A ZSOLNAY CSALÁD

A Zsolnai család családfája

A GYÁR ALAPÍTÓI A Zsolnay család a gyáralapító Zsolnay Miklós leszármazottait foglalja magába. A család második generációjából Ignác és Vilmos kötődött a gyárhoz és a művészetekhez. Ignác volt a kőedénygyár első tulajdonosa, neki vette édesapja a gyárat. A vállalkozás a csőd szélére került, testvére, Vilmos mentette meg a tönkremeneteltől. Vilmos fejlesztette gyárrá a kis műhelyt. Ignác gyermekei közül Gyula és Gizella folytatta művészeti tevékenységet, Gyula Amerikába vándorolt, s ott letelepedve családot alapított, művészettel foglalkozott. Vilmos gyermekei az úgynevezett örökösök, a harmadik generáció tagjai. Hárman voltak: Teréz, Júlia, Miklós. Mindhárman a gyárhoz kötötték életüket. Júlia és Teréz tervezőművészek voltak, Miklós pedig kereskedő, már nagyon fiatalon, 16 évesen apja mellett a gyár kereskedelmi vonalát irányította. A negyedik generáció már a kettős Zsolnay nevet viseli: a Mattyasovszkyak és a Sikorskiak. Teréz és Júlia férjeiről kapták a nevüket. Teréz férje volt Mattyasovszky Jakab, geológus, Júlia férje pedig Sikorski Tádé, építészmérnök. Általuk a család két ágra oszlott. Az ő gyermekeik és unokáik a jelenlegi Zsolnay örökösök.

Zsolnay Ignác 1826. július 17. - 1900. Ignác közgazdásznak tanult. A szabadságharc idején Bem apó hadsegédje volt. Miután visszakerült Pécsre semmi nem tudta igazán lekötni, leginkább tanult szakmája nem érdekelte. Zsolnay Miklós számára keménycserép gyártó kézműves műhelyt vásárolt. Kezdetben téglát, csöveket, használati tárgyakat gyártottak, később már dísztárgyakat is. Mindezekhez már művészeti szándék és készség is kellett, ami Ignácban megvolt, csak a gyakorlati érzék hiányzott belőle. Ezért is került csődbe a gyár, 12 év alatt fazekasműhellyé csökevényesedett. A műhelyt Vilmosnak eladta és kivándorolt Romániába, Bukarestbe. Vilmos sosem tudta többet hazacsábítani. (A legenda szerint Ignác Kossuthot követte a száműzetésbe is. )

ZSOLNAI VILMOS 1828 - 1900 Zsolnay Vilmos 1828-ban született Pécsett. Bár művész szeretett volna lenni, apja akaratának engedelmeskedve kereskedelmi iskolát végzett Bécsben, és kereskedőként kezdett dolgozni. 1863-ban megvásárolta Ignác bátyja építészeti terrakottát és kőedényeket gyártó manufaktúráját, 1868-ban pedig megalapította az Első Pécsi Czement-, Charmotte- és Tűz-Álló Anyagok Gyárát. Az eozinnak nevezett máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat, s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta. A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épület külsőkön használható kőcserepeket. Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án hunyt el, akkor a pécsi Budai városrész Szent Mihály-kápolnájában temették el. Szobor állít alakjának és munkásságának emléket a Rákoczi és Szabadság út kereszteződésében.

A CSALÁD OTTHONA egykor és mint a ZSOLNAY NEGYED része ma

Családi történet az eozin eredeti receptjéről Az öreg Zsolnay Miklós a szivárvány minden színében tudott eozint készíteni, de a titkát gondosan őrizte. Mikor érezte, hogy közeleg az élete vége, elhatározta, hogy a titkot megosztja a leendő örökösökkel. De nehogy vita támadjon a családon belül, minden gyermekének csak egy-egy eozinárnyalat receptjét adta meg. A terve be is vált, az örökösök együtt maradtak, és öregbítették a világhírű gyár hírnevét. A történet persze ebben a formában nem igaz. De az igen, hogy közel ezer évvel korábban, a Közel-Keleten készítették az első vörös, rézoxid- és aranyos- sárga színű kerámiákat. A technológiát Európába a mórok hozták át a mai Spanyolország területére. Az eozin receptje azonban elfelejtődött. Így aztán Zsolnay Vilmos lett az eozin újra feltalálója. Éveken át tartó kapcsolat fűzte a magyar kémiai tudományok két korabeli nagyságához, Petrik Lajoshoz és dr. Wartha Vincéhez, akikkel közösen végezték az eozin néven ismert mázak kidolgozását. Az eozin egy komplex technika fantázianeve lett, és sokféle változata született Pécsett az 1890-es évek során.

Épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit Kecskemét Czifra Palota Elefántház Bp. Pécs, Posta Központ

Zsolnay Teréz 1854. május 21. - 1944. május 16. Teréz egy gyári alkalmazottól tanult mintázni és vésni. Teréz a díszítésben a népi, magyaros motívumokat képviselte. Férjét, Mattyasovszky Jakabot egy bálon ismerte meg, aki geológusként nagy segítségére volt apósának, Zsolnay Vilmosnak a legtökéletesebb agyagfajták megtalálásában. Teréz életét teljesen a családnak szentelte, ő volt a ház asszonya. 70 éves korában kezdte el megírni a gyár történetét, melyet 90 éves koráig írt (csaknem 2500 oldalas anyaggá alakult). A könyvet, melyet lánya, Mattyasovszky Margit fejezett be, "édes gyermekeinek" címezte.

