A pokolban... Meghal az öreg Zsiga bácsi. Mivel sose volt jó keresztény, nem is csodálkozik, hogy egyenest a pokolba kerül. A pokol kapujában már várja egy ördög.
A pokolban... - Gyere, öreg. Nézz körül a pokolban. - szólítja meg Zsiga bácsit, majd maga elé tessékeli, és elindulnak. Az első teremben az emberek hatalmas asztalok előtt ülve zabálnak.
A pokolban... - Ez itt micsoda? - álmélkodik az öreg. - Hát, ők egész életükben csak zabáltak – válaszolja az ördög – itt sem hagyják abba. A falánkság már csak ilyen... Zsiga bácsi megvakarja a fejét, hümmög egyet, és tovább mennek.
A pokolban... A következő teremben az emberek pénzt számolnak, ami hatalmas halmokban áll előttük, üzletelnek, vásárolnak. - Ők is ezzel foglalkoztak egész életükben, itt se tudják abbahagyni – mondja az ördög. A pénzéhes ember már csak ilyen... Zsiga bácsi nagyot néz, de máris mennek tovább.
A pokolban... És nem is akárhova. A harmadik teremben rengeteg ember nyüzsög pucéran, nagyon komolyan megy a szex mindenhol. - Hát ez... - néz nagyot az öreg. - Látod, nem? - mutat körbe az ördög. - Nekik egész életükben csak a szexen járt az eszük. Persze, hogy itt is ez köti le őket - a paráznaság az már csak ilyen. - Hmmm. - pödri bajszát az öreg. - No, és ott mi van? - néz be egy vörös fényű, óriási terembe, ahonnan sírás és halálordítás hallatszik ki.
A pokolban... Közelebb mennek. Emberek főnek forró szurokban, ördögök szurkálják őket unott képpel, izzó harapófogókkal tépkedik a húsukat, kénbűz és fojtó füst gomolyog, halálsikolyok, szenvedő arcok, vér és szenvedés mindenütt. Zsiga bácsi sápadtan nézi az ördögöt. - Ez... ez itt micsoda? - kérdezi rémülten.
A pokolban... - Ja, igen. - mondja az ördög. - Ezt itt rendelésre csináljuk. Mi sem értjük, hogy mire jó, de hát ezek itt keresztények, ők akarják így – és, hát tudod, a kereszténység az már csak ilyen...