A kultúra-fogalom meghatározásai, értelmezési lehetőségei; a kultúra jellegzetességei Kultúraterjesztés 2. előadás 1

Nézetek a kultúráról Cicerótól a 18 Nézetek a kultúráról Cicerótól a 18. század közepéig (hagyományos kultúra fogalom) Bacon Keresztény teológia Cicero felvilágosodás Augustinus Hobbes

Modern-klasszikus kultúrafogalom (18. sz. végétől ---) felvilágosodás Modern-klasszikus kultúrafogalom (18. sz. végétől ---) BOAS KANT TYLOR GEERTZ HERDER JÓZSA PÉTER HELLER ÁGNES HANKISS ELEMÉR HOFSTEDE

A kultúra fogalmának történeti-szemantikai vizsgálata Latin: colere igéből származik, de! eredetileg (agricultura) ’földművelést’ jelentett. Később metaforikus jelentésre tett szert: elkezdték általános értelemben bármi kiművelésének vagy jobbításának jelölésére alkalmazni. cultura: művelést, gondozást, ápolást jelentett. Mai értelmezése: döntő jelentésváltozás Cicerónál (Kr.e. 106-43) történt: Tusculanae Disputationes c. művében az iskolázatlan lelket a megműveletlen földhöz hasonlítja, így jut a mai megfogalmazáshoz: „cultura … animi philosophia est” – a filozófia a lélek művelése

A kultúra fogalmának történeti-szemantikai vizsgálata Augustinus (Szt. Ágoston) (354-430) szintén a ‘cultura’ szót használja Sermo c. művében, amikor Istennek - az emberi lelket gondozó tevékenységéért - cserében, számunkra kötelezőnek tartja "kultúráját" szívünkben megőrizni. Itt érhetjük tetten a 'cultura' terminus jelentésének azon átalakítását-átalakulását, melyet ma a kultusz terminus takar. A középkorban gyakran használták a 'cultura Christi', 'cultura Dei', 'cultura Demonorum' kifejezéseket is.

A kultúra fogalmának történeti-szemantikai vizsgálata A szó Cicero által meghatározott jelentésében az itáliai humanisták jóvoltából került ismét használatba a 15. század táján, ekkor már egyes nyugati nemzeti nyelvekbe is beszivároghatott. Ennek folytán a 17. században Bacon (1561-1626) a 'cultura' kifejezést az elme kiművelésére használta. Hobbes (1588-1679) Leviathan-jában (1651) a kultúra már egyértelműen a gyermek nevelésére vonatkozó munkát jelöli, aminek célja a gyermeki elme kiművelése. Ettől határozottan megkülönbözteti a 'kultusz' fogalmát, ami viszont valaki kegyeinek megnyerése fejében tett szolgálatok teljesítését jelenti.

A kultúra fogalmának történeti-szemantikai vizsgálata A 18. sz.-i szerzőknél a kultúra egy ellentétet kifejező fogalommá vált. Kultúrával rendelkezni, „műveltnek” vagy „civilizáltnak” lenni, ez esetenként a puszta udvariassággal, csupán külsődleges jó modorral van szembeállítva. Ennél fontosabb és gyakoribb, hogy a közönségesség, a faragatlanság és a műveletlenség értelmében vett „kulturálatlansággal” állítják szembe.

A kultúra fogalom értelmezései A tágan értelmezett kultúra a XVIII. sz. végén jelent meg, de a XX. sz.-ban vált gyakorivá. Kant a kultúra alatt a szűken értelmezett dolgokat érti (pl. művészet), és annak mindig van valamilyen magasztos célja. Herder (Kant kortársa) kiterjeszti a kultúra fogalmát. Híres műve az „Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról”. Herder számára a kultúra jelölte mindazt, ami az ember életmódját az állati léttől megkülönbözteti. Ez a kultúra a múltból örökölt, s a jelenben használt és módosított teljesítmények, a tárgyiasult formában, társadalmilag átadott képességek és tapasztalatok összessége. Megkülönböztet művelt és műveletlen népeket és azt mondja, hogy ezek a kulturális szintek részei, tudniillik az emberiség kulturális fejlődésében különböző fokozatok vannak.

