AKTIV ZENETERÁPIA - NEM VERBÁLIS TERÁPIÁK

A lélektani korrekciós munka középpontjában a nem verbális önkifejezési módok állnak. Ugyanakkor tudatos interakcios folyamatokról van szó, melyek pszichológiai eszközökkel egy célra - tünetek csökkentésére, vagy a személyiség strukturális változtatására irányulnak A zene vagy a mozgás, a kép, mint terápiás formák médiumai átvitt értelemben preverbális kommunikációs módok teljes spektrumát kínálják. A mozdulat, a zene jelzéseivel, kapcsolatfelvételi lehetőség adódik a külvilághoz egy átmeneti tárgyon keresztül.

A nem verbális terápiákon - a zene, a mozgás,. keresztül nem csak a preverbális, hanem a transzverbális élmények, spirituális, transzperszonális tapasztalatok is kifejeződhet nek. Nem csak a szavakkal ki nem mondható, hanem a kimondhatatlan is megjelenhet ezeken a kifejezésformákon keresztül. A zene, vagy a rajz mint médium szimbolikus tárgyiasításra, szimbolikus kommunikációra ad lehetőséget

A zene-, a mozgásimprovizáció a terápia kontrollált, az én szolgálatában álló regressziót lehetővé tevő folyamatában a winnicotti értelemben véve is "átmeneti tárgy" mely a külső és belső valóságot, a szubjektív és objektív tapasztalatokat köti össze.

A nem verbális terápiák médiuma a zene, a mozgás, ugyanakkor az a teoretikus keret, melyben alkalmazást nyernek már többféle lehet, /leggyakrabban dinamikus orientációjú/. Ennyiben ezek a terápiás formák nem önálló eljárások, mindazonáltal számos jellemzőjük megkülönbözteti őket a többi terápiás formától. Fő specifikum a non-verbális kommunikációs szint; fejlődéslélektani párhuzamban is szoros a kapcsolat pl. a zene és a testterápiák, mozgás- terápiák közt

A ritmus és az emberi kapcsolatok összefüggéseit kutatva egy sajátos mentális kontaminációról beszélhetünk, ahol egy közös regresszióban - az archaikus fiziológiai válaszok szintjéig - a ritmus ritmust provokál, a félelem félelmet, a nevetés nevetést vált ki. Prenatalis ősi magzati akusztikus észleletekre, ritmusokra utal a svájci zeneterapeuta Benezon /1983/ hang- és ritmus archetípusokról szóló koncepciója.

Az aktív zeneterápiás csoportban a zenét biztonságosan szétválasztó /a túlzott közelség, összeolvadás félelmével szemben/, egyben össze is kötő külső és belső világot összekapcsoló tranzitorikus jelenségnek tartjuk mely digitális helyett analóg kommunikációt lehetővé tevő metanyelvként szolgál a preverbális időszakban károsodott, deficites kommunikációs struktúrával rendelkező, egymással kapcsolatba kerülő egyének közt.

A pszichotikusok megváltozott absztrakciós képességét tekintve - a páciens az analóg kommunikáció nívójára regrediál, a nyelv elveszti absztraháló funkcióját, konkréttá válik - gyakori tapasztalat, hogy a kommunikáció non-verbális csatoniái inkább igénybevehetőek a kontaktus során, az együttes cselekvés inkább lehetséges mint a verbális kapcsolódás. A pszichotikusok megértésében segítségünkre lehet a szimbolikus konkretizáció fogalma, míg a terápia kommunikatív kapcsolatban a "jelen szimbolikus alakítását" jelenti.

A konkrét együttcselekvés során, a terapeutával egy közös regressziós helyzetben történik a "jelen" szimbolikus változtatása Az improvizáció egyfajta oszcillációt jelent az álom, fantázia és a realitás, a primer és a szekunder pszichés folyamatok, a belső és a külső világ közt. Mint újraélés és próbacselekvés a korrektív emocionális élmény lehetőségét hordja magában. A "komoly világ határán" egy "köztes világban" történik, a csoportban egy rejtett kapcsolati rendszere érzékelhető;építkezésének,történésének szükséges ideje van

A csoportokban, melyek terápiás gyakorlat gerincét képezik, a terápiás folyamat a kaotikus állapotból differenciálódás során fokozatosan az integrálódás, kommunikatív együttcselekvés irányába halad, az önmagába-zártságtól a tárgykapcsolatok fejlődése irányába mutat a változás. A csoport alakulásának folyamatát analitikus és szociálpszichológiai nézőpontokból tekintve a megjelenő fázisok durván a következőképpen irhatok le:

FÁZISOK A káosz, az egyedüllét, a heideggeri "világba vetettség" fázisa, melyet a nem ismert új nyelv, a hangok a ritmusok, a mozgáselemek, képek összevisszasága, az egymás melletti lét jellemeznek. Az együttesség, biztonság, szimbiotikus kapcsolatok, ha úgy tetszik a dependencia fázisa. Rácsatlakozás egy visszatérő ritmusra, mozgásra, együttjátszás, közös rajz, együttes biztonság a fontos; "mindenki egy", eltérés nincs, minden változás /hangerő, ritmus, szétválás/ csak együtt történhet.

