Ókori irodalom V. Lírai műfajok

Melikus költészet Jellemzői: lantkísérettel énekelt monódikus költészet strófikus kompozíció oktató és szatirikus szándék hiánya szubjektív, középpontban az érzelmek közönség: szűk, baráti kör

Alkaios Kr. e. VI. század, Mytiléné Arisztokrata család sarja, testvére: Antimenidas harcolt az athéniak ellen Sigeum birtoklásáért, de eldobta a pajzsát, amelyet az ellenség hadizsákmányként egy teremben akasztott föl Harcos arisztokrata volt – szemben a démos növekvő hatalmával

Alkaios a 45 olympias idején fivérével és Pittakosszal együtt segítette Melanchros tyrannos hatalomra jutását amikor számos küzdelem után Pittakos lett az uralkodó (589-579), Alkaios és párttársai száműzetésbe mentek Alkaios Egyiptomba, fivére Nebukadnezárhoz mint kereskedő Babyloniába

Alkaios Pittakos uralkodása idején megkísérelte a visszatérést, de börtönbe került, majd kiszabadították Elkeseredett ellenfele a tyrannosoknak és Pittakosnak

Alkaios Tépik gondbamerült szívem a kételyek; Mit hoz majd a jövő, nem tudom, ó, fiam. Tűrjük, bármi csapást küld Kronidész, maga Dönt mindig, amikor emberek életét Fölforgatja… (Fohász a hazáért)

Alkaios Nem értem ésszel, honnan is ér a szél, Mert egyszer innen zúdul az ár felénk, majd onnan – így futunk e kettős vész közepette sötét hajónkkal. Míg annyi kínnal álljuk a bősz vihart, De már az árboc-tőbe kapott a hab, s a szélcibálta nagy vitorlák rongya lefoszlik ezer cafartban. (az állam hajója)

Alkaios Nem kell a bajnak önmagad adnod át, Mert el mit érsz, ha mindig a baj gyötör, barátom? ámde drága gyógyszer bort a pohárba töltve inni. (Bordal)

Sapphó Szülei: Skamandronymos (Skamon), Kleis alacsony volt és sötétbőrű testvérei: Zarichos és a borkereskedő Charaxos alighanem előkelő származás: gazdag arisztokrata állítólag volt egy Kleis nevű lánya s barátságban volt Alkaiosszal különféle hölgyekkel volt kapcsolatban, leghíresebb Erinna (Hélakaté címmel írt költeményt)

Sapphó Tarka trónodról, ravasz istenasszony, Mért küldesz nékem, szerelemkirálynő, Bút és bajt mindég, te örök leánya fényes egeknek? Mért nem jössz inkább, ahogy egyszer jöttél, Hallattad kérő szavamat, kiléptél Kedvemért apád aranyos házából és befogattad

Sapphó Cifra hintódat; lebegő galambok Vonták azt fürgén a sötétbe-süllyedt Föld felé; szárnyuk sebesen csapdosva vert a nagy égben, S már itt is voltak; te pedig, te boldog, Istenarcodon mosoly ült, és nyájas Szóval kérdeztél, mi bajom van és mért hívlak az égből És mi volna megkeserült szivemnek Kívánt orvossága? „Ki bántott, Sapphó?

Sapphó Kit küldjek kemény szerelem szavával téged ölelni? Ha eddig került, ezután majd üldöz; Hogyha semmit nem fogadott el, eztán Ő ad már, s ha nem szeretett, szeret majd, bár ne akarjad.” Jer most is hozzám, a nehéz gondokból Oldd föl szívemet, s amiért eped, ne Sajnáld teljesíteni; légy harcomban drága szövetség.

Sapphó Ez lovasrajt, az gyalogoshadat vagy Nagy hajókat tart e sötét világon Legkülönbnek – én: amiért a szívünk gyúl szerelemre. (…) Bezzeg inkább lássam a lépte báját És az arcán felragyogó derüt, mint Lűd szekérsort vagy gyalogoshadat, mely fegyveresen küzd! (Anaktoriához)

Anakreón Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván, háborut emleget és lélekölő viadalt. S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák szép adományairól zengve szeretni tanít.

Anakreón A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon, Fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már, Oda van múltam, az édes, rövid és csúf, ami jön még. Remegek már a haláltól, hisz a Hádészban a szöglet, Ami vár rám, hideg és szűk, a lejárat is ijesztő, S aki egyszer lemegy, az már soha fel nem jön a fényre… (töredék a halálról)

Alkaios és Sapphó

Római líra Catullus (85?-55?) Lesbia-szerelem carmina varia epigramma(ta) Odi et amo…

Aranykori költészet Vergilius Bukolikus költészet - eklogák locus amoenus műfaji keretek, műfaji variációk (dalverseny, szerelmi varázslás) Példakép: Theokritos (idillek) allegorikus értelmezés IV. ecloga – Krisztus-prófécia

Nicolas Poussin

Guercino

Et in arcadia ego I tego arcana Dei

Köszönöm a figyelmet!