A centralizáció értelmezése Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A centralizáció a szervezeti döntéseknek, hatásköröknek a szervezet centrumába való központosítását kifejező fogalom.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A centralizált, zárt, hierarchikus, vertikális kapcsolódású függési rendszerek felépítésére az a jellemző, hogy a hierarchia csúcsán meghozott döntések közvetítése és érvényesítése felülről lefelé irányulva történik.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A centralizált rendszeren belüli mozgások egyirányúak, vagyis felülről lefelé, a centrum felől a szervezeti alsóbb szintjei felé közvetítődnek. Minél magasabb hatásfokkal centralizált (túlcentralizált) szerkezetekről van szó, az alulról felfelé irányuló impulzusok annál jobban blokkolódhatnak (illetve kisöprődhetnek a rendszerből). Az ilyen szerveződésekben a mozgások alapvetően két kategóriába sorolhatók. –Egyrészt vannak a centrum által elindított, a szervezeti hierarchiájában kizárólag lefelé futó „barát” mozgások, másrészt lehetnek a szervezet alsóbb szintjein gerjedő, de a centrum felé közvetítődni képtelen (a szervezeti centrum számára) „idegen” jelenségek. –Az „idegen” és „barát” mozgások felismerése, azonosítása, valamint kezelése nem tartalmuk, hanem keletkezésük és irányultságuk alapján történik. Ez a jelenség az egyirányú hierarchikus rendszer strukturális tulajdonságából következik.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A bürokratikusabb szervezetekre, amelyek hierarchikusabban épülnek fel, „tehát lényegében egy sor, egymásra helyezett rétegből” állnak, általában az a jellemző, hogy a szintek között problematikus a kommunikáció. A túlcentralizált szerkezetekben a helyzet súlyosabb, hiszen a kommunikáció impulzusok (mozgások, utasítások formájában) a hierarchiában elsősorban lefelé irányulnak. –A szervezet vertikumában a különbség az egyes részeket tekintve csak abban van, hogy a hierarchia melyik szintjén helyezkedik el.

A centralizált rendszerek és a környezet Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A centralizált szervezeti rendszerek kritikus kérdése a szervezet elemeinek a társadalmi környezettel való kapcsolata. A szervezet egészét, de egyes elemeit tekintve is a „társadalmi környezetre való visszavezetettség” az alapvető kérdés.

A centralizált rendszerek és a környezet Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. Ha a szerkezetet környezeti oldalról vizsgáljuk a szervezet centrumától távolodva, a hierarchiában lefelé haladva egyre erőteljesebb szerepet kap a környezeti közeg. A szervezet elemei az egyes pontokon szerkezetileg egy hármas viszonyrendszer fókuszában állnak. A hierarchia részeként felfelé függnek a felettük álló egységektől, lefelé a vertikum további elemei tőlük vannak függő viszonyban. A szerkezet magasabb hierarchikus szinten lévő elemei a környezeti tényezőkkel csak kevésbé érintkeznek. A hierarchikus szerkezet alsóbb szintjei a szervezet környezetében lévő társadalmi elemekkel erőteljesebb kapcsolatban vannak.

A centralizált rendszerek és a környezet Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A centralizált rendszer centrumainak alapvető érdeke a szisztéma irányíthatóságának, vagyis a környezeti hatásokkal szembeni intaktságának, megőrzése. Ha ez nem teljesül, akkor a szervezeti szándékokkal ellentétes irányú minősítő mozgások jelenhetnek meg a rendszer szerkezetében, ami inkonzisztenciákat, egyensúlytalanságokat okoz. A hatalmi centrum az ilyen jellegű megnyilvánulásokat elsősorban kialakulásuk helyszínén igyekszik bénítani, ha ez nem megy, a rendszerbe (hierarchiába) való bejutásukat próbálja meg gátolni. –A rendszerbe való becsatlakozás és a szervezet hatalmi centrumának közelébe való jutás folyamata a szervezeti rendszernek a társadalmi- környezeti közeggel erőteljesebben érintkező alsó hierarchikus szintjein következhet be. Ennek a lehetőségnek a „levédése” az egyik legfontosabb törekvése a szervezeti irányítás kézbentartását óhajtó szervezeti centrumnak.