A kultúra fogalom értelmezései Hankiss Elemér szerint alapvetően kétféle kultúra létezik: Magas kultúra: erre büszke lehet a magyar társadalom Mindennapi élet kultúrája: emiatt szégyenkeznünk kell. Heller Ágnes háromféle fogalmat különít el: tágan értelmezett kultúra fogalom: antropológiai kultúra értelmezés szűken értelmezett kultúra fogalom: magas kultúra értelmezés a kultúra fogalmának az önreflexitása Heller Á. szerint felértékelődött a kultúra fogalmának az az aspektusa, hogy a kultúra az önmeghatározás egyik eszköze. A szűken értelmezett kultúra fogalom a felvilágosodásban jelentkezett először (magas kultúra, művészetek, tudományok, stb.)

A kultúra fogalom értelmezései Elsődleges kultúra az, amivel egy nemzet rendelkezik, másodlagos kultúra az, amit a nemzet örökölt, és amit hozzáteszünk. A kultúra az, amit az ember alkot, a kulturáltság záloga az emberi ész használata. A tágan értelmezett kultúra az antropológiai értelemben vett kultúrát szokta jelenteni. Jelenti egyrészt az emberi cselekedeteket, másrészt ennek eredményeit. A kultúra antropológiai megközelítése a kultúrát mint egész életformát vizsgálja. A kulturális antropológia két forrásból táplálkozott régen: különösen Közép-Európában a néprajz azzal a céllal indult, hogy összegyűjtse a népi kultúrát, azaz a folklórt (népdal, népmese) és a tárgyakat (népviselet, művészeti tárgyak, stb.), mert ezt a nemzeti kultúra megőrzése és továbbfejlesztése szempontjából igen fontosnak tartották. A gyarmatokkal bíró nyugat-európai országokban és az USA-ban viszont a gyarmatokon élő nem európai kultúrájú népek gondolkodásának és viselkedésének megértése volt a kulturális és szociális antropológiai kutatás elsődleges célja. A kutatás módszere mindkét tudományágban a terepen végzett gyűjtés és megfigyelés volt. Újabban a kulturális és szociális antropológia figyelme a fejlett országok felé fordult. Ezekben a kutatásokban is előtérben áll a kisebb közösségnek az intenzív terepmunka módszerével való vizsgálata, valamint a kultúra sajátosságainak feltárása.

A kultúra fogalom értelmezései A kulturális antropológia kezdetben az egyén és a kultúra kapcsolatát vizsgálta, de ma már egyre inkább a saját kultúra vizsgálatára tevődik a hangsúly, mert „elfogytak a primitívek”. A mindennapi élet kultúrája egyre fontosabb lesz, s ez az oka annak, hogy az antropológusok hazatérnek és a saját kultúrájukat kezdik el vizsgálni. Nincs homogén kultúrájú társadalom, így a kulturális válság egy társadalmon belül is megtalálható. A kulturális antropológia három híres képviselője: 1. Edward Burnett Tylor (1871)- evolucionizmus; 2. Franz Boas – terepmunka, relativizmus; 3. Clifford Geertz – szimbolikus antropológia.

A kultúra fogalom értelmezései EDWARD BURNETT TYLOR: „karosszékantropológusnak” nevezik, mert soha nem terepen vizsgálta az adott kultúrát, hanem otthon a meglévő anyagokból dolgozott; a módszer jellege: az adott kultúra rekonstrukciója volt. Evolucionista felfogásának lényege: Az emberiség ugyanazon a kulturális folyamaton megy át, ugyanazon kulturális folyamat része, de az, hogy vannak különböző kulturális szintek, azzal magyarázható, hogy ezek a különböző kultúrák kivetülései. Tylor kulturális menetrendje az, hogy meg kell határozni, hogy mikor melyik szint következik. Három alapelve: Haladás fejlődése Egységesség elve (különböző kultúrák hasonló alakban jelennek meg) Törvényszerűség (a menetrendtől nem lehet eltérni, fokról-fokra kell haladni) Fő irányultsága a „primitív kultúrák” vizsgálata, kutatásának elsődleges célja pedig az emberiség kulturális fejlődésének, ill. törvényeinek kidolgozása volt. Tylor kultúra fogalma: a kultúra az a komplex egész, amely magában fogalja a tudást, a hitet, a művészetet , az erkölcsöt, a törtvényt , a szokást és minden más képességet, sajátosságot és habitust, amelyre az ember a társadalom tagjaként tesz szert. „vegyes zöldségleves Tylor módra” (Geertz): kultúra rengeteg jelentése mégsem teszi egyértelművé a a meghatározását (tág értelmezést használja) Módszere: karosszék

