A multikulturális jelenségek narratívái XVI A multikulturális jelenségek narratívái XVI. Apáczai - Napok Tudományos Konferencia Győr, 2011. október 26. Sipos Judit siposjudit9@gmail.com

MultiInter Kultúra Kultúra-felfogások A multikultúra és az interkulturalitás definíciós megközelítései Az interkulturális nevelés mint konfliktuspedagógia?

Kultúra A kultúra közös vonásai: „a kultúra tanult, nem örökölt, nem veleszületett a kultúra kollektív, az adott közösség tagjaira jellemző, ebből következik, hogy a kultúracsoport specifikus a kultúra relatív.” (Falkné dr. Bíró) A multikulturalitás a különböző kultúrák, kulturális csoportok egyenrangúságának és egymásra gyakorolt hatásának gondolatára épül, ezért elkerülhetetlen, hogy megismerkedjünk a kultúra fogalmaival és a kultúrák leírására alkalmas fogalmi rendszerekkel. A kultúra az emberi gondolkodás (a filozófia, a művelődéstörténet) egyik központi kategóriája. Nagyon sokféle értelmezését ismerjük.

A világ …olyan, amilyennek képzeljük Az általunk vallott világkép a kor, az élettapasztalat függvényében változik. A különféle kultúrák közös vonásokkal kell, hogy rendelkezzenek… (Claude Lévi-Strauss, Hofstede, Trampenaars) A „kultúra” fogalom egyes nyelvekben (pl. az angol, a német, ill. a francia nyelvben) eltérő jelentést hordozhat (pl. az angol culture esetenként a németben a Zivilisation fogalmának felelhet meg: társadalmi, gazdasági és szellemi műveltség). A kultúrák azon kiemelkedő iskolái érdekesek számomra, amelyekben felfedezhetők a multikulturalitás, illetve az interkulturalitás csírái, tárgykörei. A világnézetek megannyi változata arra hívja fel a figyelmet, hogy a világ olyan, amilyennek képzeljük, vagyis az általunk vallott világkép az érzékszervi képességek, a kor, az élettapasztalat, valamint az attitűd és az elfogultság függvényében változik. A strukturalista Claude Lévi-Strauss, és az iskola képviselői (Hofstede, Trampenaars) szerint a különféle kultúrák közös vonásokkal kell, hogy rendelkezzenek, mivel az elme termékei, az emberi elme pedig feltehetően ugyanazokat a gondolkodás-mechanizmusokat alkalmazza.

Multikulturalizmus A multikulturalizmust 1971-ben Kanada emelte be a köztudatba. A multikulturális szemléletmód fokozatosan terjedt el Ausztráliában, az Egyesült Államokban, később Nyugat-Európában. Kanada a kulturális sokszínűséget az állam politikai prioritásaként jelölte meg, és kötelező feladatként határozta meg a szemlélet elterjesztését a közfelfogásban is. A szemléletmód fokozatosan terjedt el Ausztráliában, az Egyesült Államokban és később Nyugat-Európában, ahol először a migráció kapcsán került középpontba a politikai, társadalmi gondolkodásban. „A multikulturalitás nem akadály a népek közti közeledésben, hanem lehetőség az új megismerésére, befogadására, elsajátítására. Lehetőség a tanulásra, a fejlődésre, újszerű kapcsolatok kialakítására.” (Tusa, 2003.)

Multikulturalista szemlélet …elismeri a kulturális sokszínűséget és igyekszik megőrizni azt. …a kisebbségi és a domináns kultúrák gyakran egyenlőtlen viszonyára helyezi a hangsúlyt. Az ellentmondások kifejezéséhez és összeegyeztetéséhez szükséges valamilyen közvetítő közeg vagy keret. A multikulturalizmus posztmodern narratíva egyes felfogások szerint, amely a sokszínűség és a pluralizmus társadalmi megtapasztalását jelenti, és hangsúlyozza a kulturális, nemzeti és nemi különbségeket és sokféleséget. Milyen közeg vagy keret lehet ez? Az emberi és állampolgári jogok, a demokratikus értékek elfogadása- ezek ideális esetben egy közös, iránymutató kultúrát képezhetnek az európai polgárok számára. Létezik radikális multikulturalizmus is, mely eltúlozza a másság, azaz az autentikusság tiszteletét, veszélyeztetheti a befogadó társadalmat.