A centralizált rendszerek és a környezet Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A környezetével szembeni kifejezetten merev viszony általában is jellemző a bürokratikus struktúrákra. Ha a bürokratikus szervezet egy túlcentralizált struktúrában szerveződik meg, amelyből csak kifelé (lefelé) irányulnak hatások, befelé (felfelé) nem, a környezetéhez fűző hagyományosan rossz viszonyt még csak tovább rontja. Az eredmény pedig természetesen az, hogy a környezeti hatások nem érik el a vezetői szférát.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A túlcentralizált szisztémában a rendszer egyes elemei nem tudtak elkülönülni és tényleges alrendszerekké formálódni, helyzetüket tehát nem az autonómia, hanem az „egységes” szervezeti tömbbe való hierarchikus betagozódás jellemzi. Hiányoznak vagy csökevényesek a szervezeti konfliktusok megjelenítésére és megoldására-feloldására, feldolgozására és adaptálására szolgáló eszközök, fórumok, elemek. Ez a rendszer „normális” működése alatt nem probléma. Az érdekmozgások blokkolása, illetve determinációja miatt nem is jelentkeznek azok a folyamatok, amelyeket a hatalmi döntésekbe be kellene fogadni, illetve szabályozni kellene.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A szervezeti tömb hierarchikus rendszerében nem közvetítődnek a társadalmi-környezeti hatások a vezetői centrumba. Szerkezeteit nem „itatják” át az érdekmozgások. Nincs a „környezetből érkező „visszacsatolás”. Nem bontakozik ki, illetőleg fejletlen, esetleges eltorzult a hatalmi döntések következményeit visszacsatoló mechanizmus. A szervezet központi eleme, irányító centruma elzáródik, és a maga belső struktúrájával sem a szervezet, sem a környezet valódi érdekszerkezetét semmilyen értelemben nem képezi le.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A centralizált, felülről vezérelt rendszerekben a szervezeti mozgások áthatottak a vezetési szintek által. Az egyes egyéni és csoportérdekek „felszínre” sem kerülhetnek. Kialakul az érdekeknek a vezetések által érvényesített hierarchiája és a központi szervek által automatikusan képviselt szervezeti érdek abszolutizálódása. Háttérbe szorul az érdekfelismerési folyamat, annak szükségessége és a szervezetben lényegileg meglévő érdekszerkezet strukturáltsága.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A centralizált rendszerekben a vezetés elméletének és gyakorlatának általános szervezeti érdekre vagy „közérdekre” való vonatkoztatása nem valami levegőben lógó és alapok nélküli tényező. Ennek közegét a vezetés a szervezet áthatásával és saját elképzeléseinek megfelelővé formálásával tulajdonképpen létrehozza. A szervezeti érdek nem fikció. Létezését az áthatás mértékéig és határáig a szervezet egyneműsített állapota és a szervezeti nyilvánosság előtt megjelenő képe bizonyítja.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A szervezeti érdekre való hivatkozás lehetősége azt eredményezi, hogy a vezetés elzárkózik a szervezeti realitásoktól. A szervezeti érdek a vezetés felfogásában is a vezetés akaratától való függést és nem a „reális szervezeti rendszerhez” való kapcsolódást jelenti.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A differenciáltság hiánya, a szervezet elemeinek elkülönületlensége jelzi, milyen szegényes eszköztár áll rendelkezésre a szervezetben és környezetben meglévő társadalom valódi befogadására, –az érdekek egyeztetése, az általános-közösségi érdek kialakítására és érvényesítésére, de ennek következtében tulajdonképpen vezérlésére és a fejlődés koordinálására is.

A centralizált szervezeti rendszerek jellemzői Tóth József: Szervezet és társadalom. Kecskemét, old. A mesterségesen, az elzártság teremtette keretek között kialakított rendszerállapot kivetítődik a szervezet egészére. Ez a kivetítés nem csak szemléleti aktus, hanem egyben a szervezet (és környezet) áthatásának gyakorlata is. A vezetés akciója, amelynek eredményeképpen a saját képére kísérli meg formálni a szervezetet (környezetet), az áthatás eredményességétől függően természetesen visszahatva rá, mintegy erősíti és igazolja konfliktusmentessé formált belső világát.