A kultúra fogalom értelmezései 2. FRANZ BOAS: német származású, amerikai antropológus volt a XX. sz. elején. Az ő nevéhez fűződik a tudomány megszületése is. A kulturális relativizmus képviselője szerint: - Nem vethetők össze a kultúrák, mert mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Elveti az egyoldalú evolucionista antropológia elméletét. Fontos a distancia kérdése: a vizsgált kultúra és a vizsgált személy közti távolság. Lehetséges módszerek: A személy kívülről látja az adott kultúrát úgy, hogy ne avatkozzon bele. Ez a távolságtartó megfigyelő módszer, de ezzel túl enciklopédikus lesz a szerzett információ. Résztvevő megfigyelés: a vizsgálódó megpróbálja belülről látni a kultúrát. Így lehet megvizsgálni, hogy az adott kultúrában élő hogyan gondolkodik önmagáról. A kulturális elemzés eredménye akkor hiteles, ha mellőz minden irodalmiságot és tényeken alapul (ha kívülről nézi a kultúrát), és ha hozzáteszi a vizsgálódó a tapasztalatait is (résztvevő megfigyelés). Módszere: terepmunka

A kultúra fogalom értelmezései 3. CLIFFORD GEERTZ: Kultúrafelfogása szemiotikai alapú, leginkább az ún. szimbolikus antropológiához áll közel: a kultúra közösségek által szőtt jelentések hálója, az ember pedig ebben a hálóban „vergődő állat”. Szimbolikus antropológia: a kultúrát jelentések halmazaként fogja fel, amelyet a közösség tagjai szimbólumokon keresztül sajátítanak el, ill. kommunikálnak egymással. Geertz szerint az eszköz, amellyel a jelentéseket feltárhatjuk, az interpretáció. A kultúra mindenki által tanult és osztott gondolatok összessége, tehát mentális jelenség. Értelmező módszer: a megfigyelhető jelenségek mögött rejlenek a különböző jelentésszintek. A kultúraértelmező feladata: az emberi viselkedés szövevényes hálóját feltárni. Módszere: résztvevő megfigyelés

A kultúra hagymamodellje HOFSTEDE a kultúra 4 rétegét különbözteti meg, melyeket egymásra boruló hagymahéjként szemléltet. „1-es kultúra”: melynek tárgyi, illetve tárgyiasult termékei az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti, az építészeti alkotások, az ételek, az öltözködés stb. A külső, jól látható réteget szimbólumoknak nevezi. Ide sorolja azokat, az adott kultúra tagjai számára sajátos jelentéssel bíró tárgyakat is (pl. zászlók, státuszszimbólumok), gesztusokat, hajviseletet, amelyek gyorsan változnak, más kultúrák által átvehetők. 2-ik réteg: ide a valóságos vagy képzelet szülte hősöket sorolja, amelyek az adott kultúrában nagyra becsült tulajdonságokkal rendelkeznek, követendő magatartásmodellek, tükrözik az adott kultúra értékrendjét. 3-ik réteg: a rítusok alkotják, olyan kollektív tevékenységek, viselkedési formák, amelyek társadalmi szempontból fontosak (pl. üdvözlési, udvarlási formák, esküvői szokások). A szimbólumok, hősök és rítusok közvetlenül érzékelhetők a külső szemlélő számára is. 4-ik réteg: a kultúra lényegét, legbelső rétegét az értékek alkotják, melyek általános tendenciák arra vonatkozóan, hogy mit tartunk jónak, illetve rossznak. A külső megfigyelő számára az értékek közvetlenül nem érzékelhetők, egy részük még a kultúra hordozói számára sem tudatos. Az utóbbi kettőt „2-es kultúrának” is nevezi, amely csoportspecifikus értékrendszer, tanult viselkedésformák együttese.