A harc, az ambivalens szimbiózis, az individuáció illetőleg az ellendependencia időszaka, fokozatos szétválások, differenciálódás láthatók. Az eddig kiválást nem engedő összeolvadást együttességet egyre többen kérdőjelezik meg, próbacselekvések a kiválás, alcsoportképződés irányába, ellenkező, elváló ritmus és mozdulat, paktumok létrejötte figyelhető meg. Ezzel párhuzamosan a függő helyzetben levők szorongásos reakciói, a régi biztonságos helyzetbe visszakerülés törekvései és újabb szétválások láthatók. Kooperációk, interdependencia időszaka, érettebb együt tesség, érettebb tárgykapcsolatok fokozatos kialakulása. Több bizalom, tolerancia az eltérésekkel szemben

A GYAKORLAT A csoportokban a terapeuta együtt játszik, zenél betegeivel. Ha a csoport nehezen indul, időközben leáll, szétesik, egy alapritmust játszva, segítheti elő a terapeuta a csatlakozást, illetve modellt adva lehetőséget kínál erre. Indukciói, improvizatív jelzései akciókkal, helyváltoz- tatással vagy éppen háttérbevonulással, hangszeradással, cserével, metakommunikáción, zenei kapcsolódásokon keresztül történnek, s ez anélkül is lehetséges, hogy strukturált gyakorlatokat alkalmazna. Elhárító, üres, "szép" zenék disszonáns megzavarása, dependens tartósan szimbiózisra törekvő csoportokban a fokozatos aritmizálás ugyanúgy lehetősége és feladata, mint struktúraépülés facilitálása széteső vagy "üres" csoportoknál.

- Ritmus- és dallam váltások a disszonancia, aritmia vagy a rendeződés irányába, a vokalizáció, az éneklések a csoportban megszólító erejűek, dialógushoz, közösséghez vezető út részei lehetnek. - A destruktív agresszió kanalizálható - az ütésre emelt kézbe dobot lehet adni, lehet egy hangszeren /xilofon, nagydob/ valakivel együtt játszani, zenével kérdezni, keresni, válaszolni, kapcsolódni és elválni, az áttételek, projektív identifikációk terében reagálva korrektív tapasztalásra adva lehetőséget. Álom eljátszható - A hangszerválasztás szimbolikája a történésekben megérthetővé válik. Az ének - pl. altatódal, virágének - szövege sajátosan kapcsolódik a zenei jelentésekhez.

Példák, események Félelem – játssza el mit tenne, először ami visszatartja, aztán a mi vonzza Félelem – játssza el mit tenne, először ami visszatartja, aztán a mi vonzza Sötét – segitők – aki fényt csinál, aki segit, aztán, hogy érezték, visszajelzések Sötét – segitők – aki fényt csinál, aki segit, aztán, hogy érezték, visszajelzések Taps, lábmozgás, testhatárok Taps, lábmozgás, testhatárok Átélni, nem megmagyarázni Átélni, nem megmagyarázni Vokalizáció, néha az „őskiáltásig” Vokalizáció, néha az „őskiáltásig” alcsoportok képzése, feladat – szimbiozis, együtt, respektus, tolerancia, ill mások negligálása (ld családmodellek) alcsoportok képzése, feladat – szimbiozis, együtt, respektus, tolerancia, ill mások negligálása (ld családmodellek) Ágálás, agresszió kezelése Ágálás, agresszió kezelése „ez a te tempód” pozitivizálás „ez a te tempód” pozitivizálás

A fent leírt ideáltípikusnak tekinthető csoportfejlődéssel szemben - tapasztalataink szerint - sajátos elakadások, problémák gyakoriak káosz, a zűrzavar perzisztál, "fejfájást okozó" "bolond" csoport vákuum, üresség, struktúraigény érzékelhető / mi építsük, helyettük/ hosszantartó együttesség, szimbiotikus időszak, biztonság, de nincs leválás valamelyik csoporttag aktivitása, mely mellett passzívan lehet jelen lenni. "depresszív" üres csoport agresszió, harc, destruktív formái, rombolás perzisztálása szétváló "szétszakadó" csoport, túlságosan különböző regressziós szintű realitásvizsgálatú páciensek együttese