Vezeték nélküli technológiák Tóth Nikoletta

Bluetooth

Mi is az a bluetooth? A Bluetooth egy szabvány, mely lehetővé teszi különböző készülékek kábelek nélküli összekapcsolását, ún. pikohálózatok (max. 8 csatlakozó) létrehozását az éteren keresztül. Az újfajta vezeték nélküli szabványt öt világcég - a Nokia, az Ericsson, az IBM, az Intel és a Toshiba - kezdte fejleszteni 1998-ban. Azóta sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez. A Bluetooth Harald dán királyról kapta, aki 958 - 986-ig tartó uralkodása alatt egyesítette Dániát és Norvégiát. Furcsa fogmosási szokásai miatt ráragadt a Blatand (Bluetooth - Kékfog) név...

Mire is jó a Bluetooth? Ezt a technológiát, értelemszerűen, a mobil eszközökben (mobiltelefonok, PDA -k, notebookok, stb.) alkalmazzák a gyártók előszeretettel. Ha belegondolunk, tényleg sokkal könnyebb megnyomni néhány gombot - amivel aktiváljuk a Bluetooth -t -, mint kábelekkel bajlódni, magunkkal hordozni azokat. Így sokkal egyszerűbben tudjuk PDA -nkat pl. adatátvitel céljából mobiltelefonunkhoz vagy - egy megfelelő kártya beszerelése után – PC -nkhez csatlakoztatni.

A szabványt használó eszközök három nagy csoportba oszthatók energiafelhasználásuk alapján: 1. csoport: 1 mW átviteli energia, 0.1 - 10 méterig terjedő hatótáv 2. csoport: 1 - 2.5 mW átviteli energia, 10 méternél nagyobb hatótáv 3. csoport: kb. 100 mW átviteli energia, kb. 100 méteres hatótáv.

Hogyan működik? Működése igen egyszerű, hasonlatos a rádiók működési elvéhez, mivel a Bluetooth is egy igen magas (2.45GHz) rádiofrekvencia -sávot használ a készülékek közötti kommunikáció biztosítására. Maximális adatátviteli sebessége elérheti az 1Mbit/sec-os sebességet is. Egyaránt képes támogatni egy asszinkron adatcsarornát és akár három egyszerre működő hangátviteli csatornát, vagy egy csatornát, melyen egyszerre folyik át adat és hang.

Biztonságos-e a Bluetooth technológia?

Minden Bluetooth eszköz négy alapvető tulajdonsággal rendelkezik, miknek segítségével már a kapcsolódás kezdetekor biztonságra törekszik: 1. a Bluetooth eszköz címe, egy 48 bites cím, mely minden Bluetooth eszközben különdöző. 2. a Saját azonosítókulcs, egy 128 bites sorozat amit az azonosítási procedúrák során használ a készülék. 3. Saját kódoló kulcs, egy 8-128 bit hosszúságú kódolásra használt kulcs. 4. a készülék által generált véletlenszám, ami gyakran változik.

A Bluetooth security három szintre osztható: - nincs biztonsági intézkedés - szolgáltatások szintjén alkalmazott biztonsági intézkedések - kapcsolat szintű biztonsági intézkedés, amikor a biztonsági intézkedések már a kapcsolat létrehozatala előtt élnek. Ezeken kívül persze előfordulhat, hogy az alkalmazások külön biztonsági intézkedéseket követelnek meg ill. alkalmaznak.

PDA - Personal Digital Assistant - Személyi Digitális Asszisztens, közismertebben: palmtop, "mini számítógép” mW - milliwatt - a teljesítmény mértékegységének ezredrésze asszinkron adatcsatorna - az adatok nem egyszerre utaznak a csatornán, hanem sorban: az adat csak akkor indul útnak, ha az előző célhoz ért

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a Bluetooth nagy lehetőségeket tárt elénk a mobilkommunikációban, de még vannak nyitott kérdések. Szerintem néhány éven belül általánosan elterjedté válik ez a szabvány, mivel már napjainkban is sorra jelennek meg a Bluetooth-t használó eszközök. Elterjedése nagy mértékben elősegítheti a mobiltelefonok még univerzálisabb felhasználhatóságát. Gondoljunk csak bele abba, hogy a kellően biztonságos rendszer kialakítása után akár arra is alkalmas lehet a telefonunk, hogy a boltban készülékünkkel fizessünk, vagy akár banki tranzakcióinkat is mobilunkkal végezzük...

