A klasszikus athéni filozófia (Kr. e. V. sz. vége - Kr. e. 322)

A szofista filozófia - "szophisztai" - a bölcsesség tanítói, vándortanítók - a szofista megnevezés hamarosan pejoratív értelmet nyer, a mértékadó filozófusok (Platón és Arisztotelész, talán Szókratész is) kritikája nyomán.

Miért kritizálják őket? Mert a szofisták - nem hisznek az igazságban, azaz tagadják az "objektív" - minden kor, minden embere számára azonos érvényű - igazság és értékek létét, - tanításukban a szónoki tevékenység felülkerekedik az igazságon, pénzért tanítanak, aprópénzre váltják a tudást, a szofista pejoratív értelme: bölcselkedő, látszat igazságok tanítója,

- Tevékenységük és nézeteik történeti háttere - nincs egységes világmagyarázat, sőt egymásnak ellentmondó tanítások léteznek, - a Kr. e. V. században a görögök közvetlen kapcsolatban állnak más kultúrákkal, azaz más értékekkel, - a demokratikus közéletben való hatékony résztvétel nélkülözhetetlenné teszi a szónoki ismereteket, - igény van a tevékenységükre.

Jelentős szofista filozófusok PROTAGORÁSZ (Kr. e. 480-410) - Az istenekről - sem azt nem tudhatjuk, hogy léteznek, sem azt, hogy nem, homomensura-tétel: "Minden dolognak mértéke az ember, a létezőknek is, amint vannak, a nem létezőknek is, amint nincsenek.” - GORGIÁSZ - A nem-létről avagy a természetről a./ semmi sem létezik, b./ ha valami mégis léteznék, az nem lenne megismerhető, c./ ha megismerhető lenne is, az ismeretet nem tudnánk másokkal közölni.

SZÓKRATÉSZ (Kr. e. 470-398)

nem hagy hátra írásos emléket, ennek ellenére a legnagyobb hatású filozófus, - „Az írás megöli a lelket.” Platón, Xenophón és Arisztotelész munkáiból tudjuk, mit taníthatott élet és tanítás egysége Fordulópont a filozófiatörténetben

„Nekem bizony egyáltalán nincs időm ilyesmire, s ennek oka, barátom, a következő: még nem vagyok képes – a delphoi felirat értelmében – „megismerni önmagamat”, s nevetségesnek látszik előttem, hogy míg azt nem ismerem, tőlem idegen dolgokat vizsgáljak. Ezért tehát búcsút mondva nekik, elhiszem, amit a hagyomány tart róluk, és – mint az imént említettem – nem az ilyesmit, hanem önmagamat vizsgálom: hogy valami szörnyeteg vagyok-e. aki Tüphónnál is bonyolultabb, és jobban okádja a tüzet, vagy pedig szelídebb és egyszerűbb lény, aki természeténél fogva valami isteni és minden elvakultságtól menetes osztályrészhez jutott.”

bábáskodás - dialógus, melynek során a mester segít a tanítványban már benne lévő tudást napvilágra hozni, - a tudás bennünk rejlik, - a tanulás - visszaemlékezés - anamnézisz-elmélet

„Ha tehát a lélek halhatatlan és többször született, és minden dolgot látott, ami itt és ami a Hádészban van, semmi sincs, amit meg ne tanult volna; így hát nem csoda, hogy az erényre és más dolgokra is vissza tud emlékezni, melyekről azelőtt tudomása volt. Minthogy pedig az egész természet rokon vele és a lélek eleve megtanult mindent, nincs semmi akadálya annak, hogy aki egyvalamire visszaemlékezik, amit tanulásnak neveznek az emberek, az rátaláljon az összes többire is, ha bátor az illető, s nem fárad bele a kutatásba. Mert a kutatás és a tanulás teljes egészében nem más, mint visszaemlékezés.”

- a tudás szintjei: 1. - velünkszületett, bennünk rejlő tudás 2. - határozott formára hozott - definitórikus - tudás 3. - isteni tudás A felejtés oka: Léthé síkság, Amelész folyó

- Az ember egyedüli lehetősége, sőt kötelessége, hogy a veleszületett tudást határozott formára hozza. De soha nem lehet bizonyos abban, hogy valóban a teljes igazságot birtokolja. A bölcsességhez hozzátartozik, hogy szem előtt tartjuk: az emberi tudásnak határai, korlátai vannak. - az irónia: tudásunkat távolságtartó kritikával kell kezelni: "Tudom, hogy nem tudok semmit."

Platón: Szókratész védőbeszéde 1. Szókratész személyét érintő szóbeszédek - a jóslat 2. A perbe fogás magyarázata - León elleni per 3. a vádak és a felemás védekezés - az ifjak megrontása - az igazságosságra való tanítás - a közösség isteneinek kultusza - a daimonion 4. a tevékenyégének értelmezése - isteni küldetés, soha ilyen jó nem érte még Athént 5. ítélet 6. az utódokról 7. a halálbüntetés elfogadása - a halál jó.