A kultúra jellegzetességei A gondolkodást és a viselkedést irányító és meghatározó mintázatok tanultak, nem genetikailag öröklöttek. Így aztán a természetes viselkedés nem azt jelenti, hogy emberi természetünknek megfelelően viselkedünk, hanem hogy azt tesszük, amit társadalmunk és közösségünk mintázatai megszabnak, mint „természetest”. Az így megszerzett és elsajátított mintázatok a kulturalizálódás és a szocializáció termékei. A kultúra sok összetevője a nem-tudatos szinten működik: pl. a nyelv. Minden ember fel tudja mutatni olyan komplex nyelvi kódok ismeretét, melyek alapvetően befolyásolják kulturális identitását, az esetek többségében azonban ezeknek nincsenek tudatában. Még azok a beszélők sem feltétlenül tudják kifejezni a nyelvi szabályokat, akik egyébként tökéletesen beszélik a szóban forgó nyelvet. A kulturális mintázatok nem csupán a viselkedést, de a gondolkodást és az észlelést is befolyásolják. Például a színspektrum fizikailag az árnyalatok folyamatos egymásba játszása, de kulturálisan különböző színárnyalatokra osztódik kategorizációs képességünknek megfelelően. Ez a kategorizációs képesség kultúráról kultúrára változik, vagyis az egyes kultúrák mindennapi tevékenységeik függvényében képesek több vagy kevesebb színt megkülönböztetni.

Kulturális relativizmus és tömegkultúra Mivel a kultúra egy adott társadalomhoz tartozó gyakorlatok, értékek és kódok gyűjteményeként fogható fel, az is látható, hogy messze nem univerzális jellegű, azaz társadalomról társadalomra, de akár egy társadalmon belül is közösségről közösségre változik. Ez teszi lehetővé a kulturális relativizmus vagy a kulturális evolúció gondolatát. Ez az értelmezés azt is lehetővé teszi, hogy megkülönböztethessük a magas kultúrát a tömegkultúrától, vagy hogy népi, populáris, szub-, illetve multikultúráról beszélhessünk. Ezek közül az egyik legfontosabb a tömegkultúra, hiszen a tömegkultúrában nem csak a társadalom egésze részéről elfogadott gyakorlatok és értékek találhatók meg, hanem már a fogalom születésétől fogva egy olyan vonás is, ami a magas kultúra és a minőség erodálásáról szól. Ez az erodálódási folyamat nagy segítséget kapott a technológiától, mely tulajdonképpen lehetővé tette a tömegkultúra kialakulását azáltal, hogy az arra jellemző értékeket elérhetővé tudta tenni a széles tömegek számára is.

Összefoglalás A kultúra fogalmának rendkívül sokféle megközelítése, értelmezése létezik.   A kultúra fogalma állandóan változott az emberi gondolkodás történetében. A különböző filozófiai irányzatok, a különböző korok gondolkodói mást és mást értettek a kultúra fogalma alatt, s ma is különböző felfogások élnek egymás mellett.  Elfogadhatjuk: a kultúra soha nem statikus jelenség: az emberiség története során állandó változás jellemezte, az adott társadalom fejlettsége, berendezkedése, objektív valósághoz való viszonya befolyásolta az emberiség mindenkori kultúráját. A gondolkodás korábbi történetében általában elválasztották, sőt bizonyos korokban szembeállították egymással a kultúra anyagi és szellemi oldalát. Anyagi kultúraként értelmezve a termeléshez, a létfenntartáshoz és a mindennapi élethez szükséges ismereteket, szellemi kultúraként minden egyebet: tudományt, művészeteket, vallást, jogrendet, stb. értettek. Bizonyos filozófiai irányzatok és gondolkodók a szellemi kultúrára a „magas kultúra” kifejezést is használták. (A marxista filozófia a kultúra e kettősségét az alap és felépítmény viszonyaként értelmezte: a társadalom alapjaként az anyagi kultúrát, a társadalmi felépítményként a szellemi kultúrát értve.)