Több kultúra, több identitás Bikulturalizmus (Erős) Kultúrák egyensúlyozása (Benet-Martinez) Poliidentitás vagy rétegzett identitásként (Niedermüller) Akkulturáció (Gordon)   „Menekültek és bevándorlók esetében a kutatások azt igazolják, hogy az eredeti nemzeti identitás kizárólagos megtartása nehézségekkel jár, és egy-két generációt követő – néha identitáskrízisbe átcsapó – keresgélés után kialakul a kettős identitás, mely lehetővé teszi a befogadó ország kultúrájának átvételét az anyaország kulturális jegyeinek megőrzésével.” (Tóth, 2007.) A modern ember több társadalmi csoportba tartozhat, többféle társadalmi szerepben kell megfelelnie, ami együtt jár azzal, hogy identitása összetett. Emellett az emberek nagyfokú földrajzi, társadalmi mobilitása is arra készteti az egyént, hogy az új környezetben, új társadalmi szerepben feltalálja magát, sikeresen adaptálódjon, és rugalmasan alakítsa személyiségét. Az akkulturációban az egyes emberek, családok, közösségek önként vagy valamilyen külső vagy belső nyomás hatására beilleszkednek egy számukra új, domináns kultúrába.

Új realitás: Kulturális pluralizmus A multikulturalizmus a modern társadalmak növekvő mértékű etnikai és kulturális heterogenitását új realitásként regisztrálja. megjelöli, hogy a sokféleség tényéből milyen elvi és gyakorlati következtetéseket kell levonni. Ez utóbbi megközelítés tehát új normák, és új megoldások kidolgozását követeli meg az etnikai és kulturális kisebbségek problémáinak a kezelésében, gyakorlatilag hadat üzenve az egységes nemzeti kultúra gondolatának. Egyik értékrendet (vagy életstílust) sem nevezhetjük így másoknál rosszabbnak vagy értékesebbnek. Egészen röviden összefoglalva: a multikulturalizmus elmélete szerint a késő modernitás társadalmainak politikai pluralizmusát ki kell egészíteni a kulturális pluralizmus maximális mértékének garantálásával.” (Egedy, 2006, 13)

Interkulturalitás Az Európai Tanács egyszerűsített meghatározása: az emberi társadalmak működésének idealisztikus módját jelöli, amelyben a kultúrák egymást gazdagítják anélkül, hogy a kulturális különbségek eltörlődnének. Az interkulturalitás a kultúrák egymáshoz való közelítését jelenti a multikulturális társadalomban, ami nyitottságot teremthet a kulturális különbözőségekkel szemben. Az interkulturalitás cselekvési elemet tartalmaz. Azt jelenti, hogy két vagy több kultúrából jövő nemzet egy közös folyamatban vesz részt. Ez utóbbi feltételezi az egyének egymással való találkozását és ezzel egy időben egymás befolyásolását.

Európai kultúra Az európai kultúra csak a világ és az emberiség egészéhez képest európai, önmagában és Európában nemzeti (Darai Lajos Mihály). A projektek, workshopok, kultúraközi események gyakran külső mázként szolgálnak. A multikulturalizmus a társadalomtudományok, a pedagógia, az oktatásrendszer divatos szakkifejezésévé vált, szinte már hype-pá duzzadt. A szkeptikusok azt gyanítják, hogy a számos elméleti munka, a projektek, workshopok, kultúraközi események gyakran mintegy külső mázként szolgálnak. Hogy e mögött a máz mögött a nemzeti sztereotípiák nagyon is tartják magukat, és negatívan befolyásolhatják az interkulturális kompetenciák kialakulását, megerősödését és a kommunikációt. Gyakori a csekély mértékű és kis jelentőségű különbözőségek felnagyítása egyes nemzeteknél, illetve a kisebbségi csoportoknál egy társadalmon belül, azok túlzott hangsúlyozása, illetve önkényes társítása valamilyen empirikusan nem ellenőrizhető tulajdonsággal.

Válság A multikulturalizmus eszméje ma válságát éli. Az európaiság eszméje, amely évszázadok óta létezik, és az európaiak Európához való tartozásának biztos talajára épült, elég erős ahhoz, hogy fennmaradjon. Egyre erősebb az a hang, amely Európában az európai kultúra dominanciáját hirdeti, és a „kívülről” jöttek integrálódásának szükségességét. ….a multikulturalizmus azonban támadások kereszttüzében sebezhetővé vált. A multikulturalizmus erőteljes bírálatában felfedezhetjük ma Európájának politikai átrendeződését is, az eszmét egyre kevesebb politikai formáció tartja összeegyeztethetőnek az európaiság gondolatával. (Tófalvi, 2012) Az interkulturális nevelés mint „konfliktuspedagógia”?

