Kulturális tőke (Capital cultural)

A kulturális tőke halmozódása, a kultúra (magas kultúra) kialakulása már az ókorban elsősorban városi jellegű, erősen helyfüggő. Formái, elterjedtsége, helyi,,piaca” hosszú ideig alakul, lassan módosul.

A kulturális gazdaság a helyi városi hagyományokból/örökségből táplálkozik. A helyfüggőségből adódóan a kulturális gazdaság egyedi, nehezen másolható jegyekkel rendelkezik. Globalizáció kettős hatása: 1.Megnöveli az erős városi központok világméretű befolyását, uralmát (Los Angeles – Hollywood) 2. A globális kommunikációnak köszönhetően olyan helyi kultúrák is ismertté és keresetté válnak, amelyek korábban a nemzetközi kultúra fő áramain kívül voltak, csak lokális jelentőségük volt.

A kulturális tőkének fontos szerepe van a városok versenyképességének alakításában. 1. A vártosok egyedi hagyományait/örökségét felhasználva egyedi termékeket állít elő. 2.A gazdag kulturális környezet vonzza a dinamikus tudásgazdaságot működtető, magasan kvalifikát munkaerőt (és a kifinomult ízlésű, költekező világpolgárokat...). A kulturális gazdaság széles választéka, kombinálva tudásalapú iparral, felsőszinű üzleti szolgáltatásokkal és nem utolsó sorban hatékony közkapcsolati munkával – csak a nagyvárosi régiókban jöhet létre. A kulturális tőke ezekben a régiókban halmozódik.

A magas kultúrát szolgáltató, koncentrált kulturális tőkével rendelkező intézmények nagy fogyasztósűrűséget igényelnek. A kulturális termékipar technológiai-szervezeti sajátosságai is ezt követelik. 1. Viszonylag magas munkaerőigény, amelyet gyakran egészít ki rugalmas számítógép-technológia alkalmazása. 2. A termelést kis és középvállalatok sűrű, egymásra támaszkodó, kölcsönösen függő (interdependens) hálózata szervezi – de jelen vannak az erősen integrált nagyvállalatok is (pl. sajtótrösztök).

3. Ha a helyi termelési összetettség nagy és növekvő, könnyebben kielégíthető a munkaerő-igény (részmunkaidő, bedolgozás). 4. A kulturális termékiparágak egész sora a kreativitáson, kölcsönös tanuláson, kulturális szinergián alapul – a kreativitás nem magányos zsenik sajátja, hanem a helyi gazdaság különböző szereplőinek kölcsönhatása formálja. 5. Előnyös az agglomerálódás az üzleti, információszerzési, intézményi háttér megszervezéséhez, a vállalatok közötti együttműködés és bizalom kialakításához – ez is a nagyvárosi települések előnyeit erősíti.

A posztindusztriális korszakban a vártosokban háttérbe szorult az ipar, és a szolgáltatószektor válik dominánssá a foglalkoztatásban, a tőkeforgalomban. A szolgáltatások egyrésze (marketing, K plusz F, pénzügyi szolgáltatás, szakértői tanácsadás) a termelést szolgálja. Elterjednek ettől független, a szabadidő elterjedésével kapcsolatos gazdasági ágazatok: turizmus, kulturális és szórakoztatóipar.

Hagyományos közszolgáltatások is jelentős gazdasági tényezőkké válnak: oktatás, egészségügy. A tudástársadalomban / információs társadalomban / hálózati társadalomban dekoncentrálódik a rutinszerű termelés, koncentrálódik a tudásalapú gazdaság.

Az erőteljes növekedés túlzsúfoltsághoz, környezeti ártalmakhoz, költséges infrastruktúra-fejlesztésekhez, ingatlanárak növekedéséhez vezet.

Legfontosabb a kulturális tőke: Munkamorál Bizalom (megbízhatóság) Szolidalitás Kooperációs készség

A sikeres városi/kulturális gazdaság másik fő eleme a társadalom minősége: Képzettség, Hagyományos szaktudás, Kapcsolatkultúra