Összefoglalás De! napjainkban a kultúrát egységesen értelmezzük. Nyilvánvalóvá vált: a kultúra részterületei nem választhatók el egymástól, csak az egységes értelmezésnek van létjogosultsága. Kétségkívül vannak a kultúrának különböző területei, de ezek szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Pl. a tudományos felfedezések termelésre gyakorolt hatása, vagy a technika fejlődésének a szórakozásra, szórakoztatásra gyakorolt hatása igazolja: a kultúra anyagi és szellemi oldala nem választható el egymástól.  Manapság tehát a kultúra egységes és tág értelmezését fogadjuk el. A tág értelmezés feltételezi, hogy nemcsak az úgynevezett magas kultúra jelenségeit tanulmányozzuk, hanem a mindennapi élet jelenségeit is. Ma már nem vonható kétségbe, hogy a kultúrához nemcsak a tudományos és művészeti élet, nemcsak a vallás és más „magas szellemi szférába” tartozó jelenségek tartoznak, hanem pl. az is, hogyan dolgozunk, élünk, tisztálkodunk, neveljük gyerekeinket, vagy éppen hogyan étkezünk, lakunk. (pl. a pedagógiai kultúra, lakáskultúra, munkakultúra, szexuális kultúra, stb. kifejezésekre!)

Összefoglalás Józsa Péter: a kultúra mindazon ismeretek, értékek, reflexek, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek összessége, melyeket az egyén az őt felnevelő közegben, a szocializáció során részint megfigyelhető, részint észrevétlen módon elsajátít.

Összefoglalás A KULTÚRA klasszikus fogalma A kultúra klasszikus fogalma a 18. század végére érte el formai és tartalmi kiteljesedését. Az európai társadalmi fejlődésre jellemző modern kultúra fogalom ekkorra lett: 1. az újkori ember cselekvő felszabadításának, nemesedésének, kiművelésének, önmaga megvalósításának kifejezője, 2. a kultúra fejlesztése során létrejött objektivációk, tárgyiasult javak összesítője, 3. és az emberi viszonyok legátfogóbb szabályozója. 21 21

A kultúra az emberi élet teljességét átszövő minta- és normarendszer, sajátos eszközállomány - a sikeres társadalmi alkalmazkodás feltétele, elsajátítható. Az öt kulturális funkció, melyekkel integratív szerepkörét betölti: bizalom, identitás, tájékozódás, viszonyulás, alkalmazkodás 22

bizalom identitás tájékozódás viszonyulás alkalmazkodás K U L T Ú R Á Ö A T Á R S A D L M I N É Z Y E K O bizalom identitás tájékozódás viszonyulás alkalmazkodás

A kultúra tagolása Megkülönböztetünk: tradicionális autonóm Történelmi eredet szerint: A kultúra tagolása Megkülönböztetünk: tradicionális autonóm heteronóm kultúrát. Ezek részint ma is a kultúra egyes részeit képezik, részint a történelem során egymást követően alakultak ki. A kultúra fejlődésével eltérő súllyal és jelentőséggel vannak abban jelen.

A kultúra történelmi eredet sz. tagolása: Tradicionális kultúra a kultúra fogalmának legősibb, legrégebbi része. A közösségi alkotáshoz, a hagyományok megőrzéséhez kapcsolódik. A kultúra a kapitalizmus előtti időkben az alábbiakból állt: a közösség által, a közösség számára létrehozott alkotásokból, melyek a közösség hagyományozó ereje által maradtak fenn. Mai kultúránkban már csak egy meglehetősen szűk területet, a folklorisztikus, népi hagyományokat értjük alatta, melyek kétségkívül fontos részét képezik a kultúrának, de nem meghatározóak a modern társadalomban.