Az interkulturális nevelés mint konfliktuspedagógia? A konfliktus: igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása. (Szekszárdi, 1995, 1996). Összeütközés: a felek viselkedése akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését, vagy értékrendjük különböző (Gordon, 1994). Konfliktusok: fejlődést elősegítő jelenségek, a játék és az élet nélkülözhetetlen velejárói (Cseh-Szombathy, 1995). A konfliktuspedagógia a konfliktusok pedagógiai szempontból történő értelmezésével, a pedagógiai tevékenység során előforduló konfliktusok feltárásával, elemzésével, a konfliktuskezelés tanításának, tanulásának lehetőségeivel foglalkozik. A konfliktuspedagógia alkalmazása (pl. a feszültségek feltárása az iskolai csoportokban, azok kibeszélése, önelemzés, csoportok átszervezése, közös cél kitűzése) az interkulturális nevelés eszköze lehet a plurikulturális társadalomban.

A konstruktív konfliktuskezelés feltételei A felek tudják meghatározni, milyen típusú konfliktusban vesznek részt. Legyenek tudatában az erőszak okainak és következményeinek, ismerjenek alternatívákat az erőszakra. Ne kerüljék el, hanem vállalják a konfliktust. Tiszteljék önmagukat és partnerüket, tiszteljék önmaguk és partnerük szükségleteit. Tudjanak különbséget tenni az érdekek és az általuk képviselt álláspontok között. Tanulmányozzák kölcsönösen egymás érdekeit, hogy azonosítani tudják a közös és összeegyeztethető érdekeket. Úgy közelítsék meg egymás konfliktusban álló érdekeit, mint az együttműködés által megoldható problémát. Figyeljenek egymás kommunikációjára, próbálják meg minél érthetőbben közölni az információkat. Ellenőrizzék egymás szubjektivitását, sztereotípiáit, hamis ítéleteit, percepcióit, melyek az akut konfliktusok gyakori tartozékai. Fejlesszék önmaguk konfliktuskezelő képességeit. Legyen reális önismeretük, ismerjék saját reakcióikat konfliktushelyzetben. A konfliktuskezelés folyamatában maradjanak mindvégig erkölcsös emberek. (Morton Deutch) A konstruktív konfliktuskezelés igénye a konfliktuspedagógiai módszerek alkalmazásával elvárásnak minősülhet. Fel kell ismernünk a konstruktivitás lehetőségének megjelenését a gyakorlatban, és mint pedagógusok, tudnunk kell hogyan érvényesíthetők a konfliktuskezelési stratégiák, módszerek.

Irodalom Benet-Martínez, Verónica (1997): Acculturation Scale, www.ocf.berkley.edu/~psych/bmas.html Darai Lajos Mihály (2007). Magyar európai világszínvonal. eVilág, 2007.03.12. http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2003-ev/05/20070312145501807000000390.html Cseh-Szombathy László (1995): Konfliktusok az iskolában. In: Vastagh Zoltán (szerk.): Értékátadási folyamatok és konfliktusok a pedagógiában. JPTE, Pécs. Deutch, Morton (1998): Şaizeci de ani de studiu sociopsihologic al conflictului. In: Ana Stoica Constantin – Adrian Neculau: Psihosociologia rezolvării conflictului. Polirom, Iaşi. Idézi: Szőke-Milinte Enikő: Pedagógusok konfliktuskezelési kultúrája. Új Pedagógiai Szemle. 2004. január Egedy Gergely (2006): A multikulturalizmus dilemmái: Nagy-Britannia példája. In: Polgári Szemle, 2. évfolyam, 6. szám, Századvég Kiadó, Budapest Erős Ferenc (szerk.) 1998. Megismerés, előítélet, identitás. Budapest, Új Mandátum Kiadó. Falkné dr. Bíró Klára (2001): Kultúraközi kommunikáció. Püski Kiadó, Budapest. 2001. 18. Gordon, Milton (1964): Assimilation in American Life. New York, Oxford University Press. Gordon, Thomas (1994): A tanári hatékonyság fejlesztése. Studium Effektive, 179. o. Niedermüller Péter (1999): A kultúraközi kommunikációról. In Béres-Horányi (szerk.) Társadalmi kommunikáció. Osiris, 96-113. Szekszárdi Júlia (1995): Utak és módok. Pedagógiai kézikönyv a konfliktuskezelésről. Iskolafejlesztési Alapítvány–Magyar ENCORE, 7–9. o. Tófalvi Zselyke (2012): A multikulturalizmus vége?(2012) HVG.hu http://hvg.hu/velemeny/20120909_a_multikulturalizmus_vege/print Tóth Kinga Dóra (2007): A kisebbségi és a többségi identitás viszonyának lehetséges mintázatai. Századvég, 43. szám. Tusa Cecília (2003): A multikulturális nevelés létjogosultsága és szükségessége az Európai Unióban; In: Új Pedagógiai szemle 2003/11.

To be continued… siposjudit9@gmail.com