USB (Universal Serial Bus) *egyetemes soros busz*

Honnan ered? Az USB standardot a következő cégek gondolták és fejlesztették ki: Compaq, Digital Equipment Corporation, IBM PC Co., Intel, Microsoft, NEC és a Northern Telecom, vagyis a vezető számítógép- és telefongyártó kompániák. Biztosak lehetünk abban, hogy ezek a cégek gondoskodni fognak arról, hogy az USB standard valóra váljon.

Az USB hálózat

Az Universal Serial Bus (továbbiakban csak USB) alatt tulajdonképpen egy USB host kontrollert értünk, amely az alaplapra van integrálva, és melynek egy kivezetett csatlakozója van a számítógép hátsó felén. Erre a csatlakozóra speciális soros kábellel csatlakoztatják az első berendezést. Az USB berendezéseknek két csatlakozójuk van, az egyik a már meglévő USB ágra való kapcsolódást szolgálja, a másikra pedig a többi berendezést csatlakoztatják.

Ezek szerint a számítógép összeköttetésben van az első berendezéssel, az első berendezés a következővel, az a harmadikkal, és így tovább egészen az utolsó berendezésig. Az utolsó berendezésnek termináltnak kell lennie, vagyis egy USB mindig egy terminátorral végződik. Természetesen az USB berendezések a számítógép dobozán kívül helyezkednek el. A csatlakozók az összes USB berendezésen ugyanazok, standardizáltak (szabványosítottak), tehát nincsenek típusokból illetve azok különbözőségéből eredendő problémák, és nem kérdéses, hogy mikor melyik csatlakozóra melyik kábelt kell csatlakoztatni. A berendezéseket ,,forró’’ (működés közbeni) állapotban is lehet össze- és szétkapcsolni, vagyis nincs szükség sem a számítógép kikapcsolására, sem a Reset gomb nyomására. Az USB host kontroller tudja, hogy mikor és melyik berendezés van a láncba kapcsolva, illetve hogy melyik nincs.

Egy USB host kontrollerra maximum 63 berendezést lehet kapcsolni, de egy önálló berendezés (hub) felhasználásával ez a szám 127-re ugrik. A maximális távolság két berendezés között 5 méter lehet. Az adatátviteli sebesség 12Mbit/s, ami ,,nem is olyan rossz’’ , hiszen a standard Ethernet 10Mbit/s sebességgel dolgozik. A host adapter végzi az összes beállítást, ami a berendezések működéséhez kell, vagyis valamiféle plug and play rendszert kell, hogy nyújtson, ahol a berendezések csatlakoztatása a billentyűzethez hasonlóan nagyon egyszerűen történik.

Mi csatlakoztatható még egy USB port -ra? Kezdve az alapoktól, mint például a monitor, billentyűzet, egér, modem, nyomtató; a scanneren, floppy drive-okon, joystickon, CD-ROM-okon és audio berendezéseken át (persze csak akkor, ha a gyártók e berendezéseket a digitális szignálhoz igazítják az ún. DA illetve AD konvertorokkal), egészen a digitális telefonok, digitális kamerák, digitális joystickok ezotériájáig, szinte bármi…

USB -meghajtók (PenDrive)

Ezek a tárolók a NAND bázisú Flash -memóriákra épülnek; manapság már megvásárolhatók itthon is az USB 1.1-es és USB 2.0-ás készülékek 16 MB-tól 1 GB-ig terjedő változatai, igénytől és pénztárcától függően. A technológiai fejlődés megállíthatatlan, ezt az alábbi adatok is szemléltetik.