A kultúra történelmi eredet sz. tagolása: 2. Autonóm kultúra: a kapitalizmus, a modernizáció időszakában alakult ki. Felértékelődik az egyén szerepe, s a közösségé némiképp háttérbe szorul. A kultúra különböző alkotásai az autonóm egyénhez kapcsolódnak. Leginkább a művészetek területén látszik ez, hiszen a művek nem a közösség által, illetve a közösség számára jönnek létre, hanem az egyén, a művész önkifejezéseként. A mű az alkotóhoz kötődik, az ő opusza, és szerzői jogvédelem alatt áll. Persze ez nemcsak a művészeteknél látható, gondoljunk például a tudósokra, feltalálókra, stb. ahol a személyiséghez kötődnek a kultúra értékei, az ő dicsőségét növelik, vagyonát gazdagítják, akkor is, ha természetesen a közösség használja fel a létrehozott értékeket. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az autonóm kultúra csakis a tradicionális kultúra alapjain jöhet létre, abban gyökerezik, s ahhoz viszonyítva létezik. (pl. Bartók és Kodály művészete, akik kézzelfoghatóan használták fel a népi kultúra értékeit autonóm művészetükben, de gondolhatunk a tradicionális népi elemeket felhasználó modern építészetre, iparművészetre, de a korábbi, tradicionális tapasztalatokat felhasználó modern gazdálkodásra is.)

A kultúra történelmi eredet sz. tagolása: 3. Heteronóm kultúra a legújabb ebben a történelmi megközelítésben. A modernizáció, az urbanizáció során kialakult városi rétegek ugyanis már nem hozzák magukkal a tradicionális kultúrát, legfeljebb csak egyes elemeit, ugyanakkor az autonóm kultúrához csak mint befogadó, vagy felhasználó képesek kapcsolódni. A városi tömegek mindennapi életét, létfenntartását, szórakozását jelentő kultúrát nevezzük heteronóm kultúrának. Ez többféle hatást tartalmaz, és a tömegek sajátja. Jellegzetes megnyilvánulása a szórakoztató ipar. Az autonóm és a heteronóm kultúrát más megközelítésben szokás az elit és tömegkultúra megnevezéssel is illetni.

Kultúraterjesztés - értékelvű közművelődés – EU prioritások 28

a felnőttképzés rendezett jelenléte a közművelődésben; Kiemelten értékelt, támogatott, stratégiai tevékenységek I. (húzó ágazatok, vagy érték elv: az együttműködő ember) a formális oktatást kiegészítő, iskolán kívüli közművelődési programok megvalósítása, szoros együttműködés az oktatási intézményekkel; az egész életen át tartó tanulás nem formális és informális alkalmainak, tartalmainak és résztvevői körének bővítése a közművelődési intézményekben (ifjúság, generációk közötti együttműködés); a felnőttképzés rendezett jelenléte a közművelődésben;

Kiemelten értékelt, támogatott, stratégiai tevékenységek II Kiemelten értékelt, támogatott, stratégiai tevékenységek II. (húzó ágazatok) partnerség mindenben (hálózatosodás, civil szféra, közoktatás); szinergia, hozzáadott érték, kreativitás indikátorokkal történő igazolása – kreatív megoldások, folyamatos megújulás; szolgáltató jelleg működési és tartalmi érzékenysége; projektszemlélet beágyazódása a tervező-szervező munkában.

A Közművelődési Stratégia célja: az értékelvű közművelődés megvalósítása Stratégiai tudatosság, törvényi biztonság Értékvállalás a közművelődés irányításában – ennek kommunikálása Költségvetésből is támogatott, közművelődési intézményekre alapozott fejlesztések

A KPCM sajátosságai A komplex és nyitott gondolkodás módszere Rendszerszemlélet Partneri hálót épít, együttműködést fejleszt-TÁMOP-műhely példa, szakterületi együttműködés – értékbázis Eu-konform Folyamatszemlélet (célorientált) 32

Az Európai Unió által biztosított támogatások hatása a kultúraterjesztésre, a közművelődésre Szemléletformálásra szocializálja a szakmát, a „(K)PCM-metanyelv”, a pályázatírás és megvalósítás technikáinak elsajátítására. Együttműködésre, partnerség kialakítására ösztönöz – interszektorális szemléletmódra. Növeli a szakma presztízsét a helyi és általában a magyar társadalomban, a kulturális intézmények között, megújította, frissítette a szakmai gyakorlatot, visszavonhatatlanná tette a paradigmaváltást. Jelentős forrásokat hozott a rendszerbe (70 Mrd Ft) Az egész életen át tartó tanulás egész feltételrendszerét javította a művelődési házakban. 33 33

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!!!