és a munkahelyeken -törvényen kívül helyezte a vallás, hit, fogyatékosság és szexuális beállítottság alapján történő hátrányos megkülönböztetést Két koncepciót megfogalmazása: 1.Esélyegyenlőség 2.Eredményegyenlőség

Esélyegyenlőség Hangsúly az egyéni érdemen Célja az egyéneknek számára egyenlő esélyek biztosítása a munkához és a képességeinek megfelelő fizetéshez. A koncepció azoknak a fogyatékos személyeknek előnyös, akiknek a termelékenysége sértetlen és az esélyei a megbélyegzés és a sztereotípiák következtében korlátozottak. Eredményegyenlőség Re-disztributív elemeket, pozitív cselekvést tartalmazó lényegi korlátozottságokkal rendelkezőknek előnyős felfogás.

Az Európai Unió tagországaiban többféle megközelítéssel találkozhatunk az egyenlőség értelmezésével kapcsolatban. A szociális igazságosság értelmében a társadalomnak biztosítania kell a fogyatékkal élők akkomodációját. Az egészségi állapot és fogyatékosság alapján történő diszkrimináció tilalma.

Európai Unió Alapjogi Chartája (26. Cikk) Elismeri a fogyatékkal élő személyek jogát - az önállóságuk, - a társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, - a közösség életében való részvételük tekintetében A fogyatékkal élők jelenleg a Európai Közösség lakosságának 15% ‑ át képviselik, minden olyan joggal rendelkeznek, mint minden más európai polgár.

Európai Unió Alapjogi Chartája (26. Cikk) A fogyatékkal élők jogainak biztosítása csak úgy lehetséges, ha kiemelt figyelemmel kezeljük az őket érintő sokrétű problémákat. Az elsődleges cél: - a fogyatékkal élők betölthessék állampolgári szerepüket, - elláthassák az ehhez kapcsolódó feladatokat - a döntési lehetőségeikben, életük irányításában élvezhessék a szabadságot a nem fogyatékos társaikhoz hasonlóan. További célkitűzések: - hozzáférés a lehetőségekhez, - a társadalmi befogadás és - az egyenlő bánásmód biztosítása - minden rászoruló számára rendelkezésre álljon a tartós ápolás, - a támogató szolgáltatások igénybevételének lehetősége - a fogyatékosság jelentette terhek csökkentése, - a habilitáció és rehabilitáció biztosítása, - a fogyatékosság szociális és gazdasági következményeinek enyhítése, - az egészségügyi egyenlőtlenségek kiküszöbölése A kiemelt feladatokat e területen a társadalmi kirekesztés csökkentése, az akadályok és korlátok megszüntetése, a mobilitás elősegítése, valamint az információs technológia nyújtotta lehetőségek kiaknázása jelenti.

“Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is — valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.” (Albert Schweitzer)

Források: 1.Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (2011) 2.Uniós rendelkezések a szociális biztonságról – Az Európai Bizottság kiadványa (2010) 3.Gyulavári Tamás: Az Európai Unió szociális dimenziója, OFA Kht., 4.Lucas J. S. Haack: A nyitott koordináció módszere az Európai Unióban (2004) 5. ( ) 6. ( ) 7.Albert Schweitzer