Zsolnay Júlia 1856. február 15. - 1950. április 2. Önarckép Júlia igazi művész volt. Hozzá kötődik a perzsa, az indiai és a lótuszmotívum is. Férje a lengyel származású Sikorski Tádé, híres bécsi építész. Mint képzett építész nagy szerepe volt a gyár épületdíszítő burkolatainak fejlesztésében, ő tervezte a Zsolnay-mauzóleumot is. Ugyan a családi házban éltek, de már nem a gyárnak dolgozott, hanem festőművész lett. Gyermekei születése után is a festésnek élt, még késő öregkorában is festett. 93 évesen halt meg, miután az államosítással mindenétől megfosztva Miklós fia lakásában élt. Képeit nem tudták megtartani, szétszóródtak a világban.

Zsolnay Miklós 1857. október 30. - 1922. február 25. Miklós a bécsi Technische Hochschule kerskedelemi tagozatára járt, ahonnan 16 évesen került vissza Pécsre. Ettől kezdve az ő élete is eggyé vált a gyárral. Először apja oldalán dolgozott, majd már fiatalon megállta a helyét a gyár kereskedelmi vezetőjeként. Emellett vidám úri életet folytatott. Egy színésznőt vett feleségül, mely a családot meglehetősen megbotránkoztatta. Miklós irányítása idején a piacok áthelyeződtek a Monarchia határain kívülre. 1897-től kapott önálló cégvezetői jogkört. De ő már elsősorban vállalkozó, a gyártással már nem foglalkozott. A gyárbeli élete mellett sok közéleti szereplést is vállalt. Közel 100 közéleti cím tulajdonosa volt. 1910-ben adoptálta nővérei gyermekeit, ezzel a család neve tovább él, innen kapták a negyedik generáció tagjai a dupla nevüket, melyet csak hivatalos pecsétjükön használnak. Betegségben halt meg, vérbajban, s az abból következő elmebajban. Az ő életével lezárult a gyár fénykora.

Zsolnay Vilmos halála után, fia Miklós a gyár mögötti dombon családi mauzóleumot építtetett. Júlia Zsolnay Vilmos koporsóját 1913. október 13-án helyezték el a kriptában álló eozinos szarkofágban. A ZSOLNAI MAUZÓLEUM ZSOLNAI VILMOS SZARKOFÁGJA

A MAUSÓLEUM LEGENDÁJA A legenda szerint a mauzóleumban van elrejtve az eozin képlete.December 21-én, amikor a Nap a zeniten áll, a fény az oltártól 131 méterre álló kaputól elvezeti az embert a szarkofág déli oldaláig, és feltárja az eozin titkát.

Negyedik generáció Zsolnay Miklós 1911-ben maga mellé vette nővéreinek fiait: Mattyasovszky Tibort és Zsoltot, később Júlia fiát Sikorski Miklóst, innét a mai Zsolnaiak nevében a kettős név. A negyedik generáció tagjai szinte a gyárban nevelkedtek, együtt nőttek, fejlődtek a gyárral. A negyedik generáció a házastársakkal már 15 főből áll. Szüleik őket is nagy kulturális befektetéssel nevelték. A művészetekben a legtehetségesebb ebben a generációban Mattyasovszky-Zsolnay László festő, Teréz fia. Teréz lánya, Tery fotóművész lett. Júlia leszármazottai közül Miklós kitűnően rajzolt, Júlia tehetséges akvarelleket csinált, Lívia pedig ismert szobrász lett. Márta pedig sikeres gyárigazgató lett. 1919-ben került a gyár vezetése a negyedik generáció tagjaihoz. Zsolnay Miklós halála után Mattyasovszky Tibor vette át az irányítást, a műszaki vezető Zsolt lett, László a művészeti vezető, Sikorski Miklós pedig a kerámia osztály vezetője lett.

Szocializmus és privatizáció Az első ötéves terv idején főleg ipari porcelánt gyártott az akkori nevén Pécsi "Zsolnay" Porcelángyár Nemzeti Vállalat. 1953-ban kezdték újra a használati edény- és díszmű porcelán gyártását. A gyár 1963-ban elvesztette önállóságát és É. M. Finomkerámia-ipari Országos Vállalat Pécsi Porcelángyára elnevezés mellett gyáregységgé minősült vissza. Az önállóságát 1982-ben nyerte vissza. 1991 végén részvénytársasággá alakult gyárat 1995-ben privatizálták, fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB) lett.

A gyárat 1948-ban, nagypénteken államosították a pécsi és a pesti gyárakat, az üzem területén lakó családnak egy órát adtak, hogy a legszükségesebb kézipoggyászt magához vegye. Kitelepítették őket Hajdúházára, majd Mezőtúrra . Mattyasovszky Zsolnay Tibor – a gyár akkori tulajdonosa emelt fővel viselte a megpróbáltatásokat. A hatvanas években tért vissza szeretett városába, Pécsre, ahol egy szuterén lakásban élt haláláig feleségével. A gyárból az államosításkor a munkások elvitték a menthető értékeket, és amikor lecsendesedett a helyzet, minden személyes tárgyat visszajuttattak a családnak.

A néhai gyáros ükunokája, Mattyasovszky Zsolnay Eszter nyugalmazott szilikátgépész üzemmérnök. Nem dolgozott a pécsi porcelánüzemben, de főiskolásként tanulmányúton járt a család egykori gyárában. Nyakában különleges ékszert visel: nagyapja, Zsolnay Miklós díszmagyarjának Zsolnay-porcelángombját.

A Zsolnay család emlékét lépten nyomon megtalálhatjuk Pécsett,

2010-ben a város Zsolnai Negyed címen kiállításközpontot hozott létre a család emlékére.

Készítette Király Emese Egres Kata Rákosi Petra Káplár Kamilla Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsolnay_csal%C3%A1d http://www.zsolnaynegyed.hu/csaladtortenet_kepgaleria http://www.zskn.hu/mauzoleum